Fügés ember

Rendszeresen visszatérő téma a közösségi platformokon, hogy a fügét érdemes-e fának nevelni. Vannak, akik szerint ez a legjobb módja a füge termesztésének, de valóban így van ez? Bár már korábban is írtam cikket arról, hogy a fügebokor vagy a fügefa a jobb választás, ebben a cikkben is ezt a témát fogom boncolgatni részletekbe menően pro és kontra érvekkel megtűzdelve.

Miért akarják egyesek fának nevelni a fügét? A legtöbbet hallott érv az, hogy mert így szebb, vagy hogy mert így nem kell bujkálni alatta, és kisebb helyet foglal. Van, aki szerint emellett még többet is terem, de ugye ez eleve paradoxon, mert ha kisebb helyet foglal, az azt jelenti, hogy kisebb a koronája, azaz a termőfelülete, így nem teremhet többet. Azon kívül tehát, hogy valójában a fának nevelt füge eltekintve néhány kivételtől nem teremhet többet, mint a bokor, a többi érv még igaz is lehet szubjektív szempontok alapján.

Én mégsem ajánlanám a füge fának nevelését!

Ez azért van így, mert a fa nem más, mint egy magasba emelt bokor egy törzsön. A törzsön nem fog teremni a közönséges füge, így akármekkora törzset is hagytunk meg neki, mindenképpen egy holt tér, termés csak felette várható. Néhány év után, ha nem metszünk, a bokorról is csak létrával lehet szüretelni, és ez fokozottabban igaz a fügefára, hiszen megemeltünk a termőfelületet. De ez még csak a kisebbik probléma.

Az igazi gond az, hogy míg a fügebokor saját magának árnyékolja a talaját, addig ezt egy fügefa kevésbé képes megtenni, így alatta hamarabb kiszárad a földje, jobban tömörödhet, sűrűbben kell öntözni. Persze ezt gondos talajtakarással, mulcsolással és rendszeres öntözéssel lehet kompenzálni, de ez már plusz munka feleslegesen.

A legfontosabb azonban most jön. Bár hosszú évek óta nem volt igazi kemény tél hazánkban, de azért tudjuk, hogy nem szokatlanok a téli akár -18 fokok sem az országban. Egy ilyen hideg alkalmával a fügék általában talajszintig fagynak (kivéve, ha védett helyre van ültetve) akár egyetlen óra alatt is, majd persze tavasszal tőről kihajtank újra. Egy tövig fagyott bokor alól akkor is tucatnyi sarj indul meg tavasszal, ha az összes törzse visszafagyott, mert minden törzs talajszint alatti részéből indulnak hajtások. Ezért a fügebokor megújulási képessége sokkal nagyobb, mint a fügefáé.

Mert hogyan is lesz egy fügéből fa? Az ültetést pillanatától kezdve folyamatosan kivágnak minden sarjat, hogy csak egy törzs maradjon meg. Ahogy ez a törzs öregszik, évről évre egyre kevesebb sarjat képez, inkább a lombkoronában burjánzik. Aztán ha jön egy igazán kemény tél és tövig fagy, akkor következő tavasszal maximum néhány sarjat hoz majd. Így sokkal később lesz belőle ismét kielégítő mennyiségű termés, illetve persze oda van a sok évnyi fáradtságos – és eddigre bizonyítottan felesleges – munka, amivel fának neveltük.

A füge bokor akar lenni!

Az ember az egyetlen olyan lény ezen a bolygón, amely folyamatosan meg akarja erőszakolni a természetet. A füge genetikája olyan, hogy sarjképzésre különösen hajlamos. Ezt jelenti, hogy a füge bokor akar lenni. Akár a csipkerózsa. Nevelhetjük fának azt is fáradtságos munkával, de igazából a csipkerózsa is bokor akar lenni. Mi, emberek pedig ahelyett, hogy a körülményeknek és igényeknek megfelelően választanánk fügét magunknak, inkább érzelmi alapon döntünk – menyiszer írják nekem levélben, hogy lila fügét akarok –, ahelyett, hogy az igazán fontos szempontokat tartanánk szem előtt.

Mik ezek a szempontok? Kis kertbe, ahol kevés a hely ne válasszunk olyan fügét, amelyik hatalmasra képes nőni, mert folyamatos harc lesz a kordában tartása, és ha csak egy kicsit is nem figyelünk oda, máris átveszi az uralmat a kertben. Vannak magasra növő fajták, de általában a fügék többségének végső mérete beáll három-négy méter körül. Ezek között vannak inkább felfelé törő fajták, amelyek keskenyebb bokrot képeznek, mint amilyen magasok, és vannak olyanok, amelyek elterülő fajták, szélességük sok esetben a másfélszerese is lehet a magasságuknak. Egy ilyen elterülő fajtát beültetni egy kicsike kertbe sok bosszúságot fog okozni akkor is, ha gyönyörű lila fügék lesznek rajta (hogy a fenti példánál maradjak).

Ha pedig extrán kevés a helyünk, akkor vannak egészen kicsi, úgy nevezett törpe növésű fügék is. Ezekből nincs túl nagy választék, de cserébe a végső méretük két méter körül alakul. Ezen fügék jól illenek kisebb kertekbe is, és akkor nem kell folyton megküzdeni a növény genetikájával, hogy kordában tartsuk.

Akkor a fügét butaság fának nevelni?

Ezt így nem jelenteném ki. Nagyon szép és dekoratív tud lenni egy fának nevelt füge is. Sőt, igazán szakértő metszéssel egy fügefa termőfelülete is alacsonyan tartható, és a termésmennyiség is maximalizálható, mint ez a következő képsoron is látható. Egy ilyen fügefa valóban nagyon sokat tud teremni, alacsony törzse miatt a talajt is árnyékolja maga alatt valamelyest, és látra sem kell a szüreteléshez.

A mediterráneumban, ahol szinte sosem fenyegeti komoly fagy a fügéket sok ilyen szép füge fácskát lehet látni. De sajnos idehaza igen kevesen értenek annyira a füge metszéséhez, hogy ezt kivitelezzék, valamint ha mégis sikerül, elég egy-két igen fagyos óra, és már oda is a sok éves munka. Ezért én mindig azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne nevelje fának a fügét, vagy ha mégis, akkor vegye számításba ennek kockázatait.

Ha mégis mindenképpen az az álmunk, hogy fát szeretnénk nevelni a fügéből, akkor legalább alacsony törzsön tegyük, hogy megkönnyítsük a későbbi munkánkat és a szüreteket. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy nagyok sok és kitartó munkára lesz ehhez szükségünk. Az alacsony törzs előnye a könnyebb szüret mellett, hogy alacsonyan van az első elágazás. Így ha látjuk előre, hogy komoly fagy várható, tudjuk úgy takarni a tövét, hogy az első elágazások is a takarás alá kerüljenek.

Így egyrészt nem kell teljesen a nullról kezdeni, ha elfagyna a koronája, másrészt sokkal több új hajtása lesz a megmaradt csonkon, amiből ismét elkezdhetjük hosszú évekig nevelgetni a koronát, amit aztán egyszer majd ismét elvihet egy komolyabb fagy.