Fügés ember

Az utóbbi néhány évben nagyon népszerű lett a házi kertészek körében a füge (Ficus Carica). Ez nem véletlen, hiszen hazánk éghajlata változóban van. A teleink egyre enyhébbek, nyaraink egyre melegebbek és szárazabbak, a tavaszok pedig igen szeszélyesek. Rendszerint langyos, meleg tavaszaink vannak, amelyeket néhány napos, nem túl erős, de a langyos időben feléledt növényeink számára sokszor végzetes hajnali fagyok tarkítanak. Nem csoda hát, ha az emberek olyan növények után néznek, amelyek jobban bírják ezt az időjárást, mint az őshonos növényeink némelyike. A füge pont ilyen. Bár szereti a vizet, de ha már elmúlt három-négy éves, jól elvan jelentősebb mennyiségű víz nélkül is. Kimondottan imádja a forró nyarakat, a hosszú, de nem túl hűvös őszt, és -15 fokig rendkívüli módon elviseli a fagyokat, ha nyugalmi állapotban van. A füge gyümölcs pedig egy rendkívül finom és egészséges csemege.

Ezért hát méltón lett népszerű hazánkban is a házi kertészek körében, ami jól látszik abból is, hogy számtalan kertészettel foglalkozó közösségi térben képezi társalgás tárgyát a füge gondozása és a füge környezeti igényei, vagy éppen a füge szaporítása. És a rövidke bevezető után el is érkeztünk a jelenlegi cikkem témájához, hiszen rengetegszer merül fel a kérdés, miszerint...

Szaporítható-e a füge magról?

A válasz pedig nem is annyira kézenfekvő, mint azt elsőre gondolná az ember. Tudni kell, hogy a közönséges fügének (Ficus Carica) három típusa létezik:

• Az adriai típusba tartozó fügefajták közös jellemzője, hogy beporzás nélkül, úgynevezett partenokarpikus módon képesek beérlelni fügéiket. De mivel nem történt beporzás, azaz megtermékenyítés, így bár ezen fügék belsejében is kifejlődnek a magházak, de azok belsejében csíraképes mag nem található. Így ez a fajta nem is szaporítható magról. Hazánkban azonban - a majd lentebb leírt okok miatt - leginkább az adriai típusú füge van jelen. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy ha van fügedarázs, akkor az képes az adriai típusú fügéket is megtermékenyíteni. Ez esetben bennük is kifejlődnek a csíraképes magok.
  
  
• A szirnai füge egy olyan típus, amelynek ahhoz, hogy beérlelje a fügéket, szükséges a beporzás. Ezt a beporzást pedig csak egyetlen rovar képes elvégezni, amely hazánkban nem őshonos, és jelen ismeretek szerint csak Pécs környékén található meg tartósan. Ez a rovar a fügedarázs (Blastophaga). Ez a parányi rovar az egyetlen, amely képes beporozni a füge virágait. A szmirnai típusú füge ezen kis rovarok beporzása nélkül éretlenül elhullajtja fügéit. Ha azonban megtörténik a beporzás, akkor a fügék beérnek, és a belsejükben rengeteg csíraképes mag fejlődik ki. Ezen fügék magjai csíráztathatóak, így ez a típusú füge szaporítható is magról.
  
  
• A san pedro típusú fügék pedig az előbbi két faj ötvözetei, mert az első terméshullámuk partenokarpikus módon beporzás nélkül is beérik, mint az adriai típusú fügéké, a másodtermése azonban a fügedarázs megtermékenyítő munkája nélkül éretlenül lehull. Ennek a fajtának tehát a beporzott másodtermésekből származó magjai lehetnek csíraképesek.

De akkor lehet magról szaporítani a fügét, vagy sem?

Lehet, csak nem azt, amelyik a kertünkben nő (kivéve, ha olyan helyen élünk, ahol a fügedarázs jelen van hazánkban, és be tudja porozni a fügénket). Van azonban alternatíva. Kettő is! Vagy veszünk valahol import friss fügét, és abból nyerünk ki magokat, vagy veszünk aszalt fügekoszorút, és abból nyerünk ki magot. Igen, jól olvastad! Az aszalt füge alkalmas erre. Az import friss füge, és a boltban kapható aszalt füge általában szmirnai típusú füge, így minden esélyünk megvan rá, hogy csíraképes magokat találunk bennük.

Azt azért megjegyezném, hogy ezen magokból nevelt fügék szinte biztosan mind beporzást igénylő fügék lesznek, így fügedarázs nélkül nem fognak termést érlelni. De kísérletezni a fügemagok csíráztatásával mindenképpen érdekes dolog.

