Fügés ember

Az eredeti angol nyelvű cikk az  Under The Banyan blgon jelennt meg  Mike Shanahan  tollából. Az eredeti címe pedig:  Why one fig tree in the middle of nowhere has a 24-hour armed guard Amikor Parmeshwar Tiwari önként jelentkezett az indiai honvédséghez, nem tudta, hogy öt évet tölt majd a semmi közepén egy fügefa védelmével. A cikk írásának pillanatában azonban pontosan ezt teszi; egy négyfős csapat tagja, akik védenek egy fügefát – Salamatpurban, Madhya Pradesh államban – a nap 24 órájában, a hét minden napján. Menedékük mindössze egy sátor. A kényelem hiányán és az unalom folyton jelenlévő szorításán kívül kígyókkal, skorpiókkal és a folyamatos hőséggel kell megküzdeniük minden áldott nap. Most ehhez jön még hozzá, hogy szembe kell nézniük az állami kormányzatot sújtó ellenérzés hullámával... Amikor Anurag Dwary az NDTV-től arról számolt be, hogy az állam évente 1,2 millió rúpiát (18 600 USD) költ a fügefa őrzésére és öntözésére , a kritikusok gyorsan rámutattak...

Ez a cikk egy lefordított interjú a Mongabay.com-tól Mike Shanahan-al a saját weboldaláról  fordítva. „A füge önmagukban erdőt építhet” – írta csaknem egy évszázaddal ezelőtt E.J.H. Corner ökológus. Most egy lenyűgöző könyv, Gods, Wasps, and Stranglers: the secret history and redemptive future of fig trees (az Egyesült Királyságban ' Ladders to Heaven ' címen jelent meg) újból elmélyül ennek a trópusi fajnak a biológiájában és kulcsfontosságú ökológiai szerepében. A szerző,  Mike Shanahan   ( szabadúszó író, angol biológus, aki az esőerdők ökológiájából doktorált)  azt is részletesen leírja, hogy a füge és az őket beporzó darazsak egymásra támaszkodnak a túlélésben, és fejezeteket szentel a füge hihetetlen képességének, hogy gyakorlatilag bárhol képes megélni az extrém szélsőségek kivételével. Emellett szót ejt arról is, hogy számos állatfaj táplálkozásában rendkívül fontos szerepet tölt be a füge, ezáltal lehetőséget teremtve más kolonizáló növényeknek, a fá...

Ez a poszt Mike Shanahan  The nearly magical properties of fig trees  című blogbejegyzésének magyar nyelvű fordítása, amelyet a szerző 2018. szeptember 17-én publikált blogján. Szeretem olvasni a cikkeit, bejegyzéseit, mert hatalmas tisztelettel ír a természetről, ezen belül a fügékről, és azok szerepéről az ökológiában. Amikor 1883-ban kitört az indonéz Krakatoa vulkán, az általa kibocsátott hullámok a mintegy 50 kilométerre fekvő Jáva nyugati részén fekvő Bantamba-t is elérték, és a parttól számított több, mint 300 méternyire letarolták az erdőt. Egy évvel később odalátogató francia tudósok elmondták, hogy csak magas fügefák maradtak állva, csupasz ágaik az ég felé nyúltak. Visszatérve a Krakatoa-ra, az életnek nyoma sem volt. A sziget nagy része elpárolgott, és ami megmaradt, azt egy 60 méter mély hamutakaró alá temették. Nemsokára azonban ott is több fügefa faj kezdte megvetni a gyökereit, amelyek vélhetően vándormadarak, és denevérek által kiürített magvakként érkeztek. E...

A füge háziasítása jóval a gabonafélék megjelenése előtt döntő változást jelenthetett az emberiség történelmében. A régészbotanikusok bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdaság hajnala a fügefák háziasításával kezdődhetett a Közel-Keleten, mintegy 11400 évvel ezelőtt, nagyjából 1000 évvel azelőtt, hogy a régióban háziasítottak volna olyan alapvető élelmiszereket, mint a búza, az árpa és a hüvelyesek. A felfedezés szerint a háziasított füge körülbelül 5000 évvel korábbi, mint azt korábban gondolták a szakemberek, így a gyümölcsfák a legrégebbi ismert háziasított növény. Kép forrása: www.world-archaeology.com Ofer Bar-Yosef, a Harvard Egyetem, Mordechai E. Kislev és Anat Hartmann, a Bar-Ilan Egyetem munkatársa pedig a Science folyóirat e heti számában számol be eredményeiről. „Tizenegyezer évvel ezelőtt az emberi gondolkodásban egy alapvető változás történt – a Föld kiaknázása helyett a környezet aktív megváltoztatása felé, hogy az igényeinknek megfeleljen” – mondja B...

