A fügével kapcsolatos őszi tennivalók
Amint az őszi napok egyre hűvösebbek lesznek, úgy kezd el szépen lassan készülődni a fögefa is a téli álomra. Amikor pedig az első csípős hajnali fagyok eljönnek, a füge (Ficus Carica) lombja sárgulni kezd, majd szépen lassan, egyik napról a másikra elkezd kopaszodni.
Ezzel annak köszönhető, hogy a gyökérnyomás csökken, a nedvkeringése pedig egyre lassabb és lassabb, mígnem végül szinte teljesen leáll. Mint a kertben minden más növénnyel, a fügével is akad néhány teendőnk ősszel. Sokat ugyan nem kell vele foglalkozni, de azt a néhány dolgot, amit alábbiakban leírok, érdemes megtenni, a szeretett fügénk meg fogja hálálni. Mik a fügefával kapcsolatos őszi teendők?
Pótoljuk a nyáron elhasznált tápanyagot, trágyázzuk meg a fügét...
A füge trágyázása megint egy olyan dolog, ami megosztja az embereket. Egyik része azt mondja, minek, a füge megél a terméketlen homokon is, a másik fele pedig azt mondja, jót tesz neki. Én azt mondom, a körültekintő és átgondolt trágyázással nem ártunk a fügének. Aki pedig homokon termeszt fügét, majd idővel észreveszi, hogy bár úgy is terem, de kevesebbet, kisebbet és nem is olyan minőségűt, mint a tápanyagokban gazdagabb talajokon termő társaik.
Az őszi trágyázást azonban nem lombhullás után kell elkezdeni, hanem már nagyjából szeptemberben. Az ősz kezdetén ugyanis a fügefák vegetatív növekedése szinte teljesen leáll. Ilyenkor a másodtermések növekedése, érése történik, illetve a fügefánk elkezd tápanyagokat felhalmozni a gyökerekben, hogy majd abból fedezze a tavaszi ébredés energiaigényeinek kezdeti részét. Ezért bár nem növekedik, de szüksége van valamennyi nitrogénre, és foszforra is, de leginkább a káliumot igényli. Ezért egészen szeptember végéig a fent említett Volldünger 14-7-21+me arányú NPK műtrágyát kapja, majd október elejétől már csak káliumt kap. A káliumnak köszönhetően nagyobb biztonsággal érnek be a másodtermések, és a nyár végi káliumtúlsúlyos műtrágyázástól még be nem érett vesszők beérését is segíti. Október végén azonban teljesen leállok a trágyázással, ilyenkor már csak pár talicskányi komposztot szoktam szétszórni. Bár nem szerves része a locsolás a trágyázásnak, de itt azért megjegyezném, hogy szeptember közepétől én már a locsolásal is le szoktam állni, mert ekkor már nem ajánlott nagy mennyiségű víz kijuttatása a fügékre. Itt most csak a füge őszi trágyázását írtam le, de korábban már írtam egy cikket a füge trágyázásáról, ahol a teljes évi trágyázásról, tápanyagokról, mikor- és makro elemekről is szó esik. Érdemes lehet elolvasni.
Talajlazítás...
A növények lombkoronája alatti talaj fellzítása minden növénynek jót tesz, mert segíti a csapadék bejutását, valamint oxygénben gazdagabb lesz a talaj felső rétege, ami kedvez a benne élő hasznos mikroorganizmusoknak. Ezért ősszel minden növény körül érdemes a talaj felső nagyjából centiméterét fellazítani. Azonban azt érdemes tudni, hogy ez a fellazítás nem szabadna, hogy átforgatással is járjon, mint mondjuk a szántás, mert az nemkívánatos módon befojásolja a talajletet. Elég egy ásóvillával alaposan átszurkálni a talajd. Az ily módon átlazított talajban hamarabb és jobban hasznosul a kijuttatott trágya is, így akár mondhatnánk azt is, hogy ez a módszer a jckpot.
Lombhullás után ne hagyjunk fügét a bokron...
Az első és legfontosabb, hogy a majdnem beérett fügéket távolítsuk el a bokorról. Nem árt, ha minden rajta maradt zöld fügét leszedünk, de ha mindet nem is, a majdnem beérett, puhulásnak indult fügéket mindenképpen szedjük. Ennek legfőbb oka, hogy ezek már elkezdték elveszteni a tartásukat, lógásnak indultak, és itt-ott akár hozzá is érhetnek az ágakhoz. Amikor pedig a hajnali a pára kicsapódik a terméseken (hajnali harmat, köd), akkor azokon szépen lassan tenyészni kezdenek a különböző gombafajok, amelyek a termés penészesedését, rothadását okozzák, és akár az ágakat is megbetegíthetik, amihez hozzáérnek.
Persze akadnak, akik szerint ez teljesen felesleges időpazarlás, de nem véletlen, hogy úgy általánosságban - nem csak a fügével kapcsolatban - is azt ajánlja minden kertés, hogy a gyümölcstermőkön ne hagyjuk fent télre a be nem érett gyümöcsöket, mert a betegségek hordozói lehetnek. Nincs ez másképp a fügével sem. Ezért én mindenképpen azt ajánlom, hogy amennyire csak lehet, óvjuk meg fügefánkat a betegségektől, és ne hagyjunk rajta fügét a lombhullást követően. Ne várjunk a csodára, hogy majd a kevéske napsütés hatására még beérhet a füge, mert nem fog. A növény keringésének leállásával az érési folyamat is megszakad, így egészen biztosan nem fognak beérni már ezek a fügék. Szedjük hát le bátran.
