Fügés ember

A Lycorma delicatula, vagy ahogy idehaza hivatkoznak rá, a pöttyös lámpahordó-kabóca egy renkívül nagy károkat okozó kabócafaj. Az állatcsoport a fura nevét annak köszönheti, hogy „magasan hordja az orrát”, erről régen úgy hitték, éjszaka képes fényt kibocsátani – ez ugyan nem így van, de a név rajtuk ragadt. Mivel a hazai cikkek, amelyek erről a kártevőről szólnak, eléggé felületesek, elnagyoltak és adatszegények, gondoltam, írok egy cikket, melyben a lehető legtöbb – a tudomány jelen állása szerint elérhető – információt közlöm róla. Azt mindenképp le kell szögezzem a pánikhangulat kialakulásának elkerülése érdekében, hogy ezt a kártevőt a cikkem megjelenéséig sem hazánkból, sem más európai országból nem jelentették. Csak azért írok róla, mert egyes terjedését vizsgáló kutatások előrejelzései alapján bármikor megjelenhet Európában is.

A legfeljebb 25 mm hosszú Lycorma delicatula ázsiai eredetű (Kínában, Indiában és Vietnamban őshonos). A 2000-es évek közepe táján jelent meg Dél-Koreában és Japánban, majd az elmúlt évek során ez a rendkívül súlyos mezőgazdasági és erdészeti károkat okozó rovar inváziós fajként terjedt el Észak-Amerikában is. A lámpahordó-kabóca közel egy évtizede (2014 körül) jutott át az USA területére, ahol elsődlegesen a gyümölcsfákon és szőlőn szívogat, ezzel nemcsak visszavetve a növény fejlődését, hanem rengeteg betegség előtt is megnyitva az utat. De nem csak a szőlőt kedvelik (körülbelül 70 növényfajt tekinthetünk tápnövényének).

A pöttyös lámpahordó-kabóca megjelenése és fejlődési szakaszai

Bár a nevét a felnőttkori színes szárnyairól és testéről kapta, a pöttyös lámpahordó-kabóca minden életszakaszában könnyedén felismerhető.

• Tojások és tojáscsomók: a tojások nagyjából 2,5 centiméteres szegmentált sorokban rakódnak, amelyek akár 60 tojást is tartalmazhatnak. A nőstény a tojóhüvelyeket fehér, gittszerű anyaggal borítja be, amely száradás után szürke sárra, vagy zuzmóra emlékeztethet, segítve az álcázást. A kártevő sima, védett felületekre rakja tojásait, gyakran az égerfa, vagy más sima kérgű fák kérgére, de nem csak növényi részekre rak tojásokat. Bármilyen élettelen felület is megfelel számára, mint a kerítésoszlopok, vagy szállító járművek, pótkocsik, konténerek, stb. (Októbertől júniusig látható)
• Korai nimfák: A pöttyös lámpahordó-kabóca négy fejlődési stádiumon megy át, és az első három stádium hasonló megjelenésű marad. Fekete színűek, fehér pöttyökkel, és nagyjából fél centisek, ami miatt az emberek gyakran összetévesztik őket a kullancsokkal. (Májustól júliusig látható)
• Késői nimfák: Amikor a Lycorma delicatula eléri a negyedik fejlődési szakaszt, nagyobb méretűvé válik, és élénkvörös színű lesz hátoldalukon fekete, és fehér foltokkal, amelyek egybeesően helyezkednek el. (Júliustól szeptemberig látható)
• Kifejlett egyed: 25 mm méretűek, szárnyaik rózsaszínűek, amelyeket fekete pöttyök tarkítanak. Hátsó szárnyaik pedig vörösek, fekete foltokkal. A hímek és a nőstények hasa sárga, fekete csíkokkal, míg csak a nőstényeknek van egy pár vörös billentyű a has hátsó végén. A kifejlett egyedek az első keményebb fagyok alkalmával elpusztulnak. (Július vége - december között látható)

