Fügés ember

Időnként hajlamos vagyok arra, hogy egy-egy ország fügéi között elvesszek, és olyankor abban az időben leginkább azok érdekelnek. Egy ideje a horvát fügék iránt érdeklődöm, mert nagyon jó hírben állnak, így el is kezdtem a főbb fajták begyűjtését. Ezen fajták egyike a Šaraguja füge (egyéb elnevezései: crna, crnjaka, šipanka, crnka, crnjača, crnikula), ami bár nem a legjobb horvát füge, de mindenképpen benne van a tájegység legjobbjaiban, hiszen Dalmácia teljes területén, valamint Bosznia-Hercegovinában, Trebinje környékén termesztik. Ezen kívül szerepel a Horvát Köztársaság Fajtalistáján is. Erről a fügéről írnék most pár szót.

A Šaraguja füge növekedési eréje közepes. Habitusa a szétterülő, és a felfelé törő közötti arany középutat képviseli, lombkoronája pedig nyitott, nem túl gazdagon elágazódó. Sötétzöld leveleinek nyele rövid, alakja klasszikus fügelevél alakú, azaz nem túl mélyen szeldelt három- vagy öt karéjos. Mivel a Šaraguja füge unifera típusú, így az első terméshullámról le kell mondanunk, mert ez egy egyszer termő fajta. Terméseit augusztus közepétől nagyjából október közepéig, de legkésőbb a fagyok beálltáig érleli.

Kissé lapított, gömb alakú termései 30-50 gramm közötti súlycsoportban játszanak. Nyaka rövid, tömzsi, szára olyan rövid, hogy szinte nincs is. Bőre színe szürkés-lila színű, nehezen válik le a termésről, viszonylag ellenálló. Húsa (a bőr és pép közötti rész) borostyán sárga, édes. Pépje eper-vörös, lédús, íze pedig édesen savanykás.

A Šaraguja füge sajnálatos módon hajlamos a repedésre a szárazabb időszakokat követő hirtelen esőzések esetén, és a felrepedt fügék nagyon hamar ecetesedésnek indulnak. Azonban, ha az időjárás nem fordul esősre érési időben, akkor egy nagyon jó minőségű, még aszalásra is alkalmas termést szüretelhetünk róla. Lekvárnak, és fügebornak kiválóan alkalmas a kellemes cukor-sav aránya miatt. Ugyanakkor a hidegtűrése jónak mondható, kevésbé károsítják a téli fagyok, mint más fajtákat, ezért hazánk hidegebb részein is lehet létjogosultsága.