Fügés ember

Ez a poszt Mike Shanahan The nearly magical properties of fig trees című blogbejegyzésének magyar nyelvű fordítása, amelyet a szerző 2018. szeptember 17-én publikált blogján. Szeretem olvasni a cikkeit, bejegyzéseit, mert hatalmas tisztelettel ír a természetről, ezen belül a fügékről, és azok szerepéről az ökológiában.

Amikor 1883-ban kitört az indonéz Krakatoa vulkán, az általa kibocsátott hullámok a mintegy 50 kilométerre fekvő Jáva nyugati részén fekvő Bantamba-t is elérték, és a parttól számított több, mint 300 méternyire letarolták az erdőt. Egy évvel később odalátogató francia tudósok elmondták, hogy csak magas fügefák maradtak állva, csupasz ágaik az ég felé nyúltak.

Visszatérve a Krakatoa-ra, az életnek nyoma sem volt. A sziget nagy része elpárolgott, és ami megmaradt, azt egy 60 méter mély hamutakaró alá temették. Nemsokára azonban ott is több fügefa faj kezdte megvetni a gyökereit, amelyek vélhetően vándormadarak, és denevérek által kiürített magvakként érkeztek. Ezek a fák nem sokkal később már teremték is a fügét, odavonzva ezzel több repülő állatot, amelyek idővel több tucat egyéb más fafaj magját is magukkal vitték. És így a fekete lávából újjá nőtt az erdő...

A fügefák fizikai ereje, ellenálló képessége, és az a varázslatos tulajdonsága, hogy mágnesként vonzza magához az állatokat, olyan erők, amelyeket kihasználhatunk a Föld gyorsan változó éghajlatával való megküzdés során. Amint azt a Ladders to Heaven (amerikai cím: Gods, Wasps and Stranglers) című könyv mutatja (korábban a Fügés emberen is megjelentettem egy cikket a Fügefa, amely alakította az emberi történelmet... címmel), az emberiség régóta profitál ezekből a fákból, mint anyagok és gyógyszerek, élelmiszerek, árnyék és biztonság forrásaiból. Ahogy a világ felmelegszik, nagyobb szükségünk lehet rájuk, mint valaha.

Ez minden bizonnyal igaz az indiai Meghalaya államra, amely a leginkább esőáztatta lakott hely a Földön. Az erdős dombokon élő khasi és jaintia nép a Ficus elastica fügefák légi gyökereit élő hálókká képezi, amelyek megakadályozzák a földcsuszamlásokat, és élő hidakat teremtenek, amelyek életeket menthetnek meg (angol nyelvű forrásra mutat a link), amikor a monszun esők a patakokat tomboló áradatokká változtatják.

E természetes módon létrejött hidak némelyike évszázadosnak tekinthető. Ezzel szemben az emberi kéz alkotta acél függőhidak csak néhány évtizedig tartanak ki. Sanjeev Shankar, Bangalore-ban élő építész szerint a fügegyökerek acélhidakkal való egyesítése erősebb, hosszabb élettartamú hibrid szerkezeteket hozhat létre  (angol nyelvű forrásra [PDF] mutat a link). Azt is gondolja, hogy más országokban élő emberek saját helyi Ficus fajuk élő gyökereit használhatnák olyan szerkezetek létrehozására, amelyek ellenállóképesek a szélsőséges időjárással szemben.

De a fügefák nem csak az olyan nedves helyeken értékesek, mint a Meghalaya. Ezenkívül segítenek az embereknek alkalmazkodni a növekvő aszályveszélyhez. Az etiópiai gazdák például a Ficus thonningii nevű fügefajtát ölelik fel. Ezeknek a fáknak nincs szükségük öntözésre, de leveleik létfontosságú nedves takarmányt biztosítanak az állatok számára. Lehulló, és korhadó levelekkel gazdagítják a talajt, és javítják a tűző nap helyett az árnyékukban ültetett növények növekedését.

Mulubrhan Balehegn és munkatársai a Mekelle Egyetemen végzett kutatásai azt mutatják, hogy ennek a fajnak a telepítése a szokásos takarmánynövények helyett 500 százalékkal növelheti a termelést, miközben 95 százalékkal csökkenti a vízbevitelt. Azok a kecskék, amelyek a fügefa leveleit eszik, több és jobb minőségű húst termelnek (angol nyelvű forrásra mutat a link), mint azok, akik csak kereskedelmi takarmányt kapnak. Az elmúlt évtizedben Balehegn és kollégái 20 000 háztartást bátorítottak e fa ültetésére. Azt remélik, hogy a gazdálkodók követni fogják a példát a másik 33 afrikai országban, ahol a Ficus thonningii nő, és arra ösztönzik az embereket, hogy hasonló megközelítést alkalmazzanak a fügefákkal India és Kína száraz területein.

Lényeges, hogy a fügefák ültetése nem csak javítja a megélhetést, de segít az embereknek alkalmazkodni a változó éghajlathoz. A szén tárolásával a fák is szerepet játszhatnak a felmelegedés lassításában. Növekedésük során minden fa szenet raktároz, de – a Krakatauhoz hasonlóan – a fügefák más fafajok növekedését is ösztönzik, mivel fügéik a magvak szétszóródásának sokféleségét vonzzák. Costa Ricán, Thaiföldön és Dél-Afrikában a kutatók ezt az erőt fügefák ültetésével kamatoztatják, hogy felgyorsítsák az újraerdősítést a kivágott, és aknás területeken.

Másutt az emberek hagyományosan a Ficus fajok jelenlétét használták fel a víz istenítésére, segítve őket annak eldöntésében, hová ültessenek be, vagy ássanak kutakat. Mások nagy fügefákat ültettek, vagy állva hagytak természetes napernyőként a hőség ellen, vagy szárított fügét tároltak, hogy aszály és éhínség idején hozzájuk forduljanak. Valójában a fügefák voltak az első olyan növények, amelyeket az emberek háziasítottak. Évezredek óta segítik az embereket a túlélésben a forró, és száraz vidékeken. Ahogy a világ felmelegszik, a ma már legalább 70 országban termesztett ehető füge (Ficus carica) jelentősége is megnő.

Az emelkedő hőmérséklet kihívást jelent a fügefák, és az apró darazsak számára is, amelyektől függenek virágaik beporzásában. De ez a kapcsolat a növények, és beporzóik között 80 millió évvel régebb óta tart, mint mióta az ember létezik a Földön. A fügefák túlélték az óriási dinoszauruszokat elpusztító kihalást, és melegebb időszakokat is átéltek, mint amit ma tapasztalunk. Ezzel szemben mi még újak vagyunk a bolygón. Jövőnket bizonytalanná teszi, hogy lassú ütemben távolítjuk el a szén-dioxidot a légkörből, és korlátozott az alkalmazkodóképességünk az ebből eredő éghajlat változáshoz. A jó hír az, hogy a fügefák mindkettőben segíthetnek.

A szerző Mike Shanahan szabadúszó író, angol biológus, aki az esőerdők ökológiájából doktorált. Könyvet írt a fügefákról, amely az Egyesült Királyságban Ladders to Heaven címen, Észak-Amerikában pedig Gods, Wasps and Stranglers címmel jelent meg.