A pöttyös lámpahordó-kabócáknak viszonylag gyenge izomzattal ellátott szúró szájszervük van. Ennek okán nem nagyon képesek a növények nedveit kiszívni azok szöveteiből. Eme speciális táplálkozási szokásuk miatt a növények turgornyomására támaszkodnak, hogy hozzájussanak a növényi nedvekhez. Ez annyit tesz, hogy a megsebzett növényi részből a benne lévő nyomás miatt előtörő nedvet fogyasztják el, nem maguk szívják ki a növény nedveit. Ez a nyomás nem minden növényben egyforma erősségű. Minden növény nedvedzik, ha sebet ejtünk rajtuk, de némelyekből szinte kimondottan folyik a lé, ha megsérülnek.

Ilyen növényeket kedvel a leginkább a pöttyös lámpahordó-kabóca, és sajnos a két nagy kedvence is ilyen növény: a szőlő, és a mirigyes bálványfa (de ezek mellett kedveli az eperfát, a kúszónövényeket, a nyárfát, nyírfát, fűzfát és szömörcét is az alma, a körte, a cseresznye, a kajszibarack egyéb más növények mellett). A mirigyes bálványfa balszerencsénkre meglehetősen elterjedt hazánkban is, hiszen invazív fajként igen régóta jelen van. És hát sajnos a füge is azon növények közé tartozik, amelyiket előszeretettel látogatja ez a kártevő.

A fő gond a másodlagos, közvetett kártétel

A közvetlen kártétele sem elhanyagolható, hiszen ha egy növényen nagy számban vannak jelen, akkor legyengíthetik azt a szívogatásaikkal. A nagyobb károkat azonban a másodlagos, közvetett kártétel okozza. Egyrészt azért, mert a szúrásaik nyomán utat nyitnak a különféle kórokozóknak, másrészt az ürülékük okán. A pöttyös lámpahordó-kabóca ürüléke ugyanis egyfajta mézharmat, amely azon kívül, hogy feromonokat tartalmaz, ami hívogató a fajtársaik számára, de rengeteg cukor is van benne. Ezt a mézharmatot olyan mennyiségben képesek kibocsájtani, hogy attól már szemmel láthatóan is nedves a növény felülete. Ez a cukros mézharmat vonzza a darazsakat, hangyákat, és teret enged a korompenésznek is, ami egy igen súlyos gombafertőzés. A kártétele annyira jelentős és súlyos, hogy az USA bortermelő vidékeiről 90%-os szőlőveszteségről is történt jelentés.

A biológiai védekezés nem megoldható

A biológiai védekezést nehezíti, hogy az általában valamilyen gombafaj bevetését szokta jelenteni a kártevő ellen. De mivel a szőlő gombaérzékeny növény, így sűrűn kell fungicidekkel kezelni, aminek okán a biológiai védelem nem működhetne, hiszen a számunkra hasznos, védekezés gyanánt bevetett gombákat is elpusztítaná. És mivel elsődelegesen a szőlő kártevőjeként tartják számon, mint gazdaságilag is jelentős kártevőt, így ebbe az irányba nincsenek is mélyreható kutatások. Fügeültetvényekről pedig ekkora károkozást még nem jelentettek, tekintve, hogy a füge nem annyira érzékeny a gombabetegségekre, mint a szőlő.

Pedig lenne biológiai védekezés ellene. Egy ízben történt is kutatás az ügyben. Egy bizonyos, a természetben is előforduló gombát, a Batkoa majort vizsgálták. A Batkoa major egy, a természetben előforduló rovarpatogén gomba, amelyről eddig keveset tudunk. Az entomopatogén gombák közé tartozó gomba a talajban található. Spórái érintkezéskor a rovarok testéhez tapadnak, majd a gomba ezután a külső kutikula vagy a bőr gyenge pontjain keresztül jut be a rovar testébe. Ezután rizoidokat képez, hogy a haldokló gazdatestet a fához rögzítse, miközben a spórák fejlődésnek indulnak a rovar külső testén, majd rövid életű fertőző spórákat lök ki. A gazdaszervezet a fertőzés után 4-7 nappal elpusztul. A fertőző spórák nyomait nehéz megtalálni a környezetben.

