Fügés ember

Van egy fügefa az Olaszországi Bacoliban, amely dacol mind a természet, mind pedig a fizika egyes szabályaival, ugyanis fejjel lefelé növekszik... Az Olaszországi Bacoliban található ókori római romvárosban – a Baiae résgészeti parkban – egy fügefa az egyik ősrégi épületrész omladozó téglaboltívéből növekszik a mennyezetről fejjel lefelé. A lépcsőkkel, oszlopsorokkal, boltívekkel és teraszokkal tarkított ókori római Baia városban Kr.e. 100-tól i.sz. 500-ig számos császárnak (Julius Caesar, Caligula, Nero és még sok másiknak is) volt villája, hiszen ez a hely volt az akkori római arisztokrácia kedvelt pihenőhelye. A fügefa eredetéről, és hogy hogyan került oda nem sokat tudni, a képek azonban bejárták már az internetet, és igazi turisztikai látványosság lett a fejjel lefelé növő fügefa. Én azért írok róla egy rövidke összefoglalót, mert ez a jelenség is azt bizonyítja, hogy a közönséges füge (Ficus carica) mennyire ellenálló, és milyem hihetetlen módon alkalmazkodó növény. Egyes vélem...

Az eredeti angol nyelvű cikk az  Under The Banyan blgon jelennt meg  Mike Shanahan  tollából. Az eredeti címe pedig:  Why one fig tree in the middle of nowhere has a 24-hour armed guard Amikor Parmeshwar Tiwari önként jelentkezett az indiai honvédséghez, nem tudta, hogy öt évet tölt majd a semmi közepén egy fügefa védelmével. A cikk írásának pillanatában azonban pontosan ezt teszi; egy négyfős csapat tagja, akik védenek egy fügefát – Salamatpurban, Madhya Pradesh államban – a nap 24 órájában, a hét minden napján. Menedékük mindössze egy sátor. A kényelem hiányán és az unalom folyton jelenlévő szorításán kívül kígyókkal, skorpiókkal és a folyamatos hőséggel kell megküzdeniük minden áldott nap. Most ehhez jön még hozzá, hogy szembe kell nézniük az állami kormányzatot sújtó ellenérzés hullámával... Amikor Anurag Dwary az NDTV-től arról számolt be, hogy az állam évente 1,2 millió rúpiát (18 600 USD) költ a fügefa őrzésére és öntözésére , a kritikusok gyorsan rámutattak...

Akik olvassák a blogomat, már tudhatják, hogy bár elsődlegesen a közönséges füge (Ficus Carica) áll a fókuszban, azért szeretek érdekes cikkeket megosztani más Ficus fajokról (Ficus auriculata, Ficus citrifolia, Ficus benghalensis, Ficus benjamina, Ficus grossu-larioides, Ficus microcarpa, Ficus punctata, Ficus religiosa, Ficus sycomorus , Ficus variegata, Ficus watkinsiana) is, mert annyira csodálom ennek a növénynek az emberiségénél is hosszabb evolúciós útját, és jelentőségét. Most azért ragadtam tollat, mert egy ismerősöm felhívta a figyelmemet egy – a napokban – magyarul megjelent (a morzsafarm oldalain) cikkre, amely amellett, hogy valótlan dolgokat állít, még egy picit (de tényleg csak egy hangyányit) el is késett, mert a helyet, amelyről írnak, 2015-ben sajnálatos módon végleg bezárták (persze ezt a morzsafarm cikkírója nem említi) , és a formabontó épületét teljesen az alapzatig elbontották. Hogy akkor miért is írok egy már nem létező épületről? Azért, mert egyrészt a mag...

A füge egy ökológiai csoda. Bár lehet, hogy soha többet nem akarsz enni belőle... A nautil.us oldalán „The Incredible Fig” címen megjelent cikkre véletlenül bukkantam rá, de annyira fantasztikus volt Margaret „Meg” Lowman írása, hogy úgy gondoltam, erről muszáj vagyok a Fügés emberen megjelentetni egy fordítást, mert egy teljesen új oldaláról ismerhetjük meg ezáltal a Ficus nemzetség tagjait egy csodálatos kalandozás keretein belül. Az írás egyébként részlet a The Arbornaut: A Life Discovering the Eighth Continent in the Trees Above Us - Meg Lowman című kötetből. De nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a fordítás:  Egyik kedvenc sétányom a világon egy gyönyörű füge (ez nem fordítási hiba, ez egy lombkorona magasságában épített függő sétány - a szerk.) a Falealupo faluban, Savai'i szigetén, Samoa, korábban Nyugat-Szamoa. Paul Cox etnobotanikus kollégám 1994-ben meghívott, hogy látogassam meg ezt a csodálatos szigetet, történelmének egy igen kritikus pillanatában. A 16 törzsf...