Fügés ember

Ezt a fügét a kedvenc fügés facebook közösségem egyik erdőkertesi tagjától kaptam ajándékba néhány rendkívül egészséges, és életerős dugvány formájában. A fajta érdekessége, hogy szinte minden egyes tulajdonságában megegyezik a Dalmatie fügével, amiről már korábban írtam. A különbség annyi, hogy ez kicsivel korábban érik annál, így nem kizárt, hogy mégsem ugyanaz a füge, vagy annak egy változata.

Mivel nekem van Dalmát fügém is, így amint eme fajta is termőre fordul, össze fogom tudni hasonlítani őket, hogy valóban különbözőek-e, és mindenképpen frissíteni fogom ezt a posztot. Annyit viszont már most tudok róla, hogy erősen homokos talajon van annál, akitől kaptam, és soha nem locsolja, de így is hatalmas fügéket terem (főleg a másodtermése nagy). Szóval nekem mindenképpen bizakodásra okot adó füge. Amíg nem tudok ennél többet, addig álljon itt a Dalmatie füge leírása:

A Dalmatie (egyéb nevei: San Pietro, Du Japon, Blanche) fügéről (Ficus Carica) először Trabut írt 1904-ben, amely feltételezések szerint Lesina (Hvar) szigetéről származik, a dalmát tengerparton (Horvátország). Ez a füge egy kis termetű fügefa, nem túl erős növekedési eréllyel, felfelé törő ágakkal, valamint igen csekély hajlandósággal az elágazódásra, így eléggé szellős bokrot alkot. Ha elágazódásokra kívánjuk kényszeríteni, akkor nem fogjuk megúszni a metszést (a metszéssel viszont bánjunk óvatosan, mert a füge esetében a túlzott metszés megbosszulja magát). A füge metszéséről ITT és ITT írtam részletesebben. Levelei leginkább ötkarélyosak.

Magassága végső méretében sem nagyon haladja meg a 250 centit, szélessége pedig a 200 centit, így mondhatjuk, hogy egy féltörpe, kompakt fügebokor, amely kimondottan ideális kisebb kertekbe is, ahol szűkös a hely. A hideggel szembeni ellenállás jó, az esetek túlnyomó részében szinte az összes fiatal ága beérik a télre, ami lassú növekedésének egyik pozitív következménye. A Dalmatie füge két hullámban érleli terméseit, és a többi fügével ellentétben igen sok első termés jelenik meg rajta, azonban ezekből sok lehullik, ha nagyok a tavaszi hőmérséklet ingadozások, mert ezeket a Dalmát füge nagyon rosszul viseli sajnos. Ugyanakkor azt tartják róla, hogy nem érdemes az első termésekért tartani ezt a fügét, mert azok érése számottevően lassítják a másodtermés növekedését, amelyek emiatt később érhetnek be.

A másodtermés azonban kárpótol minket az első termés hiányosságaiért, mert igen nagyok, és rendkívül finomak, és viszonylag jól bírják az esőzést. Sőt, az eső még javítja is a konzisztenciáját a füge pépjének, merthogy ez a fajta rendkívül sűrű, és édes péppel rendelkezik, amit az eső úgy képes felhigítani valamelyest, hogy a füge élvezeti értéke nem csökken eközben. A másodtermés azonban kissé késői tud lenni, ezért javasolt lehet az első termések eltávolítása, hogy a másodtermések gyorsabban fejlődjenek, és hamarabb beérjenek.

A termések bőre sárgászöld színű, formájuk elnyújtott csepp alak. Húsa (a bőr és a pép közötti rész) vastag, pépje piros és üreges. Serlegnyílása enyhén nyitott, és teljes érésben egy mézédes csepp jelenhet meg rajta, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez is egy tipikus mézfüge. Így azonban rendkívüli módon vonzhatja a hangyákat. És bár serlegnyílása zártnak mondható, azért érdemes figyelni, és a kellő érettségű fügéket időben leszedni a bokorról.