A fügefa, amelynek 24 órás fegyveres őrség biztosítja a védelmét...
Az eredeti angol nyelvű cikk az Under The Banyan blgon jelennt meg Mike Shanahan tollából. Az eredeti címe pedig: Why one fig tree in the middle of nowhere has a 24-hour armed guard
Amikor Parmeshwar Tiwari önként jelentkezett az indiai honvédséghez, nem tudta, hogy öt évet tölt majd a semmi közepén egy fügefa védelmével. A cikk írásának pillanatában azonban pontosan ezt teszi; egy négyfős csapat tagja, akik védenek egy fügefát – Salamatpurban, Madhya Pradesh államban – a nap 24 órájában, a hét minden napján. Menedékük mindössze egy sátor. A kényelem hiányán és az unalom folyton jelenlévő szorításán kívül kígyókkal, skorpiókkal és a folyamatos hőséggel kell megküzdeniük minden áldott nap. Most ehhez jön még hozzá, hogy szembe kell nézniük az állami kormányzatot sújtó ellenérzés hullámával...
Amikor Anurag Dwary az NDTV-től arról számolt be, hogy az állam évente 1,2 millió rúpiát (18 600 USD) költ a fügefa őrzésére és öntözésére, a kritikusok gyorsan rámutattak, hogy ez az összeg mennyi minden másra is elkölthető lenne, ami szerintük jobb és hasznosabb is. Egyesek ostoba dolognak nevezték a kiadást; azt mondják, ez nevetségessé teszi az állam kormányát. Mások szerint groteszk volt ekkora összeget egyetlen fügefára költeni egy olyan államban, ahol abban a hónapban több mint 50 gazda követett el öngyilkosságot adósságai miatt.
De lehet, hogy ez még jó befektetésnek bizonyul később.
A fa messze nem szokványos. Ez egyfajta fügefa, amelyet helyileg peepal faként, a tudósok Ficus religiosa néven ismernek, és hosszú és lenyűgöző története van (már én is többször írtam róla a blogon). A történet több mint 2500 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Buddha állítólag elérte a megvilágosodást egy fügefa alatt történt meditációja során Észak-Indiában. Ez a fa bodhi-faként vagy a megvilágosodás fájaként vált ismertté. Nagy Ashoka császár meglátogatta, és templomot építetett ott (i.e. 250-ben). Olyan tisztelete és szeretete volt Buddha fája iránt, hogy felesége keserűen féltékeny lett, és megpróbálta elpusztítani a féltékenysége tárgyát képező fügefát. A fa azonban túlélte a "merényletet", azoban Ashoka császár halála után Pushyamitra Shunga király elpusztította, aminek következtében a Buddhával való élő kapcsolat elveszett.
Vagyis mégsem...
Ashoka császár ugyanis korábban elküldte a fa egyik ágát Srí Lankára ajándékba Devanampiya Tissa királynak, aki a fővárosában, Anuradhapurában ültette el azt el. Az alábbi képen Ashoka lánya látható, amint elviszi a szent füge ágat Srí Lankára. Aki ellátogat Anuradhapurába egy óriási Ficus religiosa fát fog látni, amely a buddhisták szerint abból az ágból nőtt ki, amelyet a király ültetett. Így ez a világ legrégebbi élő fája a feljegyzett történelem szerint.
2012-ben Mahinda Rajapaksa (Srí Lanka akkori elnöke) levágott egy kisebb ágat a fáról, elvitte Indiába, és elültette a Salamatpur melletti dombra. De alig két évvel később a Hindustan Times arról számolt be, hogy a fügefa bajban van. A fa hat méter magasra nőtt, és ágai nekinyomódtak az őt megvédeni hivatott hálós ketrec tetejének. Levelei betegek voltak, a vízhiány miatt a kiszáradás fenyegette. A lap emiatt leginkább az állam vezetését hibáztatta, mint a négy őrt hozzátéve, hogy ők is szenvedtek, nem rendelkeznek víz- és áramellátással, valamint kénytelenek a szabadban végezni a dolgaikat a WC-k hiánya miatt.
„A mi kötelességünk a fa biztonságának biztosítása, és ezt meg is tesszük annyira, amennyire a lehetőségeink engedik” – mondta az egyik őr, Atar Singh.
Az újságcikk heves reakciót váltott ki az Indiai Mahabodhi Társaság vezetőjétől, Bhante Vimal Tisse-ből, aki szerint India kormányának erkölcsi felelőssége a fa gondozása, és hanyagsága megsértette a buddhistákat. Sri Lanka is bekapcsolódott; a buddhista vallásügyi minisztérium közölte, hogy az indiai főbizottsághoz fordul az ügyben, a felháborodás és a diplomácia hamar meghozta gyümölcsét. Ma a fa erős és egészséges. Madhya Pradesh állam Mezőgazdasági Minisztériumának botanikusa minden héten felkeresi, hogy ellenőrizze egészségi állapotát. A fa védelmének értékével kapcsolatos új kérdések miatt azonban a fa jövője bizonytalan, mert az állam ezirányú költségei magasnak tűnnek. De megvan benne a lehetőség a helyi gazdaság átalakítására, ha a terveknek megfelelően zarándokok és turisták özönlenek a fához. Parmeshwar Tiwari az NDTV Anurag Dwary című műsorában elmondta, hogy öt évvel ezelőtt még sok túrista látogatta, de mostanra lelankadt az érdeklődés.
Talán többen jönnének, ha ismernék a fa történetét. De 2015-ben Milind Ghatwainak a The Indian Express számára készített jelentése szerint még maguk az őrök sem tudták annak jelentőségét, amit védenek...
A szerző Mike Shanahan szabadúszó író, angol biológus, aki az esőerdők ökológiájából doktorált. Könyvet írt a fügefákról, amely az Egyesült Királyságban Ladders to Heaven címen, Észak-Amerikában pedig Gods, Wasps and Stranglers címmel jelent meg.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Megjegyzések
Szólj hozzá!