Fügés ember

A Blanche d'Argenteuil füge (vagy más nevén Blanche de Versailles) egy nagyon értékes fajta, amelyet évszázadok óta termesztenek Franciaországban, hogy aszalják. Termesztését Lhérault és Juignet ismertette (az 1930-as évek környékén). Ennek a fajtának a híres fáját a franciaországi Roscoffban, a kapucinusok ültették 1621-ben, leírták Lambertye (1874), Blanchard (1878, 1879), valamint Martinet és Lesourd (1924). 1924-ben az ágak 600 négyzetméternyi területet foglaltak el; 80 oszlop támasztotta alá őket, sok gránitból. Bizonyos források szerint azonban ezt a fajtát már a hitehagyott Julianus (Flavius Claudius Iulianus) császár idejében (361 körül) is termesztették Galliában. Másfél évig volt saját maga által császárnak kikiáltott uralkodó, és Lutèce-ben lakott, mely helyet különösen nagy becsben tartott. Szőlő- és fügefáit, valamint a Szajna szépségét eképpen dicsérte: „ez az ország kiváló szőlőültetvényekkel is rendelkezik, sok fügefa nő, amelyet szalmatakarókkal védenek a téli hideg ellen.

A kis történelmi kitekintés után térjünk vissza a Blanche d'Argenteuil fügéhez, melynek bokra csekély növekedési erélyének köszönhetően lassan nő, és a végső mérete sem túl nagy. Ágrendszere laza, szellős, formája leginkább elterülő, és nyitott. A lassú növekedése alkalmassá teszi a dézsás tartásra is, amitől még inkább értékes lehet azok számára is, akiknek kicsi a kertjük, vagy éppen a napfényes balkonra keresnek konténeres tartásra alkalmas fügét.

A Blanche d'Argenteuil füge levelei az évszaktól függően változóak, így egy azon bokron előfordulnak három, és öt karéjos levelek is. Termőképessége átlagos, vagy talán az átlagosnál kicsit jobb, és két terméshullámban is érlel fügéket, amelyek jellemzően júliustól októberig érnek. Termései 60-100 g közöttiek, és csepp, vagy lapított gömb alakúak. Bőrük sárga (másodtermés) vagy zöldessárga (első termés), míg pépjük színe a borostyán (másodtermés) vagy lazac színű (első termés). Íze finom, édes, egy kis banános felhanggal, de mégsem szirupos. Serlegnyílása zárt, vagy enyhén nyitott (ez is attól függ, melyik változathoz van szerencsénk). Rendkívül illatos füge. Nyaka kicsi, vagy egyáltalán nincs, szára azonban hosszú.

Ha minden igaz, ebből a fajtából sikerült kapnom tavaly januárban pár dugványt, bár aki adta, talán maga sem tudta, milyen kincs birtokában van, mert át volt nevezve a füge. Sikerült azonban kideríteni, hogy ahol ő vette a növényt, ott külföldi forrásból történt a beszerzés. A valódi fajtáját viszont már nem sikerült kideríteni. Azonban a növénynek, és a termésének minden egyes jellemzője arra utal, hogy az egy Blanche d'Argenteuil füge. Ezt a tényt erősíti az is, hogy akitől kaptam, állítja, hogy a terméseinek enyhe banános íze van, márpedig több nyelven folytatott majdnem fél napos internetes keresgélés után sem találtam a Blanche d'Argenteuil fügén kívül másikat, ahol banános ízről tennének említést. Remélem, idén már én is megkóstolhatom majd, mert tavaly őszre már termett volna pár fügét, de sajnos nem érett be egyik sem.

Képek forrása: frenchfigfarm.com