A darázs, amely 40 méter magas édenné változtat egy fügefát
Az alábbi cikket Emma Marris írta a National Geographic magazin számára még 2016-ban One Tiny Wasp Turns a Fig Tree Into a 150-Foot-High Eden címen, amely Christian Ziegler német fotóriporter, trópusi ökológus kalandjait mutatja be, amit az Amazonasi esőerdőben kutatja a nem ritkán több, mint negyven méter magas fügefák (nyilván ezek nem a nálunk is megélő Ficus Carica faj tagjai, de azért mégis fügék) lombkoronájában lakmározó számtalan élőlényt. Engem mindig elvarázsolnak az ilyen történetek, ezért ez már nem az első cikk, amelyet lefordítok magyarra, hogy itthon is elérhető legyen.
Madarak, denevérek, majmok tucatjával: A termő fügefa az élet lázadása. Mindez a fa és egy rovar ősi partnerségére nyúlik vissza.
„Ez teszi őket nagyon különlegessé: a trópusi erdőben bármikor van egy füge, amelynek gyümölcse van.”
Christian Ziegler német fotós, egy trópusi biológus, aki egy panamai esőerdő szélén él, egyik szenvedélyéről beszél. Ziegler elmagyarázza, hogy ahol más fáknak külön termőszezonjuk van, ott a füge mindig elérhető valahol az erdőben. És így különösen szegény időkben – hiszen még az esőerdőkben is van száraz évszak – a termő füge maffiajelenetté válhat, akár egy forrás a Serengetiben. Madarak, majmok, denevérek, rovarok – több tucat faj gyűlik össze egyetlen fán, és zajos őrjöngés közepette lakmároznak ebből a fenséges eledelből.
Ez a történet 75 millió évre nyúlik vissza. Ekkor fejlődtek ki az első fügék, valószínűleg Eurázsiában, esetleg Kínában, de minden bizonnyal az őket beporzó apró darazsakkal együtt. Azóta, ahogy a füge szerte a világon elterjedt, és 750-1000 fajra diverzifikálódott, a darazsak is változatossá váltak velük együtt. Minden fügefajnak csak egy vagy két darázsfaja van, amely képes őt beporozni és ezáltal megtermékenyíteni.
Eképp fügefa és a darazsa teljes mértékben egymásra vannak utalva, függnek egymástól. Szerte a világon, Perutól Gabonon és Indonézián át Ausztráliáig számtalan más faj függ egymást keresztező furcsa életciklusuk eseményeitől: Míg más fafajok hajlamosak egy adott területen szinkronban teremni, a fügefák nem.
„Olyanok, mint a pop-up éttermek” – mondja Michael Shanahan, a Ladders to Heaven című könyv szerzője, amely a fügefák tudományáról és kultúrtörténetéről szól. „Minden élőlény jön, és három-négy napig táplálkozik belőlük. Pár nap pedig mikor múlva visszajössz, és olyan, mintha mi sem történt volna.”
Őrült, de jó értelemben
Ziegler meg akarja örökíteni a legvadabb fügelakomát, ezért észvesztő ötletet álmodik meg. 90 000 dollár értékű acél állványzatot hoz a perui Amazonasba, 200 mérföldre lefelé az Alto Madre de Dios folyón és fel a Manu folyón motoros kenukkal. Úticélja a Föld egyik legváltozatosabb helye: a Cocha Cashu biológiai állomás a Manú Nemzeti Parkban. Az állomás 2500 hektáros területén több mint 500 madár- és 70 emlősfaj él, melyek közül nagyon sokan esznek fügét. Az állványzat révén Ziegler eljuthat oda, ahol a legtöbbjük él, magasan fent az erdő lombkoronájában (Manúról és lakóiról mindent megtudhatsz a National Geographic magazinban – angol nyelvű cikk).
„Száz majmot láttam egyetlen fán” – mondja John Terborgh, a Duke Egyetem ökológusa, aki több mint 40 évet töltött a Cocha Cashu-i perui Amazonas titkainak tanulmányozásával. „Holdfényes éjszakákon, ha éhesek, hajnali kettőkor kelnek, és négykor már ott is vannak.
”Miután Ziegler megérkezik Cocha Cashuba, egy éppen termő füge után kezd kutatni a folyótól körülbelül egy mérföldre. Amint talál egyet, indul a verseny, hogy elérje a lombkoronában zajló állati partit, amíg az tart. Az állványzatot a Matsigenka törzs nyolc fiatalja, Manú bennszülött lakosai állítják fel egy szempillantás alatt Antonio Gerra, a Cocha Cashu limai munkatársa felügyelete alatt. A csapat Ziegler által biztosított védősisakot visel. Erdőben születtek és ott is nőttek fel, kiváló, magabiztos hegymászók (nagyon érdekes elképzeléseik vannak a természetről és a túlvilágról is – angol nyelvű cikk).
