Fügés ember

Aki rendszeresen olvasgatja a cikkeimet, az rájöhetett már, hogy a legendás mondat, miszerint hazánkban a fügének nincs kártevője és kórokozója, nem teljesen felel meg a valóságnak. Sajnos a fügének is van bőven kártevője és betegsége a mi éghajlatunkon is. Ráadásul némelyik kártevő kimondottan alattomosnak mondható. Ilyen kártevők a most bemutatásra kerülő gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne spp).

Világszerte elterjedt fonálféreg genus a Meloidogyne, amelybe gyökérgubacsképző (root-knot nematode), obligát endoparazita életmódot folytató fajok tartoznak (én most csak a füge vonatkozásában írok róluk, de rengeteg féle növényt érinthet a fonalféreg általi fertőzöttség). 1877-ben Brazíliában Jobert figyelt meg először kávécserje gyökerein borsószem méretű vastagodásokat, melyek tojásokat és „fonálféreg-szerű” élőlényeket tartalmaztak. Tíz évvel később Goldi készített egy tanulmányt a kávécserje-betegségről, amelyben először leírta a Meloidogyne exigua fonálféreg által okozott növényi kórképet. Európában elsőként a 19. században észlelték, de sokáig nem tudták megkülönböztetni a cisztát képző Heterodera fajoktól. Magyarországi Nematoda kutatások vonatkozásban Dr. Örley László és Prof. Andrássy István nevét kell megemlíteni. Örley László használta elsőként a fonálféreg kifejezést, Andrássy István átfogó taxonómiai munkássága világszinten elismert. Nevéhez fűződik a kertészeti és szántóföldi növényi kártevő fonálférgek morfológiai vizsgálata és hazánkban előforduló fajok azonosítása.

A fonalférgek életciklusa

Életciklusa során az adult (vagyis ivarérett) nőstény körülbelül 1000 tojást helyez kocsonyás tömegben a gyökér felszínére. Két vedlés után a második stádiumú lárvák a tojást elhagyva a gyökér belsejébe hatolnak kitines szájszuronyuk, azaz styletjeik és sejtfalkárosító enzimeik (celluláz, pektináz) segítségével. A lárvák a gyökéren belül először a gyökércsúcs felé haladnak, majd a merisztematikus régióban megfordulnak és a növény szállítószövetei felé mozognak. Az állandó táplálkozási hely kiválasztása után fejüket a szállítónyalábba helyezve rögzülnek. A lárvákkal érintkező növényi sejtek számos sejtosztódás nélküli magosztódáson mennek keresztül, melynek hatására megduzzadnak és úgynevezett „gyökérgubacsot” képeznek.

A fertőzés szövettani megnyilvánulása a denz citoplazma, a fejletlen sejtfal, a kisméretű vakuolák és mitokondriumok magas száma. Az adult alak három vedlést követően alakul ki. A 3. és 4. lárvastádiumban nincs táplálkozás, és nem fejlődik szurony. A Meloidogyne genusban jellemző az ivari dimorfizmus. Az érett nőstények megduzzadnak, körte alakúak, átlátszók vagy legfeljebb halványsárgák, és a gyökéren belül táplálkoznak. A hímek teste hosszúkás, kifejlődés után elhagyják a gyökeret. Gyakori a parthenogenesis (vagyis szűznemzés), a hímek többnyire csak kedvezőtlen környezeti feltételek mellett alakulnak ki.

A fonalférgek kártétele

A gubacsképző fonalférgek kártétele igen jelentős, mert szinte minden esetben a gazdanövény pusztulásával jár. A gyökereken kialakuló gubacsok miatt a növény hasznos gyökérzetének felülete csökken, így kevesebb vizet és tápanyagot tud a talajból felvenni. A gubacsokban fejlődő lárvák, és a gyökerekből táplálkozó fonalférgek pedig a csökkent mennyiségű tápanyagok nagy részét is elszívogatják a fügefánk elől. Szeretett fügénk pedig lelassul a fejlődésben, satnyává, visszamaradottá válik, és a csökkent vitalitása miatt kiszolgáltatottabbá válik az egyéb betegségek, és kártevők ellen.

A fonalférgek jelenlétének felismerése

A gyökérgubacs fonaférgek kártételének felismerésében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a növényen keletkezett károk, azaz a gubacsok és a szívások nyomai nem láthatóak, hiszen azok a föld alatt vannak rejtve. A közvetlen kártétel, azaz a gyökér roncsolása helyett elsősorban a közvetetten jelentkező tünetek nyomán ismerhetőek fel a károkért felelős fonálférgek. Ilyen általános tünetek lehetnek a hervadás a legmelegebb napszakban, klorózis, fejlődéscsökkenés, és általában a növény vitalitásának csökkenése. A csökkenő tápanyagfelvételnek köszönhetően a füge nem feltétlen képes a nagyobb koronát életben tartani, ezért elhullathatja leveleit, az új hajtáson kevesebb, kisebb levelek jelennek meg. A fonálférgek eloszlása a talajban egyenetlen, így a károsított növények eloszlása is lehet egyenetlen az egészséges növények közt. Mivel a legtöbb, nematodák okozta közvetett kár a növényeken atipikus, melyek utalhatnak sok egyéb problémára, így víz vagy tápanyag hiányára például, sok esetben nehéz felfedni a valódi okot. Pontos választ az adott talajban található nematodákkal kapcsolatban általában csak a laboratóriumi talajminta analízis adhat.

