Fügés ember

A Györöki lapos (alias Jégfüge) füge az első két fügém egyike volt, mert annyira jónak írják a kertészetek honlapjain, hogy engem is meggyőzött, nekem ez kell. Mára – mikor már több, mint ötven fajta fügém van – tudom, hogy közel sem ez a legjobb fajta füge, semmilyen szempontból. Léteznek hasonló hidegtűrésű fügék, léteznek ugyanilyen, ha nem jobban bőtermő fügék, és léteznek finomabb fügék is szép számmal. A marketing az átlagember számára mégis elérte, hogyha azt mondják valakinek, hogy füge, az első ami eszébe jut, az a Györöki lapos füge. Én ilyenkor senkit sem próbálok lebeszélni, mert hát összességében a Györöki lapos füge nem egy rossz füge. Mindig csak azt szoktam hozzátenni, hogy szerény véleményem szerint a középmezőnybe tartozik minőségben. Nem rossz a Jégfüge ízre, de nálam inkább a lekvárnak való kategóriába tartozik, ráadásul van egy rossz szokása: amíg fiatal, igen nagy százalékban dobálja le a fügéit éretlenül. Mindemellett, ha egyszer rendesen beindul, az biztos, hogy tömve lesz a bokor lilásbarna fügékkel.

De nem akarom senki kedvét elvenni tőle. A Jégfüge egyik nagy előnye a bőtermősége mellett, hogy valóban elég jól bírja a fagyokat (itt oszlatnék el egy mítoszt, miszerint a Jégfüge a legfagytűrőbb füge. Ez természetesen nem igaz. A jégfüge kritikus értéke is -15 Celsius fok. Ezzel valóban a hidegtűrőbb fajták közé tartozik, mert vannak olyan fajták is, amelyek csak -12 vagy -10 fokot bírnak ki. De elárulnám, a hazánkban több száz éve jelen lévő több, mint tucatnyi fügefajta fagytűrése is -15 Celsius fok körül mozog. Az, hogy van, akinél kibírt -22 fokot is, csak legenda. Valami olyasmi, mint amikor a horgász meséli, mekkora halat fogott. Általában ezek a legendák félreértelmezésen alapulnak, de erről majd inkább egyszer írok egy külön posztot). Erősen felfelé törő fajta, így kisebb kertekben, szűk helyeken is ideális választás lehet. Ha pedig csak egy fügének van helyünk, de mégsem biztos, hogy jégfügét akarunk, akkor a másik ideális versenyző a Michurinska-10 füge lehet.

Amit pedig a Györöki lapos fügéről tudni kell: mint írtam, erősen felfelé törő fajta. Ágrendszere sűrű, és végső magassága akár a hat métert is elérheti, de vannak az országban negyed évszázados jégfüge fák is, amelyek a kedvező körülmények között nem igazán fagytak el szinte soha. Na azok magassága akár több is lehet a hat méternél. Szóval hatalmas fává, illetve bokorrá képes fejlődni. Levelei sötétzöldek, merevek, és bőrszerűek, jobbára három karéjosak, de nem ritka rajta olyan levél sem, amelyen szinte nincsenek karéjok. Két hullámban érleli fügéit. Első hulláma az egyik legkorábbi. Sajnos emiatt az olyan helyeken, ahol gyakoriak a tavaszi fagyok, az első terméshullám apró fügekezdeményeit képes megtizedelni az időjárás.

Fügéi lapított gömb alakúak, a termés vékony bőrének színe barnás lilás. Húsa (a bőr és a pép közötti rész) fehér, sárgás színezettel, és elég vastag. Pépje vörös, és krémes. Nem mézes, nem leveses. Egyszerűen csak krémes. Sajnos azonban az érés közbeni nagyobb mennyiségű esőt nem viseli valami jól. Könnyen felvizesedik, ami az ízét, és ezáltal az élvezeti értékét is rontja. Ugyanakkor nagyon bőtermő, és koraisága miatt a másodtermései is szinte minden évben beérnek. De míg első termése elég szép nagyok, a második jelentősen kisebb. A leszedett jégfüge még hűtőben sem tárolható, azonnal el kell fogyasztani, vagy fel kell dolgozni.

Mivel kevés a leve, és nem a legcukrosabb fajta, így borkészítésre nem a legjobb fajta, ellenben lekvár alapanyagnak tökéletes. Aszalásra a relatíve alacsony cukortartalma miatt szintén nem alkalmas. Mint mondtam, nálam a középmezőnyben van, annak is inkább az alja felé. Azt azonban érdemes tudni róla, hogy mint minden pirosas, lila, vagy éppen barna füge, ez is vonzza a madarakat érési időben, így mindenképpen gondolnunk kell a tollas barátaink elleni védelemre is.