Amint a termés fogyatkozni kezd, Ziegler egy második fát keres, majd az egész fémszerkezetet szétszedik, és átvégnak a dzsungelen, hogy újabb helyen újabb esélye legyen elkészítenie a vágyott fényképeket. Miután felállították a tornyot, Zieglernek fel kell azon másznia. Eléggé elszánt fajta, de, mint kiderült, mélységesen fél a magasságtól, és miközben egyre magasabbra mászik a toronyban, a 10. emeletet keresztező fügeszárba kapaszkodva ismeri el, talán van egy kis őrültség ebben a tervben.
Ám miután a csúcson van, 12 emeletnyire a földtől, Ziegler egy másik világban találja magát. A fa izeg-mozog, olyan szintű élet rejlik a koronában, hogy már szinte a fa is úgy tűnik, mintha maga is ugrálna. Éhesen üvöltő majmokat; pókmajmokat és barna kapucinusmajmokat lát – néha egyszerre. Egy fehérhomlokú kapucinus majom – homályos, elegáns, farkát begöngyölítette – fürge ujjaival leválasztja a kis fügéket, és pattogatott kukoricához hasonlóan a szájába dugja. Az anole gyíkok fényes nyaklebenyeiket a rivális hímekre villantják. Ziegler olyan lepkéket, leánylegyekek és méheket, amelyek soha nem ereszkednek le a földre, valamint madárfajok tucatjait figyeli meg: barbét, paradicsomi tanagert, skarlát arat (amelyek párban érkeznek), és kövér guánokat, amelyek elegáns pulykáknak tűnnek. 17 rovarfajt is felsorol, amelyek fogyasztják a fügét.
De a szédítő magassága ellenére az állványzat alacsonyabb a fügefánál; a tetején állva a füge koronája még mindig magasan a feje fölé nyúlik, miközben az erdei lombkorona nagy része lentebb terül el, amely fák, liánok és lakóik területe. Az ember madarakat és rovarokat hall, távoli huhogást és azonosíthatatlan hangokat. A szél egy kicsit megingatja az állványt, és a késő reggeli kánikulában úgy érzi az ember, hogy egy kis csónakon gurul a zöld levéltenger fölött, miközben papagájok énekelnek körülötte.
Egy csoda evolúciója
A jelenetben semmi sem csodálatosabb, mint maga a fügefa – és különösen az, ahogyan szaporodik. Társa egy parányi méretű darázs. A darázs beporozza a fügét, és cserébe nem táplálékhoz jut, ahogy a legtöbb beporzó, hanem kényelmes bölcsőt kap az utódai számára.
A fügedarazsak miközben a saját petéiket rakják le a füge belsejébe, beporozzák a füge virágait. A bibék a virágok belsejében vannak, akárcsak más virágzó növények esetében, de a fügefán a virágok egy éretlen gyümölcs belsejében vannak. Ez egy kifelé fordított virágzat akár 10 000 apró virágból is állhat egy szoros gömbbe csomagolva.
Amikor a darázspeték kikelnek, először a hímek kelnek ki. A ki nem kelt peték falán lévő lyukakon keresztül azonnal párosodnak nővéreikkel. Miután a megtermékenyített nőstények előbújnak, a hímek egy menekülési alagutat rágcsálnak a fügén keresztül a nőstények számára egészen a fügék serlegnyílásáig. A nőstények ezen végighaladnak, amjd a szabadba kijutva felszállnak tele megtermékenyített petékkel. Miközben a füge serlegnyílásán kifelé haladnak, a virágokról magukra szedik a pollent, hogy tovább vigyék azt egy másik füge belsejébe. A hímek pedig úgy halnak meg a füge belsejében, hogy soha nem hagyták el azt az apró világot, amelyben születtek (tehát, ha megeszel egy érett vadfügét, nagy esély van rá, hogy néhány hím darázs holttestett is elfogyassz).
Miután a nőstények elhagyják a fügét, keresniük kell egy másik fügefát, amely beporzásra vár, és amelybe lerakhatják a tojásaikat. A levegőben lévő kémiai jeleket követve gyakran hat mérföldnél többet is repülnek, ritkán akár még több, mint 100 mérföldet is. Amint egy nőstény talál egy megfelelő fügét, egy apró nyíláson, a füge serlegnyílásán keresztül kúszik be, amely, mivel a füge és a darázs együtt fejlődött ki, éppen elég nagy ahhoz, hogy be tudjon jutni. Mközben egyre bejjebb halad a füge belsejében, ott megtermékenyíti a bibéket, amelyekből később az érés folyamánt csíraképes magok fejlődnek.