Mivel azonban az átlagos kiskert tulajdonos nem szokott naponta talajmintákkal laboratóriumba szaladgálni, hiszen a lehetőségei ilyen téren korlátozottabbak, mint a nagy mezőgazdasági szereplőké, így a felismerésre maradt a hagyományos módszer. Meg kell vizsgálni a gyökereket. Ehhez fel kell tárni a növény gyökérzónáját, és szemügyre kell venni. Számtalan fonaféreg faj létezik, de a fügék esetében a legjelentősebb és legáltalánosabb fajták a gyökérgubacsokat képző fonalférgek. Ezek a gubacsokat nem képző többi fajjal szemben vizuális vizsgálattal is felismerhetőek.

A gyökérzóna feltárást a vegetációs időn kívül végezzük el, mert ha gyanúnk nem igazolódik be, és más baja van a növénynek, akor csak fokozzuk azt az okozott stresszel. Tavasszal rügypattanás előtt, vagy ősszel lombhullás után tárjuk fel a gyökérzónát, és vizsgáljuk meg a füge gyökereit. Ha fürtökben kis csomók, gubacsok vannak rajta, akkor teljesen biztosak lehetünk a fertőzöttségben. Ez esetben a legjobb megoldás a növény kiásása és elégetése. Igen, itt el is jutottunk a kezelés kérdéséhez...

A fonalférgek által parazitált füge kezelése

Sajnos a kezelésre, és a füge teljes felgyógyulására nem sok esély van. Léteznek biológiai védekezési lehetőségek és kemikáliák is, de egyik sem tud teljes, és biztos gyógyulást nyújtani. A leghatásosabb módszer a talaj gőzölése lenne, de ez nagyüzemi körümények között is igen költséges módszer, kiskerti viszonyok között szinte kivitelezhetetlen. Ezért nem nagyon marad más megoldás, mint a fertőzött növény teljes kiásása, majd elégetése. A helyén nagyjából egy két méter ártmérőjű körben többször kezelni kell talajfertőtlenítő szerekkel, hogy a talajban maradt fonalférgek is elpusztuljanak.

Mint mondtam, ez az egyik legalattomosabb kártevője a fügének. Egyrészt mert nem gyógyítható utána a növény, másrészt mert mire felismerjük, már annyira elszaporodtak a fonalférgek, hogy tényleg nem marad más, mint a növény elpusztítása, ami ritka, és nehezen beszerezhető fajtáknál fájdalmas lépés lehet. Ugyanakkor tudni kell, hogy a fonalférgek csak és kizárólag a gyökereket károsítják. A növény szállító szöveteiben nem közlekedik, így a föld feletti rész nem mindősül fertőzöttnek. Mivel a füge jól gyökeresedő növény, így a gyökérgubacs fonalféregtől fertőzött növény elpusztítása előtt vághatunk belőle dugványnak való vesszőket. Akár a teljes föld feletti részt felhasználhatjuk ehhez (a talajhoz közeli részt ne használjuk, mert a felverődött föld miatt fertőzött lehet).

Legfontosabb a megelőzés

Ahogy írtam az előző részbe, a teljes gyógyulás szinte lehetetlen, ezért a megelőzésre kell törekedni mindenképpen. Ha új gyökeres fügét vásárlunk, akkor mindenképp ellenőrizzük a gyökereket, és csak akkor tartsuk meg a növényt, ha egészségesnek látjuk. Ha gyanakszunk, akkor inkább végjunk dugványt az egészséges részből, a gyökeres felét pedig semmisítsük meg, vagy nylonba csomagolva dobjuk a kukába.

Bio megoldások a kezelésre

A vegyszeres kezelések nagyjából teljes egészsében kimerülnek a talajfertőtlenítésben. A kemikáliák azonban más, akár a hasznos talajlakókra is veszélyesek. Ezért érdemes szelekív szerekkel dolgozni. Ezekről a gazdaboltokban kaphatunk tájékoztatást. Ezen felül esetleg megpróbálhatunk növénytársítással segíteni a védekezést. Ültethetünk olyan növényeket, amelyek űzik a fonalférgeket. Ilyenek például a fehér mustár, a mézontófű, az olajretek, valamint a bársonyvirág.