Kell-e a fügét locsolni, avagy mennyi a füge vízigénye?
Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy kell-e locsolni a fügét (Ficus Carica), vagy sem. És ha kell öntözni, akkor milyen időközönként, és milyen mennyiségben. A felmerülő kérdésre a válaszok rendre két csoportra oszthatók. A válaszadók egyik fele megesküszik rá, hogy a fügét rendszeresen, akár napi szinten bőségesen locsolni kell, mert csak akkor várható biztos termés.
A válaszadók másik fele pedig azt állítja, a fügét nem nagyon kell a mi éghajlatunkon öntözni, mert szubtrópusi (de ezen belül inkább mediterrán, tehát a továbbiakban csak mediterránként említem) növény lévén jól bírja a száraz nyarakat.
De kinek van akkor igaza?
Ahhoz hogy ezt meg tudjam válaszolni, előbb megosztanék néhány gondolatot a fügéről. A füge egy mediterrán növény. Mint köztudott, a mediterrán éghajlat jellemzője a csapadékos, de enyhe tél, amelyet rendszerint egy meleg, száraz, csapadékban nagyon szegény nyár követ. A füge pontosan ezt az éghajlatot szereti. Jeszenszky Árpád leírásából tudhatjuk, hogy:
"A talaj iránt a füge nem igényes, tűri a meszes és a lúgos talajt egyaránt. Jól tenyészik a hazai dolomit-málladékon is. Asperon félszigetén (a Fekete-tenger partján) a homokdűnék megkötésére használják. Sztrebkova (1934) szerint öntéstalajon is jól tenyészik, sőt a sós talajokat is bírja. Apseronban a futóhomok néha betemeti. Ilyenkor az ágain gyökeret ver, és a homok fölé kitör. Ha viszont a homokot a szél ismét elfújja, akkor gyökeres ágain, törzsén ismét kihajt és termést hoz."
Gyökérzete tehát erős, agresszíven terjeszkedve kutatja a vizet, és bár a gyökerei legnagyobb rész (kb. a 90%-a) a talaj felsőbb 50-60 centiméteres rétegében helyezkedik el, egy része (a maradél 10%) akár az egy méteres mélységet is elérheti. Egyébiránt a füge megél köves, szikes, sziklás helyeken is. Csapadék igénye pedig nagyjából évi 500 mm körülire tehető.
De akkor most kell locsolni a fügét, vagy sem?
Hazánkban az évi csapadékmennyiség nagyjából 500-750 mm között mozog tájegységektől függően. Tehát a hazai évi cspadékmennyiség pontosan megfelelő a füge számára, ami azok véleményét igazolja, akik arra szavaznak, hogy nem kell locsolni a fügét. De teljesen még sincsen igazuk. A fiatal telepítésű fügét az első egy-két évben mindenképpen locsolni kell, főképp a szárazabb forró nyári napokon. De mire eléri a három éves kort a fügénk, már lesz olyan kiterjedt a gyökérzete, hogy az extrém száraz időszakokat leszámítva nem kell öntözni. Én sosem öntözöm a fügéimet. Kivétel persze az extrém száraz és forró időszak, amikor hetek, vagy akár több, mint egy hónapja nem hullott csapadék, mert olyankor azért hetente érdemes meglocsolni. Ezen locsolások alkalmával érdemes inkább esőztetően locsolni (és nem pedig a tövét elárasztani), hogy a lombkoronája kapja elsődlegesen a vizet, hiszen ami onnan lecsorog, lecsöpög, az úgyis a földre jut, onnan pedig a gyökerekhez. De ezeket az időszakokat leszámítva én sosem locsolom a füge bokraimat, mégis gyönyörű termésük van. Igaz, hogy - amint Jeszenszkí Árpád is írja - a füge nem bírja a talajszárazságot, mert ilyenkor érettebb gyümölcseit lerúgja magáról. De egy egészséges füge gyökérzete van olyan kiterjedésű, hogy a hazai csapadékviszonyok között bőven elegendő vízet tud begyűjteni. Természetesen ez a füge fajtájától, és a talaj minőségétől is függ, hiszen a különböző talajok különböző módon tartják meg a vizet, és ugyanígy a különböző talajokban különböző gyorsasággal növekszik a gyökérzet. Ahogy Jeszenszky Árpád is írja az A Füge című könyvében:
"A fajták szárazságtűrése nem egyforma. Hazai megfigyelések szerint szárazságban csak gyenge terméshullás áll be, és talajaink nem száradnak ki annyira, hogy annak a fenti következményei lennénel. A mi 600 mm körüli csapadékunk teljesen elegendő a füge vegetációjához, viszont a hűvös és csapadékos ősz egyenesen káros a gyümölcs beérésére."
