Fügés ember

A most bemutatásra kerülő Farmosi barna fügét szintén helyben találtam. Egy farmosi lakos kertjében bukkantam rá erre a bokorra, és a tulajdonos megengedte, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a bokrot, valamint, hogy ne távozzak üres kézzel, kaptam pár kilónyit a szottyosra érett termésből is. Nálam ez a füge mindenképpen jól vizsgázott. Ennek több oka is van, de a legfontosabb, hogy bőven,  és biztonságosan terem egész szezonban, és az elmúlt tizenöt évben egyszer sem fagyott el, pedig igen csak messze, a kert végében áll minden védelem híján... A Farmosi barna füge növekedési erélye közepes, végső magassága nagyjából 3,4-4 méter körül van. Szétterülő habitusú, és nem hajlamos a sűrű elágazódásokra. Sőt, hajlamosabbak a tőből indult hajtások a növekedéssel arányosan alulról felkopaszodni, így mindenképpen érdemes 3-4 évente pár elöregedett, felkopaszodott ágat tőből kivágni. Levelei közepes méretűek, és leginkább három karéjosak. Terméseit két hullámban érleli elnyújtottan, így tény

Akik olvassák a blogomat, már tudhatják, hogy bár elsődlegesen a közönséges füge (Ficus Carica) áll a fókuszban, azért szeretek érdekes cikkeket megosztani más Ficus fajokról (Ficus auriculata, Ficus citrifolia, Ficus benghalensis, Ficus benjamina, Ficus grossu-larioides, Ficus microcarpa, Ficus punctata, Ficus religiosa, Ficus sycomorus, Ficus variegata, Ficus watkinsiana) is, mert annyira csodálom ennek a növénynek az emberiségénél is hosszabb evolúciós útját, és jelentőségét. Most azért ragadtam tollat, mert egy ismerősöm felhívta a figyelmemet egy – a napokban – magyarul megjelent (a morzsafarm oldalain) cikkre, amely amellett, hogy valótlan dolgokat állít, még egy picit (de tényleg csak egy hangyányit) el is késett, mert a helyet, amelyről írnak, 2015-ben sajnálatos módon végleg bezárták (persze ezt a morzsafarm cikkírója nem említi) , és a formabontó épületét teljesen az alapzatig elbontották. Hogy akkor miért is írok egy már nem létező épületről? Azért, mert egyrészt a maga

A Farmosi bőtermő füge (Ficus Carica) egy helyben talált fajta itt, Farmoson. Több kertben is felbukkan, ami nem csoda, mert szerintem rendkívül jól alkalmazkodott ez a füge a helyi viszonyokhoz. Én ugyan még csak öt éve lakom itt, de több emberrel is beszéltem már, akiknek ilyen füge van a kertjükben, és mind azt mondták, hogy júliustól egészen késő őszig folyamatosan terem, ráadásul bőven. A teljes szezon alatt szinte mindig van rajta érett füge, ezért nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és kértem belőle néhány ágat, hogy dugványozással szaporítsak belőle magamnak. Az eredeti fajtáját senki sem tudja, ezért neveztem el Farmosi bőtermő fügének. Annyit sikerült kiderítenem a fajtáról, hogy amellett, hogy folyamatosan, és sokat terem, elég jól bírja az esős időjárást, bár ilyenkor a héja hajlamos felrepedni kicsit. Ugyanakkor az esőzések miatt nem lesz ízetlen, nem kezd el idő előtt tönkremenni. Fügéi közepes méretűek. A bőr színe vörösesbarna, vékony, és sérülékeny. Húsa (a bőr és

Még 2021 szeptemberében kaptam egy cserepes Ceglédi óriás névre hallgató fügét. Köszönöm névtelenül is annak, akitől kaptam. Volt olyan kedves, hogy a cserepes növényke mellé hozott pár szem szottyosra érett fügét, meg egy egész ágat is, hátha szeretnék gyökereztetni. És hát miért is ne szeretnék gyökereztetni, ha lehet? :D Szeptember lévén a másodtermésből kaptam már pár érett szemet. Ez igen biztató volt, mert azt jelenti, hogy nem egy kései fajta, ami számomra kimondottan érdekessé tette, hiszen az Alföldön foglalkozom fügékkel, ahol a szezon nem mindig hosszú... A fajtára az interneten rákeresve nem túl sok információt találtam, így könnyen megeshet akár az is, hogy vagy egy szűkebb területen élő tájfajtájából lett szaporítva, vagy egy átnevezett fajta. Egy valami azonban egészen biztos, akitől kaptam, kertészetben vette ezen a néven, így én innentől úgy kezelem ezt a fajtát, mint egy Ceglédi tájfajtát. Amit tudni érdemes a Ceglédi óriás fügéről, hogy bokra közepes növekedési erély

