Így neveld a fügédet!

Az utóbbi néhány évben nagyon népszerű lett a házi kertészek körében a füge (Ficus Carica) . Ez nem véletlen, hiszen hazánk éghajlata változóban van. A teleink egyre enyhébbek, nyaraink egyre melegebbek és szárazabbak, a tavaszok pedig igen szeszélyesek. Rendszerint langyos, meleg tavaszaink vannak, amelyeket néhány napos, nem túl erős, de a langyos időben feléledt növényeink számára sokszor végzetes hajnali fagyok tarkítanak. Nem csoda hát, ha az emberek olyan növények után néznek, amelyek jobban bírják ezt az időjárást, mint az őshonos növényeink némelyike. A füge pont ilyen. Bár szereti a vizet, de ha már elmúlt három-négy éves, jól elvan jelentősebb mennyiségű víz nélkül is. Kimondottan imádja a forró nyarakat, a hosszú, de nem túl hűvös őszt, és -15 fokig rendkívüli módon elviseli a fagyokat, ha nyugalmi állapotban van. A füge gyümölcs pedig egy rendkívül finom és egészséges csemege . Ezért hát méltón lett népszerű hazánkban is a házi kertészek körében, ami jól látszik abból is,

Ezt a fügét a kedvenc fügés facebook közösségem egyik erdőkertesi tagjától kaptam ajándékba néhány rendkívül egészséges, és életerős dugvány formájában. A fajta érdekessége, hogy szinte minden egyes tulajdonságában megegyezik a Dalmatie fügével, amiről már korábban írtam. A különbség annyi, hogy ez kicsivel korábban érik annál, így nem kizárt, hogy mégsem ugyanaz a füge, vagy annak egy változata. Mivel nekem van  Dalmát fügém  is, így amint eme fajta is termőre fordul, össze fogom tudni hasonlítani őket, hogy valóban különbözőek-e, és mindenképpen frissíteni fogom ezt a posztot. Annyit viszont már most tudok róla, hogy erősen homokos talajon van annál, akitől kaptam, és soha nem locsolja, de így is hatalmas fügéket terem (főleg a másodtermése nagy) . Szóval nekem mindenképpen bizakodásra okot adó füge. Amíg nem tudok ennél többet, addig álljon itt a  Dalmatie  füge leírása: A Dalmatie  (egyéb nevei: San Pietro, Du Japon, Blanche)  fügéről  (Ficus Carica)  először Trabut írt 1904-ben,