A madarak vagy a majmok megeszik a gyümölcsöt, és amikor kiürítik a magokat az ürülékükkel, nagy eséllyel magasan vannak egy másik fa lomkoronájában. Ez sok fügefaj számára ideális – valójában a lombkoronában csíráznak, esetleg egy kis földben, az ág tövénél, és léggyökereiket az erdő talajába juttatják le a magasból. A növekvő gyökerek a gazdafa köré fonódnak, majd végül bekebelezik, megfojtják, és átveszik annak helyét. Ha egy érett fügét nézünk, amelynek sima törzse az ég felé mered, soha nem tudhatja, hogy elrejti annak a fanak a szellemét, amelyen csemeteként kezdte az életét.
De a fügefák hatalmas ökológiai szerepének kulcsa a fügedarazsakkal való partnerségük, és az időzítés. Körülbelül egy hónap kell ahhoz, hogy a darázspeték megérjenek és kikeljenek. Amikor a nőstények előbújnak, csak egy-két napjuk van, hogy találjanak egy másik fogékony fügét, mielőtt elpusztulnának – ami azt jelenti, hogy egy kétnapos repülésen belül találnia kell egyet. A fügének egész évben szaporodnia kell, ahogy a darazsaknak is, hogy fenntartsák az ősi partnerségüket. Szinte minden más gyümölcsfától eltérően, nem hoznak gyümölcsöt egy évszakban. Minden egyes fa véletlenszerű időpontban terem, így biztosítva, hogy valahol az erdőben mindig legyen egy fogékony füge – és így a lombkoronában zajló állati parti folyamatosan zajlik.
Fügeeső – és trágya
A leghevesebb akció a fa lombkoronájában bontakozik ki, több mint száz láb magasan. Sok majom odafent soha nem érinti a földet. Még a földről is hallani lehet a reccsenéseket, a suhogást és a dudálást. De sok minden történik a fa alatt is. Úgy hangzik, mint az eső, ahogyan a bőségesen hulló gyümölcs a széles trópusi leveleket esik. A földet gyümölcs borítja, amely idővel rothadni kezd, és áttetsző fehér gomba nimbuszába burkolózik.
Manúban, ha valaki csendesen ül egy termőfüge tövében hajnalban vagy alkonyatkor, láthat egy kicsi, hegyes orrú emlőst, a pacát, amint enni jön, vagy disznószerű galléros pekacsordát. Napközben csirke nagyságú, fehér farú madarak – a sápadt szárnyú trombitások – csapata jelenik meg. Megeshet, hogy vadászok követik őket, akik majomhúst keresnek. A termőfüge energiahullámai fel-le hullámzanak a táplálékláncban.
Egyik reggel egy üvöltőmajmok családját nézem, amint egy folyóparti fügefán reggeliznek. Evés után átmennek egy másik fára, majd sorba állnak – anya, apa és két gyerek –, és felrakják az ágra az utódaikat. Az ürülék hangos puffanások sorozatával a széles heliconia levelekre zuhan. Odamegyek megnézni a trágyát. A fügemag jól látható benne. Öt percen belül több trágyabogár landolt, és elkezdték kiásni a fügeszerű anyag egy részét, golyókká sodorva, amelyekkel a nőstényeket meghódítják. Ha egy nőstény kellőképpen le van nyűgözve, elfogadja a trágyagolyót, és abban kelteti petéit. Az első étkezésre a bababogarak fügemagot kapnak.
A füge több vadállatot etet, mint bármely más gyümölcs. Ziegler más trópusi erdőkben, esetleg Gabonban vagy Indonéziában szeretné tovább kutatni ezt a mulandó lakomát. A Cocha Cashunál átéli az izgalmat, amikor a buli csúcsára érkezett – és a csalódást is, amikor túl korán véget ér. Alig néhány nappal azután, hogy Matsigenka csapatával felállították az állványt a második fája köré, a gyümölcs már elfogyott. „Egy napos eső után volt” – mondja sóhajtva. "Egy nap talán 50 majom volt a fán, és miután vége volt."
Christian Ziegler természettörténeti és tudományos témákra szakosodott fotóriporter és filmkészítő. A konstanzi Max-Planck Állatviselkedési Intézetben dolgozik, mint ismeretterjesztő fotós. Rendszeres munkatársa a National Geographic magazinnak, és széles körben publikál más magazinokban, például a GEO-ban. Christian célja, hogy kiemelje a veszélyeztetett fajokat és ökoszisztémákat, valamint hogy megossza szépségüket és fontosságukat a széles közönséggel. Végzettsége szerint trópusi ökológus, négy kontinens trópusi esőerdőiben is dolgozott, és 12 évig a panamai Smithsonian Tropical Research Institute (STRI) kommunikációs munkatársa volt...
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Megjegyzések
Szólj hozzá!