Nagyon hatékony hódító

A Lycorma delicatula nagyon hatékony hódítónak tekinthető, mert teljes mértékben kihasználja a kereskedelmből fakadó, földrészeket átívelő szállításokat. Ez a kabócafaj ugyanis nyárvégeken a 30-60 darabból álló kis tojáscsomóit nem csak növényi részekre rakja le, hanem – mint fentebb már említettem – nem növényi szerkezetekre, például konténerek, szállító járművek, pótkocsik, vasúti kocsik, házfalak, keítésoszlopok, stb. Ennek köszönhetően rövid időn belül képes nagy területeken elterjedni az emberi tevékenységeknek köszönhetően. Ha mégis növényi részeket szemel ki tojásrakás céljából, azok a táplálkozásra használt friss növényi részekkel ellentétben mindig az öreg, fás felületek.

A kártevő őshonos elterjedési területéről származó éghajlati adatokon alapuló elterjedési modellek azt sugallják, hogy a pöttyös lámpahordó-kabóca Kanada déli részének, Franciaországnak, Spanyolországnak és Olaszországnak a bortermelő területein is megtelepedhet. Az Ázsiából történő közvetlen behurcolás veszélye mellett az Egyesült Államokban gyorsan növekvő populációk növelik az árukkal együtt az USA-ból származó tojástömegek Európába történő másodlagos behurcolásának kockázatát, mivel a kedvenc ázsiai gazdanövénye, az invazív mirigyes bálványfa már széles körben elterjedt Európában. A kutatók különösen aggodalomukat fejezték ki Spanyolország, Franciaország, Olaszország mellett Portugália és Románia (ők pedig igen közel vannak hozzánk) miatt is, hiszen ez az öt ország Európa legnagyobb szőlőtermesztője.

Fontos azonban kijelenteni, hogy a pöttyös lámpahordó-kabócát eddig még nem jelentették Európából – így tehát Magyarországról sem –, de nem zárható ki, hogy vannak már kisebb, észrevétlenül maradt, megtelepedett populációk. Ennek lehetősége leginkább a kereskedelmi szempontból jelentős repülőterek, konténerkikötők vagy vasútállomások közelében adott, ahol egy esetleges invázió nagyobb valószínűséggel indulhat meg.

A Lycorma delicatula természetes ellenségei

A CABI jelenleg a Lycorma delicatula természetes ellenségeit vizsgálja Kínában, és eddig két parazita darazsat azonosítottak potenciális biológiai védekező lehetőségként, az Anastatus orientalis nevű tojásparazitoidot és a Dryinus sp. nevű, a lámpahordó-kabóca nimfáit támadó darazsat. A következő lépés e potenciális természetes ellenségek szűrése lesz a célpont-specifikusságuk szempontjából, mivel számos országban a szabályozási követelmények szigorúbbá váltak, és a klasszikus biológiai védekezésre alkalmas szerek kibocsátásának engedélyezése alapos kockázatértékelést igényel.

Ha a szűrést a kártevő várható megjelenése előtt befejeznék, a természetes ellenségeket a pöttyös lámpahordó-kabóca elleni védekezésre már a kialakulóban lévő kezelési program sokkal korábbi szakaszában ki lehetne bocsátani Európában. Ideális esetben a természetes ellenségek jelentősen csökkentenék a kártevő egyedszámát, és lassítanák a terjedés ütemét. Ezzel csökkenthető lenne a pöttyös lámpahordó-kabócával kapcsolatos gazdasági és környezeti károkozás mértéke.

Felhasznált források: liisma.org, cabi.org, invasive-species.org, www.sciencedirect.com, www.researchgate.net, cornell.edu