Fügefák nevelése szeles tájakon
Amikor a fügefa (Ficus Carica) környezeti igényeiről és gondozásáról esik szó, minduntalan leírják (jómagam is több alkalommal tettem már meg), hogy a széltől védett helyet szereti a legjobban, az a legideálisabb a számára. Ez eddig teljesen rendben is van, de mi van akkor, ha nincs ilyen helyünk?
Könnyen előállhat ugyanis az a helyzet, hogy szeles vidéken lakunk, vagy éppen a tanyánkra szeretnénk fügefát ültetni, ahol a közelben semmi, de semmi sem töri meg a síkság egyhangúságát. Ilyenkor természetesen joggal merülhet fel a kérdés:
Ha nincs széltől védett helyem, ne is álmodjak saját fügéről?
Szerencsére azért a képlet ennél némiképpen árnyaltabb. A füge ugyanis valóban sokkal jobban szereti a széltől védett helyeket, mint az ellenkezőjét, de azért a mediterráneumban is szép számmal fordulnak elő szeles, vagy akár viharos tájakon magányosan álldogáló fügefák.
Így tehát az ebből kiderülhet, hogy alapvetően maga a légmozgás nem zavarná a fügét, ha el tudja érni azt a fejlettségi szintet, amikor már a szeles területeken is biztonsággal meg tudja magát tartani a talajon. Ebben a kezdeti küzdelemben nyújthatunk mi, szorgos-gondos kertészek egy kis segítséget, hogy kivegyük a részünk ebből a heroikus küzdelemből az első pár évben.
Hogyan ültessünk fügefát szeles, viharos területre?
Ahhoz, hogy stabilan tudjon állni a fügefánk egy közepes viharban is, az kell, hogy kellően erős, és kiterjedt legyen a gyökérzete ahhoz, hogy a lombkorona a vitorlahajtását minduntalan kiaknázó szelek erejét tudja kompenzálni. Így tehát, amikor szeles területre szeretnénk fügefát, vagy fügebokrot ültetni, akkor a következő feladatokra kell felkészülnünk az első néhány évben:
Ültetéskor ültessük mélyebbre a fügét, mint amilyen mélyen a cserépben volt, majd üssünk le mellé egy karót, ami legalább másfél métert kiáll a földből. Ahhoz, hogy kellő tartást biztosítson a karó, legalább 60 centi mélyre üssük le. A fügét ültetését követően csípjük vissza az egyharmadára. Ha több hajtása is van, mindet csípjük vissza, majd a legerősebbet rögzítsük a karóhoz. Öntözzük be alaposan. Eleinte rendszeresen öntözzük, hogy minél gyorsabb tudjon gyökeresedni. Ezzel a lehető legnagyobb eséllyel indítottuk viharos útjára kedvenc fügénket.
Hogyan gondozzuk az első három évben a szeles területre ültetett fügét?
Bár rendszeresen felmerülő kérdés a közösségi oldalakon, hogy a fügét bokornak vagy fának neveljük, szeles területeken az egyik legfontosabb szabály, hogy ne válasszunk fa formát kedvenc fügénknek. Erre a legerősebb érv, hogy egyetlen törzsön a talajtól magasan helyezkedik el a teljes lombkorona. Az ennek nekifeszülő szél erejét megtoldja a magas törzs erőkarként való működése. És amikor ez párosul a füge sekényen futó gyökereivel (főleg, ha még fiatal és nincs is kellően erős gyökérzete), akkor igen komoly esélye van annak, hogy vagy derékba törik a fügefánk, vagy kifordul a földből. Nyilván ahhoz, hogy kifordítsa a talajból, már extrém erős szél szükségeltetik, de az utóbbi években ilyeneknek sem vagyunk éppen híján hazánkban. Válasszuk inkább a bokor formát, amely sokkal jobban ellen tud állni a szélnek, és a magassága kisebb lesz ezáltal a fügének.
A másik fontos szabály, hogy amíg meg nem erősödik, addig metszeni kell rendszeresen. Igen, tudom! Én vagyok az, akinek alapvetése, hogy általános értelemben véve nem kell metszeni a fügét. De most egy rendhagyó környezetben szeretnénk fügét nevelni, és ehhez metszeni kell! Ez egyrészről segíti annak a célnak az elérését is, hogy bokor formára neveljük, másrészről folyamatosan csökkentjük ezáltal a lombkorona méretét, aminek így sokkal kisebb a vitorla hatása. Természetesen eközben se feledkezzünk meg a rendszeres öntözésről, mert ez valóban segíti a gyorsabb gyökeresedést, de ahogy a füge öntözéséről szóló cikkemben már írtam, a harmadik évtől érdemes folyamatosan csökkenteni az öntözések gyakoriságát és mennyiségét, hogy arra kényszerítsük a fügét, hogy minél mélyebbre hatoljon a talajban a vizet kutatva.
A folyamatos növekedést követve mindig kötözzük magasabban is a karóhoz az ágakat. Ha kell, egy bokor ágai mellé egyenként több karót is le lehet verni. Ez túlzásnak tűnhet, de nem az. Igen, nem a legszebb látvány, de ne feledjük el, hogy ez csak addig kell, míg kellően meg nem erősödik a fügebokrunk. A negyedik évtől már szép lassan elkezdhetjük felszedni a karókat mellőle, de azért a rendszeres méretet csökkentő, és ritkító metszést ne hagyjuk abba még.
Ha ezeket a szabályokat betartjuk az első három évben, akkor sikerünk lesz!
Utána már nem lesz szükségünk ennyi hókuszpókuszra. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a szeles helyeken a téli fagyok mellett a szél is igen fagyos tud lenni, ami nem csak a tényleges elfagyás veszélyével fenyeget, hanem egyszerűen kiszáríthatja a fügebokrunk vesszőit is. Ennek elkerülése érdekében érdemes felkészülnünk a füge téli védelmére is.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Megjegyzések
Szólj hozzá!