A Blanche d'Argenteuil füge (vagy más nevén Blanche de Versailles) egy nagyon értékes fajta, amelyet évszázadok óta termesztenek Franciaországban, hogy aszalják . Termesztését Lhérault és Juignet ismertette (az 1930-as évek környékén).  Ennek a fajtának a híres fáját a franciaországi Roscoffban, a kapucinusok ültették 1621-ben, leírták Lambertye (1874) , Blanchard (1878, 1879) , valamint Martinet és Lesourd (1924) . 1924-ben az ágak 600 négyzetméternyi területet foglaltak el; 80 oszlop támasztotta alá őket, sok gránitból. Bizonyos források szerint azonban ezt a fajtát már a hitehagyott Julianus ( Flavius Claudius Iulianus ) császár idejében (361 körül) is termesztették Galliában. Másfél évig volt saját maga által császárnak kikiáltott uralkodó, és Lutèce-ben lakott, mely helyet különösen nagy becsben tartott. Szőlő- és fügefáit, valamint a Szajna szépségét eképpen dicsérte: „ez az ország kiváló szőlőültetvényekkel is rendelkezik, sok fügefa nő, amelyet szalmatakarókkal védenek a

A munkahelyemtől nem messze a lakótelep panelházai között találtam egymástól pár szász méterre három fügefát (Ficus Carica) is, amelyek megtetszettek nekem, és elkezdtem megfigyelni őket. Mivel a fajtájukat nem ismerem, adtam nekik én nevet. Az egyik a Budai zöld óriás füge , a másik a Budai barna bőtermő füge , míg a harmadik – amely a jelen poszt tárgyát képezi – a Budai barna aszalódó füge nevet kapta  (az előzőekről a linkekre kattintva olvashatsz egy másik posztban) … A Budai barna aszalódó neve már sejteti, hogy ez egy aszalható fajta . Az igazság az, hogy mikor felfigyeltem rá, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ily becses tulajdonsággal is rendelkezik. Figyelmemet hosszúkás, kecses, karcsú fügéivel vonta magára, így rendszeresen visszajártam, és meg-meg néztem, hogyan alakul a fejlődése. A talált bokor rendkívül fiatalka volt még, magassága alig haladta meg a két métert, és mindössze három törzse volt, amelyek vastagsága alig vastagabb, mint egy vaskosabb hüvelykujj. De az

Budapestről begyűjtött ismeretlen fajtájú füge (Ficus Carica) . Azért figyeltem fel erre a fügére, mert rendkívül sok termés volt rajta (akkor még éretlenül) . Figyelni kezdtem (két másik pár száz méteren belül lévő másikkal együtt. Róluk itt olvashatsz: Budai zöld óriás füge , Budai barna aszalódó füge ) , amikor tehettem, arra mentem, és ránéztem. Ahogy az idő lassan tellett, egyre nagyobbak, és nagyobbak lettek rajta a fügék, ráadásul szelekció nélkül kinevelte mindet, legalábbis láthatóan nem dobált le a terméseiből. Mikor pedig pár darabot megkóstoltam, akkor úgy döntöttem, ennek helye van a gyűjteményemben. Szedtem róla dugványnak valókat, majd  vízben gyökereztetés  után elültettem őket. Minek után nem sikerült egyetlen létező fügének sem beazonosítani ezt a fajtát, adtam neki saját nevet, ami a Budai barna bőtermő füge lett. A bokorról azt érdemes tudni, hogy magassága úgy öt méter lehet. Gazdagon elágazó, és szétterülő fajta. Levelei három-öt karéjosak, és elég nagyok. Ágain a

A munkahelyemtől nem messze a lakótelep panelházai között találtam egymástól pár szász méterre három fügefát (Ficus Carica) is, amelyek megtetszettek nekem, és elkezdtem megfigyelni őket. Mivel a fajtájukat nem ismerem, adtam nekik én nevet. Az egyik a Budai barna aszalódó füge , a másik a Budai barna bőtermő füge , míg a harmadik a Budai zöld óriás füge nevet kapta. Az előzőekről a linkekre kattintva olvashatsz egy másik posztban. Most a Budai zöld óriás fügét szeretném bemutatni nektek. Azt azért előre leszögezném, hogy ez a füge nem egyezik meg egyik „Zöld óriás füge” néven kereskedelmi forgalomban lévő másik fügével... Hosszabb időn keresztül figyelemmel kísértem a Budai zöld óriás névre keresztelt fügét, és ezek alapján elmondhatom, hogy ígéretesnek tűnik. A panelházak között csak korlátozott ideig kap napfényt, mégis biztonsággal beérleli hatalmas, sárgászöld fügéit, ami azért nem rossz. Mennyiségre elég sok volt rajta mindazok ellenére, hogy láthatóan fiatal, maximum 3-4 éves b

