Fügés ember

Két éve már, hogy először olvastam a Sankt Martin (Martinsfeige) fügéről, ami annyira megtetszett, hogy még azon az őszön vásároltam belőle dugványokat Németországból. Sajnos azonban a dugványok úgy érkeztek meg, hogy penészesek voltak.

Letisztítottam őket, és megpróbáltam gyökereztetni, de már hiába, tönkrementek. Szomorú voltam miatta, de gondoltam, sebaj, majd jövőre újra megpróbáljuk. Aztán eltelt a tavalyi év, és valahogy elfelejtődött ez a fajta, míg aztán úgy hozta a sors, hogy idén újra sikerült szereznem Sankt Martin dugványokat egy másik kapcsolaton keresztül, méghozzá grátisz! Igen, én ajánlottam, hogy kifizetem, de azt mondta nem kell, szívesen küldi ajándékba. 😊

Amikor a csomag megérkezett, akkor láttam, hogy van benne egy másik fajta is, ami az Obersöllbach nevet viselte. Megkérdeztem a forrásomat, hogy mi is ez, és mondta, hogy ezt a fügét ő nevezte el így, mert ő találta a bokrot még 2015-ben. Azóta már sok embernek adott belőle, és most nekem is volt szerencsém megkapni. Nagyon örültem neki, mert az ismert/híres fügék mellett nagyon szeretem az egyedi találatokat is.

Obersöllbach füge bemutatása

Mivel ez egy talált fajta, így általánosan erre a fajtára illő leírást adni nem nagyon lehet. Az itt leírt adatok az anyanövényre érvényesek, amely egy lakott ház közvetlen közelében nő, így eléggé védett helyen van. Ezen felül a közösségi tereken fellelhető információkat gyűjtöttem össze, amelyeket azok írtak az Obersöllbach fügéről, akik az elmúlt egy évtizedben szaporítottak róla, és saját kertben nevelik.

Az Obersöllbach füge nagy bokrot nevel, teljes magassága elérheti a 4-5 métert is. Habitusa se nem elterülő, se nem nagyon felfelé törő, látszólag a szimmetrikus, gömb formájú lombkorona elérésére törökszik a bokor. Ágrendszere gazdagon elágazó, amely egyik oka lehet annak, hogy igen bőtermő fajta. Levelei jobbára szabályos öt lebenyből álló klasszikus fügelevelek. Fagyállósága átlagos, vagy annál picivel jobb, ami azért van, mert a Németországi éghajlati viszonyok között is időben beérnek, befásodnak a vesszők, így nem maradnak a télre zöld hajtásai.

Hosszú nyakú de rövid szárú fügéi közepes méretű fügék, amelyek bőre barnás-lilás, néha enyhén csíkos. A pép az első terméshullám esetében világos, egyes leírások szerint már-már fehérbe hajlóan sárga, míg a másodtermés bőre és pépje is sokkal sötétebb. Illata gyümölcsös, íze kellemesen savas, kissé bogyós. Héja erős, jól ellenáll a mechanikai behatásoknak, és nem vonzza éretten sem a darazsakat, ami nagy előny, valljuk be. Húsa (a héj és a pép közötti rész) közepesen vastagnak mondható és krémes színű. A másodtermések az én növényemen a bokron aszalódásnak indultak. Alább láthatók az első terméshullám fotói, majd alattuk a másodterméseké.

A másodtermések fotói már a saját növényem termései, amelyek alföldi körülmények között értek be Farmoson. Számomra ez a fajta mindenképpen ígéretes, bár a paraméterei alapján kimondottan hasonlít az Osborne Prolific fajtára, és ez a gyanú már másokban is felmerült.

További megfigyelésekre lesz szükségem, hogy meg tudjam állapítani, hogy valóban azonos-e a két fajta. Addig viszont ez a mennyiségű információ a legtöbb, ami adható erről a fügéről. 🤠