Fügekörkép – Jókai Mór és a fügéi
Az ember azt hinné, hogy hazánkban nincs nagy múltja a fügének, hiszen pár évtizeddel ezelőtt is még brutális hidegek tudtak lenni télen. Nem volt szokatlan egyáltalán az akár -20 foknál is erősebb fagy hazánkban.
Ennek ellenére szép számmal akadnak rá példák, hogy igenis van múltja Magyarországon a fügének. A fügekörkép cikksorozatom eme legújabb tagja is egy ilyen történetről fog szólni, bár a végkicsengése sajnos nem lesz túl pozitív. 😕 Egy idézettel kezdeném a történetmesélést.
Jókai Mór: Kertészgazdászati Jegyzetek – A fügefa
Az alábbi sorok olvasása közben tartsuk szem előtt, hogy Jókai Mór e sorait 1896-ban adták nyomdába. Azóta nyilván ennél sokkal többet tudunk a fügéről, annak igényeiről és termesztési körülményeiről, de nem is ez a lényeg most.
„Ennek a gyümölcsfának külön fejezetet kell hogy szenteljek. A fügefa az a gyümölcsfa-fejedelmek között, a mi a velenczei dózse a világi uralkodók között. Ezt nem lehet magrul nevelni. Ezt ugy kell megválasztani. S ha az ember megszerezte magának, akkor tudja meg, hogy milyen zsarnokot szerzett benne. - Hanem az igaz, hogy bőkezü zsarnokot. Ennek nem elég ám az, hogy jó földet, sok vizet adunk neki: ennek »nap« is kell. Olaszország szülöttje; követeli, hogy a kertész egy darab Olaszországot teremtsen a számára, ha gyümölcsét akarja látni, jóizü gyümölcsét. Különben csak lombot hajt, mint a Krisztus által megátkozott meddő fügefa a pusztában, vagy sok-sok gyümölcsöt, de az egy sem fejlődik ki, elsárgul, lehull, s ha véletlenül eléréshez jut, füizü, émelyitő csemege.
Ellenben ha meg tudjuk szerezni a forró olasz klimát, akkor aztán terem dusan, kétszer is egy esztendőben, s kifejlett gyümölcse mézédes, zamatos; a balatonfüredi füge versenyezhet a smyrnai szultánfügével s ott helyben 30-tól 50 krajczárig fizetik darabját a fürdő-évad alatt. Nálam is látható többféle fajta füge: zöld, sárga és veres bélü (a lilaszinünek az izét nem szeretem), mindegyiknek más zamatja van; a füredi a legjobb. Ezeknek a számára én két méter magasságu kőfalakat emeltettem, melyek dél- és délkelet-felé vannak fordulva. Ezek mellé vannak ültetve a fügefák; télen a földbe letakartatnak, domb alá, deszkák alá; krumplit, répát rakunk az ágak közé, hogy az egerek ezt egyék meg, ne a fügefa héját rágják le, nyáron pedig kifeszitjük őket a fal mellé. Meleg napokon aztán a falak mellett a hévmérő 30-36 hőfokot mutat s ez a kőfal nappal átfülve egész éjjel tartja meleggel a fügefát. És a fügefa dobzódik abban a forróságban, a mitől a hazai gyümölcs lehull a fájáról. Ennek az az életföltétele: a melegség.
Nálam (a zordnak hiresztelt svábhegyen) már juliusban kezdődik a füge-érés. Csak hogy a fügét nem csak én szeretem, hanem a sárgarigó is. Azért, a mint észreveszszük, hogy a fügegyümölcs duzzadni kezd, nagy hirtelen tüllzacskót kötünk rá (erről már én is írtam — Fügés ember), attól nem fér hozzá a hivatlan vendég. Ha ott felejtjük, megtöpped, akár a bolti füge. Esténkint bőven meglocsoltatjuk a tövét. Igy aztán egész szeptember végéig folyvást van érett füge a fáinkon: első és másodtermés. A fügefának a gyökérhajtásait nem kell le vagdalni, hadd maradjon az állandóul bokornak. Mi nem nevelhetjük fának, mint a keletiek, az olaszok. Nálunk az az idei sarjuhajtás már a jövő évben termő ággá alakul át. Igy kezelve, a fügefa-tenyésztés valódi gyönyörüség. S ezt nevezem én az én kertészeti mükifejezésemmel: »megfogni a napot«”
A lényeg ebben az írásban, hogy Jókai Mór szerette és nagyra becsülte a fügét, hiszen kertjébe is ültetett és gondozott több tövet is. Ennek kapcsán gondoltam, hogy megpróbálok utánajárni, hogy mi lett a Jókai fügék sorsa.
