Fügés ember

Amikor a fügefa (Ficus Carica) környezeti igényeiről és gondozásáról esik szó, minduntalan leírják (jómagam is több alkalommal tettem már meg), hogy a széltől védett helyet szereti a legjobban, az a legideálisabb a számára. Ez eddig teljesen rendben is van, de mi van akkor, ha nincs ilyen helyünk? 

Könnyen előállhat ugyanis az a helyzet, hogy szeles vidéken lakunk, vagy éppen a tanyánkra szeretnénk fügefát ültetni, ahol a közelben semmi, de semmi sem töri meg a síkság egyhangúságát. Ilyenkor természetesen joggal merülhet fel a kérdés:

Ha nincs széltől védett helyem, ne is álmodjak saját fügéről?

Szerencsére azért a képlet ennél némiképpen árnyaltabb. A füge ugyanis valóban sokkal jobban szereti a széltől védett helyeket, mint az ellenkezőjét, de azért a mediterráneumban is szép számmal fordulnak elő szeles, vagy akár viharos tájakon magányosan álldogáló fügefák.

Így tehát az ebből kiderülhet, hogy alapvetően maga a légmozgás nem zavarná a fügét, ha el tudja érni azt a fejlettségi szintet, amikor már a szeles területeken is biztonsággal meg tudja magát tartani a talajon. Ebben a kezdeti küzdelemben nyújthatunk mi, szorgos-gondos kertészek egy kis segítséget, hogy kivegyük a részünk ebből a heroikus küzdelemből az első pár évben.

Hogyan ültessünk fügefát szeles, viharos területre?

Ahhoz, hogy stabilan tudjon állni a fügefánk egy közepes viharban is, az kell, hogy kellően erős, és kiterjedt legyen a gyökérzete ahhoz, hogy a lombkorona a vitorlahajtását minduntalan kiaknázó szelek erejét tudja kompenzálni. Így tehát, amikor szeles területre szeretnénk fügefát, vagy fügebokrot ültetni, akkor a következő feladatokra kell felkészülnünk az első néhány évben:

Ültetéskor ültessük mélyebbre a fügét, mint amilyen mélyen a cserépben volt, majd üssünk le mellé egy karót, ami legalább másfél métert kiáll a földből. Ahhoz, hogy kellő tartást biztosítson a karó, legalább 60 centi mélyre üssük le. A fügét ültetését követően csípjük vissza az egyharmadára. Ha több hajtása is van, mindet csípjük vissza, majd a legerősebbet rögzítsük a karóhoz. Öntözzük be alaposan. Eleinte rendszeresen öntözzük, hogy minél gyorsabb tudjon gyökeresedni. Ezzel a lehető legnagyobb eséllyel indítottuk viharos útjára kedvenc fügénket.

Hogyan gondozzuk az első három évben a szeles területre ültetett fügét?

Bár rendszeresen felmerülő kérdés a közösségi oldalakon, hogy a fügét bokornak vagy fának neveljük, szeles területeken az egyik legfontosabb szabály, hogy ne válasszunk fa formát kedvenc fügénknek. Erre a legerősebb érv, hogy egyetlen törzsön a talajtól magasan helyezkedik el a teljes lombkorona. Az ennek nekifeszülő szél erejét megtoldja a magas törzs erőkarként való működése. És amikor ez párosul a füge sekényen futó gyökereivel (főleg, ha még fiatal és nincs is kellően erős gyökérzete), akkor igen komoly esélye van annak, hogy vagy derékba törik a fügefánk, vagy kifordul a földből. Nyilván ahhoz, hogy kifordítsa a talajból, már extrém erős szél szükségeltetik, de az utóbbi években ilyeneknek sem vagyunk éppen híján hazánkban. Válasszuk inkább a bokor formát, amely sokkal jobban ellen tud állni a szélnek, és a magassága kisebb lesz ezáltal a fügének.

A másik fontos szabály, hogy amíg meg nem erősödik, addig metszeni kell rendszeresen. Igen, tudom! Én vagyok az, akinek alapvetése, hogy általános értelemben véve nem kell metszeni a fügét. De most egy rendhagyó környezetben szeretnénk fügét nevelni, és ehhez metszeni kell! Ez egyrészről segíti annak a célnak az elérését is, hogy bokor formára neveljük, másrészről folyamatosan csökkentjük ezáltal a lombkorona méretét, aminek így sokkal kisebb a vitorla hatása. Természetesen eközben se feledkezzünk meg a rendszeres öntözésről, mert ez valóban segíti a gyorsabb gyökeresedést, de ahogy a füge öntözéséről szóló cikkemben már írtam, a harmadik évtől érdemes folyamatosan csökkenteni az öntözések gyakoriságát és mennyiségét, hogy arra kényszerítsük a fügét, hogy minél mélyebbre hatoljon a talajban a vizet kutatva.

A folyamatos növekedést követve mindig kötözzük magasabban is a karóhoz az ágakat. Ha kell, egy bokor ágai mellé egyenként több karót is le lehet verni. Ez túlzásnak tűnhet, de nem az. Igen, nem a legszebb látvány, de ne feledjük el, hogy ez csak addig kell, míg kellően meg nem erősödik a fügebokrunk. A negyedik évtől már szép lassan elkezdhetjük felszedni a karókat mellőle, de azért a rendszeres méretet csökkentő, és ritkító metszést ne hagyjuk abba még.

Ha ezeket a szabályokat betartjuk az első három évben, akkor sikerünk lesz!

Utána már nem lesz szükségünk ennyi hókuszpókuszra. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a szeles helyeken a téli fagyok mellett a szél is igen fagyos tud lenni, ami nem csak a tényleges elfagyás veszélyével fenyeget, hanem egyszerűen kiszáríthatja a fügebokrunk vesszőit is. Ennek elkerülése érdekében érdemes felkészülnünk a füge téli védelmére is.