Fügés ember

A Németországi Sankt Martin településről származó Szent Márton füge (Ficus Carica), vagy másik nevén a Mártonfüge (Martinsfeige) beszerzése egy véletlennek köszönhető. Eredetileg ugyanis nem ezt a fügét kerestem, hanem a Franciaország hegyeiből származó Szent Martin (St. Martin) fügét, ami legendás télállóság hírében áll.

A keresés során az egyik közösségi platform csoportjában találtam rá a Mártonfüge (Martinsfeige) néven is elhíresült német Sankt Martin fügére, amelynek története annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, szerzek belőle pár dugványt, ezzel is gazdagítva gyűjteményemet. Erről a fügéről fogok most írni pár sort.

A Sankt Martin füge a Németországi Pfalz tartományban található Sankt Martin településhez köthető. Itt található a Szent Márton katolikus templom, amelynek közelében van egy szőlőültetvény. A mellett egy birkalegelőn található egy igen öreg fügefa. Ez a fügefa a 'Martinsfeige' néven elhíresült füge, amelyet Sankt Martin fügeként is ismernek, és Christoph Seiler találta még 1990-ben (de tőle ne akarjon venni senki itthon, mert mondvacsinált okokra hivatkozva lerázott engem, végül más úton kellett beszereznem).

A továbbiakban én Sankt Martin fügeként fogok rá hivatkozni. Ez a füge rendkívüli télállóság hírében áll, amelyet egyébként többen megkérdőjeleznek a Rajna-völgyben tapasztalható általánosan enyhe telek miatt, ahol a téli minimum nagyjából -12 C fok körül alakul. Szóval a legendás hidegtűrés lehet tényleg csak városi legenda, de ettől függetlenül a füge felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ez a fajta kapott helyet a szintén Sankt Martinban található, 2000-ben létrehozott Bibliakertben, ahol is számos Bibliában említett növényt telepítettek azóta.

A Sankt Martin fügéről azt érdemes tudni, hogy növekedési erélye igen erős, végső magassága a négy-öt métert is elérheti. Szétterülő, gazdagon elágazó, akár hat méter szélességű bokrot növeszt, melynek leginkább három karéjos levelei vannak. Kimondottan hajlamos a sarjképzésre, amitől rendkívüli bokrosodás jellemzi, így térigénye jelentős. A német Szent Márton füge bőven termő, de unifera típusú, ami annyit jelent, hogy csak második terméshulláma van, azt azonban igen korainak mondják. Ez a tulajdonsága hazánkban is előnyösnek mondható egy füge esetében. Termései viszont meglehetősen aprók, mindössze 10-15 grammosak, de nagyon jó minőségűek. A bőr színe egészen sötétlila, már-már majdnem fekete, a pépje pedig vörös. Íze édes, lédús, és zamatos, enyhe bogyós felhanggal fűszerezett. Apró mérete miatt könnyen aszalható egészben is akár. Bőre erős, és elég jól viseli a tárolással, és szállítással járó viszontagságokat.

Számomra mindenképpen értékes fajtának tűnik, és ha tényleg jónak mondható a fagytűrése, akkor mindenképpen helye van a Tápió-vidéken is a Sankt Martin fügének. Sajnos azok a dugványok, amelyeket 2022 őszén sikerült beszereznem, a postai út során teljesen bepenészedtek. Megpróbáltam őket megtisztítani, fertőtleníteni és úgy dugványozni, de sajnos már hiába volt minden, nem sikerült. Idén (2024) januárban sikerült újra beszereznem pár egészséges dugványt Németországból, így most újra nekifogtam a gyökereztetésnek.

Ajándékba kaptam mellé egy másik talált német fajta, az Obersöllbach füge dugványaiból is párat, szóval extrán nagy most az örömöm. 🤩 Amint lesz több infóm erről a Sankt Martin fügéről, jelentkezem majd egy frissítéssel. A két kép is idén januárban készült az eredeti bokorról.