Te ittál már fügekávét? – avagy a fügekávé története
A minp egy fügéről (Ficus Carica) szóló beszélgetés folyamán merült fel a fügekávé kifejezés. A kedvenc fügés facebook csoportomban beszélgettünk pár taggal, amikor az egyik srác bedobta, hogy egy rokona Ausztriából hozott fügekávét, amelynek kimondottan érdekes, karamellás íze van. Rögtön felkaptam a fejem erre, és eldöntöttem, hogy jobban beleásom magam a témábe és kerekítek egy posztot erről, mert roppan érdekesnek találom. Az már egy másik kérdés, hogy mint vállalkozó kedvű gasztroblogger ezt mindenképpen saját magam el is fogom készíteni, és meg is fogom kóstolni. De erről majd a maga idején hírt fogok adni a gasztroblogomban. De visszatérve a fügekávé témájához. Beleástam magam egy kicsit a témába, ami olyan lett végül, mint egy időutazás. Megpróbállak most titeket is kicsit visszarepíteni az időben.
A fügekávé története...
Otto E. Weber kávéhelyettesítő gyára nemzetközileg elismert kávéfűszerek és kocka tea gyártója volt a szászországi Radebeulban. Még a drezdai királyi udvart is ő ellátta el. E. Weber teagyárát 1864-ben alapították. 1873-ban hozzáadták a berlini Otto E. Weber kávépótló gyárat. A termelésre és értékesítésre szakosodott cég nemcsak teát gyártott préselt kockákban (kocka tea), hanem egyben az első és sokáig a legnagyobb német cég volt a fügekávé gyártásában és értékesítésében. Gyárát egyébként 1952-ben egyesítették a mai Teekanne-csoport anyavállalatával, amelyekből végül létrehozták a Teehaus GmbH-t.
Nem sokkal később 1880-ban Ausztriában is megkezdődött a fügekávé gyártása az Adolf Tschepper által alapított birodalmi gyárban (melyet 1908-ban Karl Kuhlemann vett át, és az ismert nagyvállalat lett belőle), ahol 1926-ban már 6000 tonna „Titze Arany füge kávé” készült el. Hazánkban a fügekávé megjelenése az 1900-as elejére tehető, melyet az alsóbb társadalmi osztályból valók fogyasztottak inkább, mert a rendes kávébabból készített italt nem mindenki tudta megfizetni akkoriban még.
És akkor pár szó arról, hogyan is készült a fügekávé.
A füge összegyűjtése után szárítópadlóra helyezték, ahol először forrásban lévő sóoldatba merítették, hogy a füge hajlékonyabb legyen. A fügét ezután 24 napon keresztül szárították a napon, majd két hónapig úgynevezett szárító ládákba helyezték. Legvégül pedig a szárított fügét ismételten hideg sós vízzel lemosták, és csak ezután következett annak feldolgozása. A füge újbóli megtisztítása után pörkölő kemencébe helyezték, ahol 140 °C és 180 °C közötti állandó hőmérsékleten megsült. A megpörkölt fügegyümölcsöket, melyek most nagyon kemények voltak, hiszen a magas hőmérsékleten teljesen kiszáradt. Az alaposan pörkölt és lehűtött fügét ezután malomban őrölték porrá és csomagolták. A fügekávé immár készen állt arra, hogy a fogyasztók asztalára kerüljön. Ez az őrölt fügekávé tetszés szerint keverhető hagyományos koffeines kávékkal, vagy akár önmagában is főzhető.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Megjegyzések
Szólj hozzá!