Ezért, jobb is ha nem locsoljuk, mert a füge a túl sok vízre erős vegetatív növekedéssel reagál, hiszen a a túl sok víz számára nem előnyös, nem is szereti, így arra törekszik, hogy minnél nagyobb lombozatot növesszen, amelyen keresztül hatékonyabban tudja a felesleges vizet elpárologtatni. Ilyenkor csökken a termés mennyisége és minősége is. Puhább, vizesebb lesz a gyümölcshús. Fajtától függően akár ehetetlenül ízetlen és puha is lehet a sok víztől. Vannak afajták, amelyek a sok öntözés hatására felrepedt gyümölcsökkel reagálnak, amelyekre aztán megjelennek a hangyák és a darazsak. Sajnos több füge növényt árusító weboldal is azt állítja tévesen, hogy a füge vízigénye a vegetációs időszakban kimondottan magas. De ez nem igaz, mert akkor nem teremne meg a mediterráneumban. Ha pedig mégis előáll az a helyzet, hogy több héten át szárazság van, aszály, és hőség, akkor előkerülhet a locsolótömlő, és lehet locsolni, de mint fentebb írtam már, akkor is inkább a lombozatot érintő esőztető locsolással, mint a talajának elárasztásával. De folyamatosan nagy mennyiségű vízzel elárasztani a fügéket teljesen felesleges, és inkább káros, mint hasznos, ahogy azt lentebb leírom.
"Én heti több száz liter vizet öntök rájuk, és gyönyörűek!"
Mondják ezt azok, akik arra esküsznek, hogy a fügét öntözni, mi több, elárasztani kell. Nem tisztem meggyőzni őket, de akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal szebb, jobb termésük lenne, ha nem öntöznék annyit. A füge öntözését ténylegesen a száraz, csapadéktól teljesen mentes nyári kánikulára kell koncentrálni. Ha több, mint két-három hete nem hullott eső, de a hőmérő higanyszála tartósan 29 C fok felett van árnyékban, akkor bizony nem árt egy kis esőztető öntözés. De akkor is módjával. Ha a fügénket igényeinek megfelelően gondozzuk, akkor kisebb a lombkorna. Valamelyest kisebb és kevesebb levele van, de több és szebb, jobb minőségű füge terem rajta.
A sok és folyamatos öntözés még kárt is okoz!
Ha a fügét folyamatosan nagy mennyiségű vízzel látjuk el, akkor nem kényszerül arra, hogy szerteágazó gyökérzetet fejlesszen. Gyökerei a talaj felső néhány centiméterében, sekélyen fognak futni és nem növekszenek több méter hosszúra, ami miatt aztán tényleg rászorulnak majd a folyamatos öntözésre, mert amint kiszárad a talaj felső rétege, azonnal elkezdenek kókadozni a levelek, potyogni a fügék. Olyan ez, mint a madáretetőhöz szoktatott madarak. Ha a madarakat folyton etetik, hozzászonak, és akár képesek a vándorló madarak télen itt is maradni, mert megszokták, hogy van étel. Aztán, ha kimarad az etetés, elkezdenek pusztulni. Így van ez a fügével is, emiatt aztán aki éveken át folyamatosan elárasztotta fügéjét vízzel, mintha legalábbis rizst termesztene, azt fogja érezni, hogy szokása igazolást nyert, hiszen a füge kókad, ha nem kap vizet.. Ne szoktassuk a folyamatosan sok vízhez, mert kárt okozunk neki ezzel! Arról nem is beszélve, hogy ha nem megfelelően vízelvezető a talajunk, akkor a gyökerek rohadását is előidézhetjük, valamint a folyamatosan nedves talajban a gyökereket megbetegítő kártevők, kórokozók is konnyabben megtelepednek.
A cikkben leírtak kizárólag kiskerti füge termesztésre vonatkoznak. Aki ültetvényi szinten foglalkozik füge termesztéssel, az valószínűleg úgyis használ csepegtető öntözést az egyenlöbb vízellátás érdekében. De legjobb tudomásom szerint itthon ez sem annyira divatos. Japánban azonban például a füge termesztők többsége használ csepegtető öntözést. Itthon, kiskerti körülmények között azonban ez felesleges. Ugyanakkor a csepegtető öntözés és a talaj elárasztása között festeni lehetne a különbséget.
Megjegyzések
Szólj hozzá!