Vöröslevelű füge (Ficus ingens)
A Vöröslevelű füge (Ficus ingens) őshazája Afrika és Dél-Arábia szubtrópusi és száraz trópusi vidékein van, ahol egy örökzöld növényként viselkedik. Angol nyelvterületen használatos nevét arról kapta, hogy fiatal levelei vöröses színűek, amelyek a növekedésük során folyamatosan zöldülnek ki. Latin neve arra utal, hogy egy hatalmas méretű fikusz fajról van szó, de a gyakorlatban ez nem teljesen van így. Általában szerény méretű cserje vagy fa.
A helyi éghajlattól és talajtól függően változó habitusú fikusz faj: sziklás gerinceken jellemzően satnya és alacsony, két méteres magasságot is alig elérő cserje, míg tápanyagban gazdag körülmények között akár tényleg lehet impozáns méretű fa is, amely akár a tizenöt méteres magasságot is elérheti. Robert Moffat misszionárius 1829-ben talált egy ritka óriási példányt, amelybe egy bennszülött törzs tizenhét nádfedeles kunyhót épített, hogy az oroszlánok ne férhessenek hozzá. Így írt erről beszámolójában:
„...Egy hatalmas méretű fára lettem figyelmes, amely egy domboldalon állt. A fa árnyékában sok embert láttam, majd egyszer csak azt vetem észre, hogy a fa hatalma lombkoronájában miniatűr házak vannak, amolyan lombházak. A fa egy hatalmas, örökzöld fügefa volt. Mikor odaértem a fához, megtudtam, hogy a fa lombkoronájában a helyi őslakosok családjai építettek házakat.
Közelebbről szemügyre véve tizenhét lombházat számoltam össze az ágak között, és még hármat, amely éppen építés alatt állt. Felmásztam a fára, és közelebbről is megnéztem őket. Az őslakosoktól megtudtam, hogy ezek a lakok azért kellenek, hogy az oroszlánokat távol tartsák maguktól. Így nem érik el őket a ragadozók...”
A Ficus ingens sima és bőrszerű, tompa-zöld levelei keskeny tojásdad alakúak (16,5 x 8,5 cm méretűek), hosszúkásak, fiatalon élénk vörösek-vöröses barnák, feltűnő sárga erekkel. Az idősebb levelek ősszel vöröses-réz színűvé válnak. A csaknem gömb alakú, 0,9–1,2 cm átmérőjű fügéit egész évben, de főleg nyáron termeszti, melyek nagyon rövid száron nőnek közvetlenül az ágvégi levélhónaljakban. Színük először fehér, majd lilára vagy sárgásbarna színűre érnek.
A Vöröslevelű füge idősebb ágainak kérge sima, halványszürke, míg a fiatalabb ágak sárga árnyalatúak. A sérülések mentén a fikusz fajoknál megszokott módon latexes tejnedv folyik, amely irritatív hatású lehet. Mint minden fikusz fajnak, a Ficus ingensnek is saját beporzó fügedarazsa van. Ez a darázsfaj a Platyscapa soraria Wiebes, amely Európában nem honos, így ha sikerülne is szereznie valakinek ebből a fikusz fajból egy példányt, akkor is bajos lenne termésre bírni. Őshazájában azonban több madárfajnak is kedvelt tápláléka a Vöröslevelű füge érett termése.
Fagytűrése nagyon korlátozott: az idősebb növények -1-2 fokos fagyot még talán elviselnek rövidebb időszakokra, de tartósabban ezt sem. Ebből nyilvánvaló, hogy a mi éghajlatunkon védett helyen történő teleltetést igényel. Mivel részben lombhullató, így nem szükséges számára világos télikert. Lombhullás után mehet egy fagypont feletti sötét teleltetőhelyre is.
Források: en.wikipedia.org, pza.sanbi.org, tropical.theferns.info
Megjegyzések
Szólj hozzá!