Fügés ember

A füge (Ficus carica) kapcsán a legtöbb kertész fejében egy mediterrán életérzést árasztó, hatalmasra növő bokor vagy fa képe él, amely a kert védett szegletében dacol az elemekkel. Éppen ezért sokak számára meglepő, sőt, néha értetlenkedést kiváltó látvány, amikor valakinél télen a nappali ablakában sorakoznak a zöldellő fügepalánták. Gyakran hallani a kritikát: „A füge nem szobanövény!” Ez elméletben igaz is, hiszen a fügének szüksége van a téli pihenőre és a kinti fényviszonyokra, a gyakorlatban azonban számos olyan helyzet adódik, amikor a lakásban való teleltetés nemcsak indokolt, hanem az egyetlen esély a növény túlélésére vagy a sikeres fajtabővítésre.

Az egyik leggyakoribb ok, amiért a füge beköltözik a fűtött falak közé, az az őszi beszerzés és a növény kora. Egy frissen vásárolt, 1-2 literes cserépben lévő, alig egy-két éves kis fügét kockázatos rögtön a végleges helyére kiültetni a hideg beállta előtt. Ezek a fiatal növények még nem rendelkeznek olyan mély és kiterjedt gyökérzettel, illetve fásodott részekkel, amelyekben elegendő nedvességet és tápanyagot tudnának raktározni a túléléshez. A hazai telek gyakran szárazak és szelesek; ilyenkor a pici fügék nem is feltétlenül megfagynak, hanem egyszerűen kiszáradnak a fagyos földben. Ha nincs fűtetlen, de fagymentes melléképületünk, a lakás világosabb pontja biztonságos menedéket nyújt nekik tavaszig.

A másik fontos tényező a gyűjtői szenvedély és a szaporítás. Aki komolyabban foglalkozik fügékkel, az tudja, hogy a vágyott ritka fajták dugványaihoz nem mindig az ideális tavaszi időszakban jutunk hozzá. Ha télen érkezik meg egy értékes vessző, nem várhatunk hónapokat az elültetésével. A lakás melege ilyenkor inkubátorként szolgál: a megfelelő hőmérséklet hatására a dugványok gyökeresedni kezdenek, és mire a természet odakint ébredezni kezd, nekünk már életerős, leveles növényeink lesznek. Ez a módszer jelentős időnyereséget is jelent, hiszen a bent növekvő fügék tavaszig akár meg is duplázhatják méretüket, és részben beérett vesszőkkel kezdhetik meg kinti életüket, ami a következő tél szempontjából óriási előny.

Persze a benti tartás kihívásokkal is jár. Bár a füge képes „örökzöldként” viselkedni, ha nem éri hideghatás, a lakás fényviszonyai meg sem közelítik a kinti napsütést. Megfigyelhető, hogy az ablakpárkánytól távolabb elhelyezett növények levelei különös módon deformálódnak: a levélnyelek ugyan tartják magukat, de a levéllemezek lefelé hajlanak, szinte párhuzamosan az üveggel, hogy minden morzsányi fényt befogjanak. Az ablak közvetlen közelében lévő növények általában egészségesebbek maradnak, de még náluk is számolni kell azzal, hogy a benti környezet egyfajta „steril” buborék. Nincs szél, nincs UV-sugárzás, és ami a legfontosabb: nincs meg a kinti növények keringését serkentő nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozás.

A legnagyobb buktató éppen ezért nem a teleltetés, hanem a kiszoktatás folyamata. Tavasszal, amikor beköszönt a jó idő, sokan elkövetik azt a hibát, hogy a lakásból egyenesen a tűző napra teszik ki a növényt. Ez a hirtelen környezetváltozás szinte minden esetben sokkhoz vezet. A növény levelei megégnek, elszáradnak és lehullanak. Bár a füge szívós és képes újra hajtani, ez a kényszerű regeneráció rengeteg energiát emészt fel, amit inkább a növekedésre vagy a termésérlelésre is fordíthatna.

A sikeres kiszoktatás türelemjáték. Akkor kezdjük el, amikor a kinti hőmérséklet már eléri a benti hőmérséklet legalább kétharmadát. Első lépésben csak árnyékos, szélvédett helyre vigyük ki a fügéket pár órára, majd hozzuk vissza őket. Ezt az időtartamot fokozatosan növeljük, és csak 10-14 nap elteltével hagyjuk kint őket éjszakára is. A teljes akklimatizációhoz legalább három hét szükséges. Csak akkor ültessük végleges helyükre, ha már láthatóan megszokták a kinti fényt és a légmozgást.

Összességében tehát a lakásban teleltetett füge nem egy kertészeti hiba, hanem egy tudatos döntés eredménye. Akár kényszerűségből – a fagymentes helyiség hiánya miatt –, akár a szaporítás felgyorsítása érdekében választjuk ezt az utat, a lényeg a gondos odafigyelés. Ha tisztában vagyunk a benti tartás korlátaival és a tavaszi váltás veszélyeivel, akkor a lakásban töltött hónapok nem hátrányt, hanem jelentős fejlődési előnyt jelentenek majd növényeink számára a szabadföldi életük megkezdésekor.