Fügés ember

Sokszor írom le magam is, hogy az éghajlatunk változásának köszönhetően egyre több idegenhonos faj jelenik meg hazánkban. Egy faj megjelenhet természetes terjeszkedése révén, illetve behurcolással. A behurcolt fajok csak akkor okozna problémát, ha amúgy a környezeti adottságok, az éghajlat és úgy általában minden kedvező a megtelepedésükhöz és a fennmaradásukhoz.

A most bemutatásra kerülő amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus), vagy ahogy angol nyelvterületeken hívják, a vörösfejű kőrisfúró „redheaded ash borer” az utóbbi, azaz a behurcoltak csoportjába tartozik, bár hozzá kell tenni, hogy ennek ellenére sikeresen hódítja meg az öreg kontinenst. Hazánkban is egyre többször lehet jelenlétét észlelni.

Az amerikai darázscincér bemutatása

Az amerikai darázscincér nagyjából 12–16 mm hosszúak kifejlett korukban és meglehetősen hosszú csápjaik vannak, amelyek a hegyük felé megvastagodnak. A fej és a tor vörösesbarna színű, szárnyfedőin pedig négy kontrasztos sárga csíkkal rendelkezik. Eme csíkozottság és a testforma együttese meglehetősen hasonlatossá teszi a darazsakhoz, amely valószínűleg egyfajta túlélési stratégia lehet a rovar számára, amely a rokonfajok körében egyébként nem példa nélküli. Egyéb ismertetőjele még, hogy a hátsó és a középső lábpárok elég megnyúltak, amitől kimondottan sajátos a megjelenése.

Nagyon fontos ennek a rovarnak a kapcsán megemlíteni, hogy elsődlegesen a legyengült, már-már haldokló, de még egyébként élő szövetű növényeket fertőzik meg a leggyakrabban, így bár képesek károkat okozni, mégis fontos részei a lebontó folyamatoknak, amely tulajdonságuk révén hozzájárulnak az egészséges erdők fenntartásához.

A fakéregre rakott petékből kikelő lárvák berágják magukat a kéreg alá a fatestbe, azt rágják, szerteágazó járataikban növekednek, közben gyengítik a faszövetet, károsítják a vizet és tápanyagot szállító edénynyalábokat is. A kifejlett amerikai darázscincérek május – július között rágják ki magukat a kifejlődött cincérek, röpnyílásuk szabályos kerek lyuk. Az általuk károsított növények igen sokfélék lehetnek, hiszen több tápnövényes rovarról van szó. Mindezek ellenére leginkább a kőriseket részesítik előnyben, de azért nem vetik meg az egyéb fás szárú növényeket sem, mint például az akác, fűz, júdásfa, gyertyán, eper, hárs, juhar, nyár, szil, tölgy, a gyümölcstermők közül pedig körte, mogyoró, dió, különböző Prunus fajok, szőlő, szelídgesztenye és persze mi más, mint a füge.

Mivel azonban a füge tekintetében a nemzetközi szakirodalomban keresve is alig találtam néhány elhanyagolható mértékű példát a kártételére, így nem feltétlen gondolnám, hogy az amerikai darázscincér okozza majd a következő évtizedekben a legnagyobb károkat az európai fügeültetvényeken.

Az amerikai darázscincér térhódítása és terjedése

Ahhoz, hogy a lerakott petékből kifejlett rovar legyen, közel két éves fejlődés szükséges. Ezt az időt a fatörzs belsejében töltik el, és ez az, ami miatt olyan könnyen behurcolhatóvá válik. A nemzetközi fuvarozás során rengeteg fatörzs utazik keresztbe-kasul a nagyvilágban, és szinte biztos, hogy ezek közük sokban ott lapul az amerikai darázscincér lárvája, hogy akaratlanul is új területeket népesítsen be.

Eredeti hazája Észak-Amerika, ahonnan a múlt század közepén hozták be kőrisfa-szállítmányokkal a Földközi-tenger vidékére. Az ott meghonosodott bogár aztán a felmelegedés hatására terjeszkedni kezdett, a '80-as években bukkant fel hazánkban, és bár elég sokáig igen ritka maradt, az elmúlt évtizedben (szintén a jelentős klímaváltozás következtében) igen gyakori fajjá vált az egész országban – a hűvösebb hegyvidékek kivételével.

Kell-e védekezni az amerikai darázscincér ellen?

A hazai egyedszáma és a rovar általános életmódja, valamint legkedveltebb tápnövényei okán a házikertekben nem szükséges ennek a rovarnak az üldözése és célzott pusztítása. Lehet, hogy néha-néha találkozunk a kifejlett rovarral, de mivel igen nagy távolságokat képes repülni, így a jelenléte egyáltalán nem biztos jele annak, hogy a kertünk növényeit megfertőzte volna. Van éppen elég kártevő és kórokozó, ami ellen lehet harcolni, de a nemzetközi tapasztalatok, szakmai vélemények alapján azt kell mondjam, hogy nem jelentős kártevő a házikertekben. Fügén pedig olyan ritka, mint a fehér holló.