A füge szaporítása – 5. rész: porbujtás, feltöltéses bujtás
A (Ficus Carica) füge szaporításáról már több bejegyzést írtam. Volt már szó a füge duványozásáról, a füge vízben gyökereztetéséről és a füge légbújtásáról, valamint a gyökér- és tősarjas szaporításról. Ebben a részben pedig a füge porbujtását fogom bemutatni, ami nem sokban tér el a légbujtástól, a működése is nagyjából ugyanaz, de azért egy kicsit mégis más.
Mi az a porbujtás és mi az a feltöltéses bujtás?
A porbujtás, amikor egy növény – ez esetben a füge – egy elég rugalmas ágát lehajtjuk a talajra, ott földdel takarjuk, aztán rögzítjük, majd miután az gyökeret eresztett, leválasztjuk az anyanövényről, és elültetjük. Ugye, hogy nem is tűnik annyira bonyolultnak? Ez azért van, mert annyira egyszrű a füge bujtása, hogy ennél más sokkal egyszerűbb dolgokat nehéz lenne kitalálni. :) A feltöltéses bujtásnál viszont nem szükséges ágat lehajtani. Ha van egy talaj közelből előtörő, már megfásodott ág, akkor annak az ágnak a tövét felkupacoljuk földdel, majd nedvesen tartjuk míg meg nem gyökeresedik az ág. Ez a módszer sem bonyolultabb, mint a porbujtás. :)
Hogyan kell elvégezni a füge porbujtását?
Járjuk körbe a füge bokrunkat, és keressünk egy erre alkalmas ágat. Az az ág alkalmas erre, amelyiket könnyedén, az ág eltörése nélkül le tudunk hajlítani a földre. Ha megtaláltuk ezt az ágat, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy lehajlítjuk, és megnézzük, hol tudja érinteni a talajt. Elengedjük, és ahol majdan érintkezni fog a bujtványnak szánt füge águnk a talajjal, ott ásunk egy kis mélyedést. Nem kell akkorát, mint egy ültetőgödör. Elég mindössze tíz-tizenöt centiméter mély és ugyanilyen széles gödröcskét ásni. Tisztítsuk meg az ágat. Ez azt jelenti, hogy arról a részről, ami a földben lesz, törjünk ki minden hajtást és levelet. Ha megvagyunk vele, keressünk egy nehezéket, amit majd rá tudunk rakni. Ez lehet egy nagyobb kő, egy beton tömb, vagy bármi, ami képes az adott ágat lehajlítva tartani. Ha ez is megvan, készítsük oda a gödör mellé, majd halítsuk bele az ágat. Fél kézzel tarva temessük be földdel, lapogassuk le jő tömörre, majd húzzuk rá a nehezéket. Alaposan locsoljuk be, és innentől tartsuk folyamatosan nedvesen.
Ennél egyszerűbb valamivel a feltöltéses módszer – mint fentebb említettem már –, hiszen ott nem kell sem gödröt ásni, sem ágakat hajlítgatni, súlyozgatni. Mindössze annyi a dolgunk, hogy – ha van – keresünk egy ágat, amelyik a talajszinthez elég közel nőtt ki a törzsből, majd rádobunk néhány lapát földet, míg az teljesen be nem fedi a kiválasztott ág tövét. Ezután csak annyi a dolgunk, hogy folyamatosan nedvesen tartjuk (nem lucskosan), míg gyökeret nem ereszt. Igazából a porbujtás és a feltöltéses bujtás két külön szaporítási módnak számít, de a füge esetében mindketőnek egyformán esélyes a sikeressége, és kivitelezése is annyira hasonló a porbujtáshoz, hogy nem akartam emiatt két külön posztot ebből a témából.
Mikor kell a fügét porbujtani, és mikor választhatjuk le?
Erre a vegetációs időszak eleje-közepe a legalkalmasabb, ha azt szeretnénk, hogy tavaszra már leválasztható növényünk legyen. A rügyfakadás után bármikor nekikezdhetünk. Leválasztásra pedig a legalkalmasabb állapotban őszre kerül. Ha le akarjuk választani még ősszel, várjuk meg a teljes lomvesztést, mikor már nyugalmi állapotba került. Óvatosan kezdjük el emelni a rá helyezett nehezéket. Ha alatta az ág stabilan marad a földön, akkor biztosan vannak már gyökerei, amelyekkel a talajba kapaszkodik. Vegyük le róla a követ, és végjuk le a talajba tett rész és az anyabokor között egy éles metsző ollóval. Ásóval szúrjunk mellé minden oldalról, majd emeljük ki földlabdával együtt. Mivel ősszel választottuk le, ha biztonságban akarjuk tudni télre, cserépbe ültessük, és azzal együtt vigyük fagymentes, de hűvös helyre telelni, tavasszal pedig a tavaszi fagyok elmúltával (ez jobbára már május második fele) ültessük a kertben a végleges helyére.
A feltöltéses bujtásnál nagyjából ugyanez a helyzet annyi különbséggel, hogy a gyökeresedésről csak úgy tudunk meggyőződni, ha óvatosan eltávolítunk róla egy kis földet, és megvizsgáljuk. Ha van már néhány gyökere (mint az én esetemben - a képeken jól látható), az elég lesz, levághatjuk a törzsről. Ez esetben én azt javasolnám, hogy első körben cserépbe ültessük el, mert úgy könnyebb gondját viselni míg megerősödik. Ültetés után vágjuk vissza, majd távolítsuk el az összes levelet, ha van. Ne sajnáljuk erősen visszavágni, meg fogja hálálni később. Innentől a továbbiakban a porbujtásnál már leírtak szerint járjunk el.
Ha úgy döntünk, hogy télen nem választjuk le, akkor megtehetjük tavasszal is, de ez esetben fenáll a veszélye, hogy télen elfagy, és feleslegesen dolgoztunk. Ezért én mindenképpen az őszi leválasztást javaslom. Ha mégis tavasszal választjuk le, akkor érdemes azt május vége felé tenni, mikor már nem várhatóak fagyok, mert akkor az előbb ismertetett módszerrel leválasztva már rögtön ültethetjük is a végleges helyére.
Mivel már eleve valamennyi gyökérrel sikerült leválasztani, így a cserépbe ültetést követően hamar megjelennek az első gyökerek. Nálam ehhez nagyjából két hét kellett. Az első gyökerek megjelenésével nagyjából egy időben jelentek meg rajta az első kis zöld rügyek. Innentől kezdve a siker szinte biztos, ha csak valami nagyon nagyot nem hibázunk.
De ne hamarkodjuk el az első kis gyökerek láttán az átültetést. Várjuk meg amíg a gyökerek teljesen behálózzák az ültetőedényt, és csak azt követően ültessük át akár szabadföldbe, akár nagyobb cserépbe, dézsába.
Amint azonban kellően begyökerezett, a fentebb leírtakat figyelembe véve szabadon dönthetünk róla, hogy hova szeretnénk átülteni, majd el is végezhetjük azt. Igen eredményes módja ez a füge szaporításának.
Megjegyzések
Szólj hozzá!