Translate

Farmosi Törpe füge - fajtabemutató

Három éve fedeztem fel a településünk egyik közterén egy picike fügebokrot. Magassága nem volt nagyobb százhúsz centiméternél, átmérője valamivel nagyobb. Azóta folyamatosan figyeltem a bokrot, termései minden évben biztonsággal beértek, és egyetlen évben sem láttam, hogy tövig visszafagyott volna, sőt, jelentősebb - részleges - fagykárt sem láttam rajta eddig, pedig itt az alföldön azért szoktak elég hidegek lenni.


Mint tudjuk, a füge egyetlen év alatt is képes annyit nőni, amekkora ez a bokor, de ez a háromév alatt, mióta figyelem nem nőtt többet húsz-harminc centinél. Ezért erős a gyanúm, hogy vagy egy nagyon lassan növekvő fajtával sikerült összefutnom, vagy egy alapvetően törpe fajtával. Igen, törpe fajta, jól olvastad. Vannak ugyanis olyan füge fajták, amelyek nem nőnek nagyobbra két méternél, ha nem avatkozunk be (beavatkozás alatt metszésre, erős nitrogén alapú műtrágyázásra és egyéb vegetatív növekedést ösztönző eljárásokra gondolok).


Szóval, figyelemmel kísértem ezt a kis füge bokrot már három éve, mikor úgy döntöttem tavaly ősszel, hogy szaporítok belőle magamnak. Fogtam egy metszőollót, talajszinten elvágtam egy ágat, majd hazavittem. Otthon letisztogattam az ágakat a felesleges elágazásoktól, levelektől, azután nagyjából húsz centis darabokra vágtam. Az így kapott dugványokat folyó víz alatt puha szőrű kefével megtisztogattam, majd a füge szaporítása dugványozással posztomban leírt módon eldugványoztam.


Mivel a dugványokat még a vegetációs időben vágtam, nagyon hamar beindultak, alig egy hét után a rügyek kipattantak, és nem kellett az első gyökerek láthatóságáig három hétnél többet várni. Jó hír az is, hogy az összes dugvány megeredt. Azóta egy egész Farmos Törpe fügecsalád fejlődik szépen az ablakpárkányomon, és várják a tavaszt, hogy kiültethessem őket a kertbe. Egy példányt dézsába fogok ültetni, hogy legyenek ez irányú tapasztalataim is majd a fajtáról. 


Kíváncsi leszek, mi lesz belőle. Ahogy múlik az idő, időnként majd frissítem ezt a cikket az újabb információkkal és fotókkal, ha szükségesnek érzem. Remélem, valóban egy törpe fajtára sikerült rátalálnom, mert az hazánkban igen ritka, és kisebb méretű kertekkel rendelkezők, illetve azok számára, akik esetleg dézsában szeretnének fügét nevelni, mindenképpen értékes fajta lehet.

És akkor most bemutatnám pár szóban a fajtát.

Mint az valószínűleg már sejtetted, a nevet én adtam neki, mert nem sikerült beazonosítani hitelt érdemlően a fajtát, pedig több felületen is fügés közösség elé bocsátottam a fotókat, és leírtam a paramétereket, de sajnos így sem sikerült. Volt több tipp is, de sajnos egy, vagy több tulajdonság egyiknél sem stimmelt, ezért döntöttem a saját névadás mellett. Tehát mint a bevezetőben már írtam, a bokor nem magasabb százhúsz centiméternél, átmérője pedig valamivel nagyobb annál. Az ágak rövid ízközűek. Annyira, hogy lett olyan húsz centis dugványom, amin annak ellenére, hogy hüvelykujj vastagságú, hat-hét nódusz is van.


Kérge szürkésbarna, alapvetően sima. Levelei öt karélyosak, mélyen szeldeltek. Nem jellemzi túl sok elágazás, azok is leginkább az ágak felső egy harmadában. Leginkább elterülő fajtának mondanám. A bokor tövéből kinövő ágak nagy ívben nőnek ki oldalra, és csak azután törnek felfelé. A fügék rajta augusztustól szeptemberig értek, szeptember végén már jellemzően túlérettek voltak. Bőre sima, nem ráncos, nem repedezett (még egy nagyon csapadékos nyár után sem).


Színe féléretten világosbarna, teljes érésben azonban már vörösesbarna, serlegnyílása zárt. A bőr vékony, alatta azonban a fehér hús elég vastagnak mondható. Belseje vöröses színű, lédús, és mézédes. Még maga a fehér hús is édes és omlós. Éppen ezért nekem nagyon megtetszett ez a kis kompakt bokor.

Megjegyzések

Népszerű tartalmak

Kell-e a fügét locsolni, avagy mennyi a füge vízigénye?

Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy kell-e locsolni a fügét, vagy sem. És ha kell öntözni, akkor milyen időközönként, és milyen mennyiségben. A felmerülő kérdésre a válaszok rendre két csoportra oszthatók. A válaszadók egyik fele megesküszik rá, hogy a fügét rendszeresen, akár napi szinten bőségesen locsolni kell, mert csak akkor várható biztos termés. A válaszadók másik fele pedig azt állítja, a fügét nem nagyon kell a mi éghajlatunkon öntözni, mert szubtrópusi  (de ezen belül inkább mediterrán, tehát a továbbiakban csak mediterránként említem)  növény lévén jól bírja a száraz nyarakat. De kinek van akkor igaza? Ahhoz hogy ezt meg tudjam válaszolni, előbb megosztanék néhány gondolatot a fügéről. A füge egy mediterrán növény. Mint köztudott, a mediterrán éghajlat jellemzője a csapadékos, de enyhe tél, amelyet rendszerint egy meleg, száraz, csapadékban nagyon szegény nyár. A füge pontosan ezt az éghajlatot szereti. Jeszenszky Árpád leírásából tudhatjuk, hogy:  "A talaj iránt a füge

A fügével kapcsolatos tavaszi tennivalók

Eljött a tavasz, a napközbeni hőmérséklet tartósan 10 celsius fok felett van. A tavaszi napsugarakban fürdőzve a füge már lassacskán ébredezni kezd téli álmából. A nedvkeringés megindul, a rügyek duzzadni kezdenek, majd lassan kipattannak. Amikor az első jeleit látjuk a füge ébredezésének, eljött az ideje szeretett növényük körüli tavaszi munkálatoknak. Ha kedvencünk kapott téli takarást , és eddig még nem tettük volna meg, akkor most takarjuk ki. Ne féljünk kitakarni, mert bár jöhetnek még áprilisban fagyok, de a mi éghajlatunkon addigra már a takarás alatt felébred a füge, és onnantól a takarás csak kárt okoz neki, mert elzárja a fénytől, a friss levegőtől. Ettől alulfejlett lehet, és könnyen befülledhet, berohadhat. Szóval a takarás biztosan kárt okoz, ha már a napközbeni hőmérséklet átlagban 10 celsius fok felett van, míg az áprilisi fagy csak esetleges. Miután tehát eltávolítottuk a takarást, lazítsuk fel körülötte a talajt, és ha ősszel nem tettük volna meg, akkor érett komposztt