A Madeleine des Deux Saisons füge (Ficus Carica) egy eredeti francia füge, ami nem mellesleg XIV. Lajos király kedvenc fügéje volt, amit termesztett is Versailles-i palotában. Ez a füge szinte minden francia faiskolában kapható, nem így sajnálatos módon a hazai kertészetekben (nekem is egy Németországi kertészettől sikerült beszereznem) . A Madeleine des Deux Saisons füge terméseinek alakja gömbölyded, bőre finom aranysárga, néha rózsaszín színű, vagy barnás árnyalatú , pépje pirosba hajló rózsaszín. Íze édes, jellemzően bogyós ízvilággal, és nagyon lédús. Húsa (a bőr és a pép közötti rész) fehér, és vastagnak számít. A termések súlya 100 gramm körüli átlagosan. Egy évben két termést hoz: az elsőt július körül, a másodikat kedvező időjárási körülmények között szeptembertől. Fája közepes növekedésű erejű, és leginkább felfelé törő. Levelei jellemzően vastagok, sötétzöldek, és három karéjosak. Jól, és biztonságosan terem a hűvösebb, csapadékosabb területeken is, ezért például az Egyesü

A Györöki lapos (alias Jégfüge) füge az első két fügém egyike volt, mert annyira jónak írják a kertészetek honlapjain, hogy engem is meggyőzött, nekem ez kell. Mára – mikor már több, mint ötven fajta fügém van – tudom, hogy közel sem ez a legjobb fajta füge, semmilyen szempontból. Léteznek hasonló hidegtűrésű fügék, léteznek ugyanilyen, ha nem jobban bőtermő fügék, és léteznek finomabb fügék is szép számmal. A marketing az átlagember számára mégis elérte, hogyha azt mondják valakinek, hogy füge, az első ami eszébe jut, az a Györöki lapos füge. Én ilyenkor senkit sem próbálok lebeszélni, mert hát összességében a Györöki lapos füge nem egy rossz füge. Mindig csak azt szoktam hozzátenni, hogy szerény véleményem szerint a középmezőnybe tartozik minőségben. Nem rossz a Jégfüge ízre, de nálam inkább a lekvárnak való kategóriába tartozik, ráadásul van egy rossz szokása: amíg fiatal, igen nagy százalékban dobálja le a fügéit éretlenül . Mindemellett, ha egyszer rendesen beindul, az biztos, ho

A Sinkó lila óriás füge (Ficus Carica) egy nagyon értékes fajta. Nem csak azért, mert rendkívül finom termése van és bőtermő is, hanem mert azon kevés füge fajták közé tartozik, amelyik ha egy keményebb télen tövig vissza is fagyna, akkor a tavasszal kihajtott ágakon már abban az évben ismét terem (ősszel) , akárcsak például a Michurinska-10 füge . Ez a tulajdonsága alkalmassá teszi arra, hogy az ország azon részen is évről-évre szüretelhessünk fügét, ahol rendszeres a füge visszafagyása. Növekedési erélye elég erős, ágrendszere sűrű, és leginkább felfelé törő, így akár szűkebb helyekre is alkalmas lehet. Levelei sötétzöldek, három-öt karéjosak. Hogy szemléltessem, mennyire erélyes a növekedése: tavaly májusban összesen tizenkét fajta ugyanakkora méretű fügét ültettem ki a kertembe (melyeket mind én szaporítottam januári dugványokról) , és a Sinkó lila őszre kétszer akkorát nőtt, mint a többi, és már volt rajta őszre három szem füge is. Igaz, nem érett be, mert friss ültetés lévén ne

A Morena füge (Ficus Carica) dugványaihoz egy magánszemélytől jutottam hozzá, aki egy hazai kertészetben vette konténeres fügeként, ahol azonban azóta már nem kapható. Nekem azonban a képek, és a beszámoló alapján nagyon megtetszett ez a füge. A kapott dugványok elég nehézkesen akartak gyökeresedni, de egy végül megeredt belőle. Közben utána néztem a fajtának, és azt találtam, hogy megoszlanak róla a vélemények. A fügés fórumokon azt lehet olvasni, hogy a Morena füge egy átnevezett English Brown Turkey csupán, amit marketing szempontok alapján neveztek el új névre. Meg is találtam a neten Gustissimo Morena néven azt a fügét, amiről a fórumokon beszélnek, és az valóban eléggé hajaz a Barna Török fügére, így megvan az esélye, hogy nekem is az van. Ugyanakkor mégis van remény! A  figs4funforum fügés fórumon azt olvastam, hogy küllemétől eltekintve egyáltalán nem is hasonlít a Barna Török fügére, ezért nagyon kíváncsi leszek, mi lesz belőle. A cikkben szereplő képeket az a személy készít