Fügemagok kinyerése, és előkészítése a csíráztatásra

A fügemagok kinyerésének legegyszerűbb módja (ez érvényes a friss és aszalt fügére is, de én a cikkben aszalt fügével fogom bemutatni), ha félbe vágjuk keresztben a fügét, majd a felületet óvatosan megkaparjuk egy kés élével. A késre tapadt fügemagokon még rengeteg a rost, amely könnyen rothadásnak indulna, ha azzal együtt tennénk földbe, így azt el kell távolítani.

Ehhez tegyük bele a lekapart magokat egy kis pohár vízbe, majd kevergessük addig, míg a magok teljesen elválnak a rostoktól.Ezután várjunk picit, majd öntsük le a vizet róla. Apró lyukú szűrőn szűrjük át vízsugár alatt, majd a magokat tegyük két napra egy kis pohár csapvízbe, majd hagyjuk pihenni. Azok a magok, amelyek a víz tetején lebegnek, üresek belül, azaz nem tartalmaznak csíraképes magot.

Nagyon megörültem neki, mert ez számomra azt igazolta, hogy megint győzött az egyszerűség, hiszen így nem kellett vacakolni a ideális ültetőközeggel, a fóliatakarással, hogy megfelelő legyen a páratartalom, meg hasonlók. Azt olvastam ugyanis, hogy a fügemagokat a palántadőlés, és az idő előtti berohadás elkerülése okán perlitbe vagy vermikulitba kell vetni, majd letakarni, hogy meglegyen a kellő páratartalom, de közben naponta szellőztetni is. Szerintem ennél lényegesen egyszerűbb beledobálni őket egy pohár vízbe, és naponta cserélni azt.

A kicsírázott fügemagok ültetése

Az ültetéshez sima általános virágföldet használtam, mert onnantól, hogy kicsírázott a mag, gyökereket fog növeszteni, és szüksége lesz a tápanyagra, ami sem a perlitben, sem a vermikulitban nem áll rendelkezésre. Emiatt két leveles állapotban át kellene ültetni, ami felesleges kockázat, hogy sérül a pici fügenövény szára, vagy gyökere (ha megnézzük az alábbi képen, hogy milyen parányi is az fügemagocska, akkor könnyen beláthatjuk, hogy nem jó sokszor macerálni, mert könnyen megsérülhet). Ezért tehát egy kisebb cserepet lazán megtöltöttem virágfölddel, majd a közepére pottyantottam a kicsírázott fügemagot. Erre csepegtetve adtam annyi vizet, hogy a magocska környezete elég nedves legyen. Innentől szükséges, hogy eléggé vizes legyen a talaja, és a páratartalom is megfelelő legyen.

Ezért fogtam egy olyan mély tálat, ami legalább a cserép magasságának a háromnegyede. Beleállítottam a cserepet, és a tálat félig töltöttem vízzel. Mikor a víz nagy részét felszívta a föld, ismét öntöttem bele annyi vizet, hogy félig legyen. Ez a mennyiségű víz pont annyira tartja nedvesen a cserépben a földet, hogy annak felszíne folyamatosan csillog a víztől.

Naponta ellenőrzöm, és pótlom a vizet, ha kell. A virágföld felszínén így folyamatosan párolog a víz, ami elegendő páratartalmat biztosít az éppen kihajtó fügemagocskának.

A füge palánták gondozása

A magról nevelt füge növekedése az elején még igen lassú. A két szoklevél hamar kibújt a magköpenyből, de onnan a két leveles állapotig több, mint egy hét telt el. Azt hittem, már megállt a növésben. :) De nem... Amint megjelenik az első két pár (tehát összesen négy) igazi levele, lehet óvatosan csökkenteni a tálkában a vizet, hogy biztosan ne tocsogjon a földje a víztől.

Persze ezt követően sem fog égig érő paszulyt meghazudtoló tempóban növekedni, szóval türelem kell hozzá a továbbiakban is. Én a magok csíráztatását 2022. januárjában kezdtem meg. A most következő fényképet (a borítóképpel együtt) pedig  2022. júniusában készítettem. Fél év alatt nőtt ennyit. Lakásban, világos ablakpárkányon tartom, mert a nyári hőségben ez a picike növény jó eséllyel elpusztulna. Talán majd jövőre már kiviszem.

És nagyjából ennyi lett volna a füge magról szaporítása. Innentől már csak vigyáznunk kell rá, hogy kellően megerősödjön. Szokjunk hozzá, hogy egy darabig még nem fogjuk kiültetni a kertbe. Az első időkben óvjuk még a nagyon erős, közvetlen napfénytől, és a huzattól. Tápszerezni legelőször hat hónapos korában lehet. Mindenkinek kellemes fügemag csíráztatást kívánok!