Ezért nem érdemes hazánkban japán módszerel nevelni a fügét
A fügét a szőlőhöz hasonlóan többféle nevelési módszer szerint is lehet gondozni. Az egyik ilyen fügenevelési módszer a japán nevelési mód, amelynek a lényege a fiatal, azévi vesszőkre alapozza a teljes termesztést. A japán fügenevelési mód rendkívül látványos, a maga szabályosságával kimondottan érdekes képet mutat. Gondolom, ennek köszönhető, hogy termédek sokszor osztják meg az emeberek az erről a módszerről szóló videókat, posztokat, amelyek mindegyike idegenyelvű, nam hazánkban készült tartalom.
Ennek legfőbb oka az, hogy a hazai klimatikus viszonyok között a Japánban (is) elterjedt nevelési mód a hagyományoshoz képest rendkívüli módón kevesebb termést eredményez. Ezért is szoktam az unalomig ismételgetni minden ilyen poszt alatt kommentben a következő mondatot:
Hazánkban nem éri meg a japán módszerrel nevelni a fügét!
De miért is van ez így? Ahhoz, hogy megértsük, miért felesleges fáradozás Magyarországon tartott fügék esetében ezt a módszert alkalmazni, meg kell érteni, hogyan működik a módszer, és hogyan alakulnak a füge terméshullámai.
A fügék többsége bifera tipusú, azaz kétszer terem egy évben. Az első hullám fügéi még a tavaszi rügypattanás előtt megjelennek az egy éves (azaz tavalyi, fás) ágak – jobbára – felső egy harmadában, és valamikor júlus-augusztus körül érnek be fajtától függően. Ez az a terméshulám, amely, bár általában kevesebb, mint a második hullámé, de szinte maradéktalanul beérik az összes a forró magyar nyarakon. A második hullám fügéi július körül jelennek meg a fiatal, azévi hajtásokon, amelyek akkor még zöldek (ezek a hajtások fognak őszre befásodni, és jövő tavasszal ezeken jelenik meg az azévi első hullám termése). Ezek a fügék – mivel a fügének a megjelenéstől számítva száznál is több nap kell, míg beérik – csak valamikor szeptember-október környékére érnek be. Azaz érnének, mert sajnos Magyarország területének legnagyobb részén az őszök nem elég melegek a füge éréséhez, ezért szokott az megesni, hogy a második hullám termésének igen tetemes része vagy lepotyog a bokorról, vagy rápenészedik, rárohad az ágakra a hideg, és csapadékos őszi napokon.
A füge japán módszer szerinti nevelése
A japán módszer lényege, hogy a fügének a talajszinttől mérve nagyjából ötven centiméteres magasságban kinevelnek két ellentétes irányú vízszintes termőkart. Ezeken szakszerű metszéssel kialakítanak kis termő alapokat, amelyekből a termő vesszők kinőnek tavasszal.
Mivel ezek a vesszők tavasszal fakadtak, ezeken még akkor nincs első terméshullám (az jövőre lenne rajta, amikor már beérett egy éves vessző lenne), majd csak a második hullám fügéi fognak megjelenni valamikor július körül. Japánban igen kellemesen meleg van még ősszel is, így ott akár decemberig is érhet a füge, de október-novemberig egészen biztosan. Bár a szezon végi fügéket már sok esetben ott is csak érésgyorsítós permetezéssel tudják rávenni, hogy még időben beérjenek.
Aztán amikor vége a szezonnak, hagyják téli álomba merülni a fügét, majd amikor eljön a január, kezdődik a metszés. Ekkor az összes termővesszőt visszametszik, hogy a helyükbe újak nőhessenek, így egyetlen olyan része sem marad a fügének, amin az első hullám fügéi megjelenhetnének.
Ezzel a módszerrel – megtámogatva rendszeres trágyázással, és ha szükséges érésgyorsítós permetezéssel – maximalizálni tudják a második hullám termésmennyiségét. Ez egy igen intenzív művelési mód, amely amúgy sem javasolt házikertekbe, mert igénybe veszi a talajt és a növényt is, valamint igen intenzív munkát is igényel.
Ezért nem éri meg Magyaroszágon japán módszerrel fügét nevelni
Mint a fent leírtakból látható, a japán nevelési mód amelett, hogy rendkívül munkaigényes, és intenzív, nem nagyon éri meg hazánkban. Ennél a módszernél sajnos le kell mondani az első – Magyarországon egészen biztosan beérő – teljes termésmennyiségről, cserébe a kíszámíthatatlanért. Mert a kimondottan sok munkánkért cserébe vagy szerencsénk lesz, és beérik a füge második terméshullámának akár a fele is, vagy ha pont rossz időjárást fogunk ki őszre – ami valljuk be, elég gyakori kicsiny hazánkban –, akkor alig eszünk majd pár szem fügét.
Akkor egyáltalán nem is érdemes a fügét japán módszerrel nevelni?
Azt a fügét, amiről rendszeresen szeretnénk enni, nem. Mindazonáltal kísérleti jelleggel mindenképpen hasznos lehet kipróbálni. Az ember sokat tanulhat egy-egy ilyen kísérletből a fügéről. Ha pedig szerencsénk van, és olyan részén lakunk az országnak, ahol a mikroklíma a pozitív irányba tér el az országos átlagtól a füge viszonylatában, akkor akár még sikerélményünk is lehet a dologból.
Azt azonban érdemes tudni, hogy bár az utóbbi évek telei elég enyhék voltak itthon, elegendő egyetlen éjszaka, amikor a hőmérőben a higanyszál a füge számára kritikus -15 Celsius fok alá süllyed, és máris előfrdulhat, hogy a több év alatt kemény munkával kialakított kordonkarok elfagynak, és kezdhetjük az egészet előlről...
Akit részletesebben érdekel a füge japán módszerrel nevelése, annak ajánlom figyelmébe a viragtalanok.hu blog erről készült részletes beszámolóját. Egyébiránt köszönet a fotókért a blognak, az összes képet tőlük kaptuk ehhez a cikkhez.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
Megjegyzések
Szólj hozzá!