A füge szaporítása – mikor gyűjtsük be a füge dugványozásához szükséges vesszőket?
A füge szaporítási módjairól már nagyon sokszor írtam a Fügés ember oldalain, és az olvasói visszajelzések alapján még mindig a dugványozás a leginkább kedvelt szaporítási mód. Ebben talán közre játszik a természet azon csodája, hogy egy darabka botból teljesen önálló, új növényt hozhatunk létre, amely már-már a teremtés érzetét adja az embernek. Pesze ez enyhe túlzás, de saját magam is rendkívüli csodálattal figyelem minden évben az újabb és újabb dugványaim fejlődését.
Írtam már korábban magáról a dugványozásról önálló cikket, de posztoltam már az ültetőközegekről is. A mostani cikk két dologra lesz kihegyezve: mikor érdemes gyűjteni a dugványokat, és milyen közegben a legsikeresebb a dugványozás. Ezen írásomhoz felhasználtam két tanulmányt, amelyeket a cikk végén (is) linkelni is fogok.
Mikor érdemes begyűjetni a dugványokat?
Azt már leírtam korábban, hogy az év bármely szakában gyűjtött fügedugvány képes meggyökeresedni, de a tavaszi dugványok a legéletképsebbek. Egy Brazíliában végzett kutatás során egy adott fügéről április és augusztus között kéthetente vágtak dugványokat, amelyek egymástól elkülönítve egy részüket gyökereztető hormonnal, egy részüket anélkül dugványoztak kerti talaj, és homok 3:2 arányú keverékében, majd üvegházba helyezték. Minden dugvány esetében 90 nap elteltével vizsgálatokat végeztek több szempont alapján is. Én most csak a sikerességi rátára térek ki, akit érdekel a konkrét eredmény, olvassa el a tanulmányt (csak az összefoglalója érhető el ingyenesen, a teljes cikk megtekintése csak előfizetéssel lehetséges).
Azt tapasztalták, hogy a begyűjtési idő előrehaladtával egyenesen arányosan csökkent a sikerességi ráta is. A legsikeresebbek az április-májusban vágott dugványok voltak. Ezeknél a sikeresség gyökereztető hormonkezelés nélkül 92.5% volt, míg gyökereztető hormon használatával 100%. Elmondható tehát, hogy a tavaszi dugványok a legsikeresebben gyökereztethető dugványok, de ennek ellenére valóban lehet sikereket elérni az év bármely szakában begyűjtött dugványokkal.
Milyen gyökereztető közegben a legnagyonn az esély a sikerre?
Míg a fenti tanulmány arra a kérdésre adott választ, hogy mikor érdemes a dugványokat begyűjteni, addig az alábbiakban ismertetett kutatás arra irányult, hogy melyik lehet az a közeg, ami egyaránt alkalmas arra, hogy gyökereztessünk benne, és utána abban neveljük tövább a megeredt fügéket átültetés nélkül. Erről már én is írtam korábban, most leginkább az ott leírtakat szeretném részletesebben kifejteni, és kutatási anyagokkal alátámasztani.
A kísérletet a malajziai Nemzetközi Iszlám Egyetemen végezték el, és a vizsgált szaporítóközegek homok-termőtalaj 1:3, termőtalaj-tőzeg-fűrészpor 1:1:1 és tőzeg-perlit 1:1 arányú keverékei voltak. A vizsgálatot félfás, és fás dugványokkal mindegyik közegben végrehajtották (a kísérlet során összesen 540 dugványt használtak fel). Az eredmények azt bizonyították, hogy a legjobb gyökeresedési, és kihajtási arány a tőzeg-perlit keverékben volt. Ez volt az a közeg, amelyik elegendően szellős, jól megtartja a vizet, valamit pont megfelelő mennyiségű szervesanyagot, és tápanyagot biztosított a már kihajtott fügék további fejlődéséhez is.
Ez a tőzeg bőséges nedvesség- és tápanyagtartalmának, valamint a perlit kiváló levegőztető tulajdonságainak tudható be, hiszen a megfelelő szaporítóközegnek képesnek kell lennie a víz, és a tápanyag megtartására, ugyanakkor nagy porozitásúnak kell lennie a gyökér növekedéséhez, és fejlődéséhez. A szaporítóközegben elegendő nedvességnek kell rendelkezésre állnia, hogy elősegítse a dugvány gyorsabb gyökeresedését, mert a dugványok elhervadhatnak, és elpusztulhatnak, ha a párologtatás sebessége nagyobb, mint a vízfelvétel sebessége. A tőzeg elegendő mennyiségű nedvességet, és szerves anyagot szolgáltathat, így hozzájárulhat a dugvány korai növekedéséhez. Ezenkívül a perlit kimondottan alkalmas a szaporítóközeg levegőztetésének javítására, amely így kellő mennyiségű oxigénhez juttatja a gyökeresedő dugványt, illetve a fiatal gyökereket. Ez segít elkerülni a káros folyamatokat, amelyeknek a vége általában a dugvány és/vagy a gyökerek rohadása.
Fás, vagy inkább félfás dugvány a jobb választás?
A fás, és félfás dugványok között jelentős különbségeket nem mértek. Hajszálnyival, de a fás dugványok voltak az életképesebbek. Amiért mégis inkább a fás dugvány a jobb választás az az, hogy ezekben több tartalék tápanyag raktározódik, és a vastagabb kéreg miatt a kiszáradási folyamatai is lassabbak. De amenyiben a megfelelő párás környezetet tudjuk biztosítani a dugványok számára amíg meg nem gyökeresedtek, addig nagyjából mindegy, milyet választunk.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Hello! Profin megírt cikk! Köszönöm szépen a fontos infókat. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Igyekszem csak minőségi tartalmakat előállítani. :)
Törlés