Ez a poszt Mike Shanahan  Who eats figs? Everybody (Ki eszik fügét? Mindenki)  című blogbejegyzésének magyar nyelvű fordítása, amelyet a szerző 2013. január 22-én publikált blogján. Szeretem olvasni a cikkeit, bejegyzéseit, mert hatalmas tisztelettel ír a természetről, ezen belül a fügékről és azok szerepéről az ökológiában. „A füge elfogyasztásának legmegfelelőbb módja, ha négy részre osztjuk a csonknál fogva, és felnyitjuk, hogy csillogó, rózsás, nedves, mézes, nehéz. szirmú négyszirmú virágot alkosson. … De a közönséges módszer az, ha a szájunkhoz emeljük, és egy harapással kiesszük belőle a belsejét.”  – írta D. H. Lawrence Én közönséges fügefaló vagyok. Kevés dolog okoz nagyobb örömet, mint amikor beleharapok egy érettbe, és megeszem. Megfelelő fügével az ízek olyan intenzívek, gazdagok lehetnek, hogy számomra egyértelműnek tűnik, hogy más gyümölcshöz nem lehet hasonlítani. De a füge, amit eszem, csak egy a közel ezer fügefaj közül, és hogy mi eszi meg a többit, az ...

A fügefák nemcsak tanúi voltak a történelemnek, hanem formálták is azt. Sőt! Jövőnket is gazdagíthatják. Az alábbi cikket a bbc.com oldalán leltem meg „The tree that shaped human history” címmel Mike Shanahan tollából (2017. január 17.) . Annyira megtetszett az írás, hogy gondoltam, muszáj a Fügés emberen megjelennie ebből egy fordításnak. Korábban már jelentettem meg fordítást a fojtogató fügéről, amely egy sziget gazdaságát mentette meg . Ezúttal a füge történelem alakító jelentőségéről olvashatunk egy fantasztikus írást. A fotók forrása szintén az eredeti cikk (f rissítés 2021.12.12: sajnos a BBC oldalán az eredeti cikk már nem található meg, de itt azért még olvasható marad) . Több mint 2000 évvel ezelőtt egy nagy fügefa egyik ágát levágták Nagy Ashoka indiai császár parancsára. Buddha állítólag e hatalmas fügefa alatt érte el a megvilágosodást. Ashoka királyi rangot ajándékozott a levágott ágnak, és egy vastag szegélyű tömör aranyvázába ültette azt. Ezután elvitte az ága...

A füge egy ökológiai csoda. Bár lehet, hogy soha többet nem akarsz enni belőle... A nautil.us oldalán „The Incredible Fig” címen megjelent cikkre véletlenül bukkantam rá, de annyira fantasztikus volt Margaret „Meg” Lowman írása, hogy úgy gondoltam, erről muszáj vagyok a Fügés emberen megjelentetni egy fordítást, mert egy teljesen új oldaláról ismerhetjük meg ezáltal a Ficus nemzetség tagjait egy csodálatos kalandozás keretein belül. Az írás egyébként részlet a The Arbornaut: A Life Discovering the Eighth Continent in the Trees Above Us - Meg Lowman című kötetből. De nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a fordítás:  Egyik kedvenc sétányom a világon egy gyönyörű füge (ez nem fordítási hiba, ez egy lombkorona magasságában épített függő sétány - a szerk.) a Falealupo faluban, Savai'i szigetén, Samoa, korábban Nyugat-Szamoa. Paul Cox etnobotanikus kollégám 1994-ben meghívott, hogy látogassam meg ezt a csodálatos szigetet, történelmének egy igen kritikus pillanatában. A 16 törzsf...