Nyilván van egy méret, ami felett ez már nem, vagy csak nehezen kivitelezhető, de ha már ekkora a fa, arról az érett termést sem tudjuk leszüretelni. Ebben az esetben érdemes elgondolkodni a füge visszavágásán, megfiatalításán, hogy ne a madaraknak termesszünk fügét.
Gereblyézzük össze a lehullott leveleket...
Egy másik igen fontos teendő, a füge bokor környezetének tisztán tartása. A lehullott leveleket gereblyézzük össze, és hordjuk el a fügebokor alól, mert az ősz folyamán nedvesedő leveleken szintén beindulnak a penészgombák, amelyek megfertőzhetik spóráikkal a fügebokrot is. Ha van módunk, akkor terítsük szét a leveleket és szárítsuk. Így felhasználhatjuk majd az esetleges téli takaráshoz is, de addíg szárazon kell tartani. Ha nem kívánjuk a fügénket takarni télem, akkor érdemes a leveleket összeszedni. Akit esetleg érdekel részletesebben, az elolvashatja a füge téli takarásáról szóló cikket is (a téli takarást azonban nem szabad elkapkodni. Elég csak akkor elvégezni, amikor a füge számára káros fagyok várhatóak. Ha ugyanis nincsen elég hideg, vagy éppen a nappali és éjszakai hőmérsékletek között még túl nagy a különbség, akkor nem kívánatos párásodás léphet fel a takarás alatt, amitől a fügénk bepenészedhet, berohadhat. De ezt a fentebb említett téli takarásról szóló cikkemben részletesen leírom, itt most ennél jobban nem tárgyalnám).
Az összegereblyézett leveleket nem kell a zoldhulladékkal elszállítatni, még csak elégeni vagy kukába dobni sem kell. Ha van komposztálónk, akkor nyugodtan tegyük bele. Ellentétben azzal a hiedelemmel, hogy a fügefa levelében lévő tejnedv miatt nem bomlik majd le, remekül komposztálható. Méghozzá rövid idő alatt, nem kellenek hozzá évek, mint a diólevél esetében. Szóval mehet a komposztba, ahol értékes tápanyaggá válik majd, hogy a soron következő tavaszokon visszajuttasuk a fügebokor alá.
Kerüljük az őszi metszést...
A fügefa metszéséről részletesebben már írtam, ahol elmondtam, hogy szerintem szükségtelen a fügefa metszése a kaszzikus értelemben véve. A fügefa metszését inkább ritkításra, ifjításra ajánlom, vagy természetesen akkor, ha valaki valamilyen speciális módok akarja nevelni a fügéjét.
De itt most nem a metszés ellen vagy mellett akarok szólni, mert azt mindenki maga dönti el, hogy metszi-e a fügéjét, vagy sem. Itt inkább egy fontos tanácsot szeretnék adni. Ősszel sose metszük meg a fügefát a mi éghajlatunkon, csakis tavasszal, a fagyok elmúltával. Hogy miért? Mert akkor az esetleges téli fagykár miatti kötelezően levágandó részeket is bele tudjuk kalkulálni a metszési tervbe.
Dézsás fügék téli védelme...
Mivel a fügének igen sok fajtája alkalmas a dézsás nevelésre, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, fontosnak tartom megemlíteni a konténeres fügék teleltetését is. A konténerben tartott füge nem bírja kint télen, ezért fagymentes helyen kell telelteni. Legalábbis ezt szokták mondani. Ez annyiban igaz, hogy nem bírja ki odakint, ezért telelteni kell. Bevinni akkor kell, amikor már a leveleit lehullajtotta, és a kinti hőmérséklet már a nap leghidegebb óráiban 5 °C fok alá csökkent. Ekkor érdemes a dézsákat egy olyan helyre vinni, ahol télen nem lesz fagy.
Nekem olyan helyem van csak, ahol a tél leghidegebb napjain -2 °C fokra hűl a levegő. Ez akkor van, amikor odakint már -13 °C fok körüli a hőmérséklet, azaz ritka az, amikor fagypont alá csökken a hőmérséklet a melléképületünkben. Eddig minden évben kibírták ott a cserepes fügéim, hiszen a gyökerei is simán kibírnak néhány fokot mínuszban. Ezért én azt javaslom mindenkinek, hogy ha ilyen helyisége van, és olyan, ahol 10-12 fok felett van folyamatosan a hőmérséklet télen, akkor inkább azt válassza, ahol néhanapján lecsúszik a higanyszál a nulla alá picivel. A füge ugyanis 10-12 °C fok felett elkezd ébredezni a téli álomból, és abból több bajunk lehet télen, mint abból, ha időnként mínusz pár fok éri a növényünket. Mielőtt téli nyugaomba helyezzük a fügénket, a borsónyinál nagyobb zöld, be nem érett fügéket el kell távolítani, mert azok csak megfonnyadnak rajta, és teret adnak a gombás fertőzéseknek.
Amint odakint melegszik az idő, lassan elérkezik a pillanat, hogy a teleltetett fügénket is elkezdjük a kinti időjáráshoz szoktatni. Amikor már napfényben gazdagok a nappalok, és a napközbeni átlaghőmérséklet is eléri a 12-14 °C fokot, szépen elkezdhetjük kihordani a dézsás fügéket a szabadba. Ekkor azonban még az éjszakák és a hajnalok is hűvösek, olykor-olykor még akár fagyosak is lehetnek, így éjszakára mindenképpen vissza kell még vinni a téli rejtekébe. Tartósan csak akkor lehet kint hagyni, ha már a nap leghidegebb óráiban sem csúszik a hőmérő higanyszála 10 °C fok alá.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Megjegyzések
Szólj hozzá!