A Jókai-kert
Jókai Mór egykori svábhegyi kertje mára már a Duna-Ipoly Nemzeti Park része és természetvédelmi terület. Az ember azt gondolná ebből, hogy mennyire fantasztikus, hogy nagyjaink értékeit ily módon őrizzük. Abból, hogy a terület a Jókai-kert nevet kapta, arra következtettem, hogy itt bizony matuzsálem korú növényeket gondoznak, amelyek között biztosan akad nem is egy, amelyet még talán maga Jókai ültetett, talán még Jókai fügéiből is akadhatnak ott példányok. 😊
Ezzel a gondolattal addig-addig foglalatoskodtam, míg végül virtuális tollat ragadtam, és írtam egy levelet a Jókai-kert honlapján feltüntetett e-mail címre, hogy megérdeklődjem a Jókai féle fügék sorsát. A számomra igen lelombozó válasz nem sokat váratott magára. Idézem a választ:
„Köszönettel vettem levelét és érdeklődését a Jókai-kerti fügék kapcsán. A lényegre térve: Jókai korabeli fügebokor/fügefa biztosan nincs a kertben. 2011-ben egy kertrekonstrukciós pályázat keretében elültettünk 2 fügét a kert városra néző, keleti frontján található rózsakertbe, s ezek az utóbbi években termést is hoztak. Ezt a két bokrot azonban végül tavaly eltávolítottuk, mivel terebélyessé válásukkal akadályozták a rózsakertben való közlekedést. Pótlásuk gyanánt tavaly elültettünk egy új csemetét kissé távolabb a rózsakerttől.
Jókai korából szinte egyetlen egy gyümölcsfa sem maradt fenn a kertben. Abban a kertben, amelynek egykor csodájára jártak, olyan sokféle gyümölcsfát telepített és nevelt Jókai féltő gonddal. Csak feltételezésink vannak az itteni fák koráról. Tavalyelőtt egy pomológus és egy dendrológus szakember megbecsülte néhány itteni fa korát, véleményük szerint 1 db öreg körtefa van, amit vélhetően még Jókai ültetett. Balatonfüreden is volt villája Jókainak, ott talán még inkább kedvezett a fügének a klíma, nem kizárt, hogy oda is ültetett.”
A Jókai-kert története
A Wikipedia szerint a Jókai- kertet Jókai Mór vásárolta meg 1853-ban, de persze akkor még nem volt kert, hanem egy bazaltbánya és egy bozótos ez a terület. Jókai sok- sok munkát fektetve a kertbe egy csodálatos kis zugot varázsolt belőle, fákkal, rózsákkal, szőlőkkel, konyhakerttel, növényekkel. Feleségével építettek egy villát- a Jókai-villát és egy présházat. Sok- sok művet írt itt a város felett, a fák alatt a csendben és a nyugalomban. Jókai halála után a kert pusztulásnak indult, a Jókai-villát le is kellett bontani. 1975-től kezdve figyelnek jobban oda rá, és 2007-től védett történeti kert lett.
Számomra ebből az látszik, hogy a mostani fenntartók próbálnak sok gondot fordítani a kertre; törődnek vele. A múltban azonban hányatott sorsa lehetett, és ennek (is) egyik folyománya, hogy a méltán híres Jókai-kertben nemhogy a füge, de szinte egyetlen növény sem maradt fent az ő korából. Pedig lehetett volna ez másként is, ha előbb kerül féltő és gondos kezekbe a kert. Hsiezn a kert valóban nagyon híres volt a maga idején. Mikszáth Kálmán így írt róla a Jókai Mór élete és kora című írásában (8. fejezet):
„...A svábhegyi villa körül egy egész mítosz képződött. Beszéltek, írtak róla. Ilyen paradicsom, olyan paradicsom. Szépsége, pompája nőtt a fantáziákban. Voltak, akik vasárnaponkint csak azért mentek ki a Svábhegyre, hogy a Jókai-villát lássák, sőt még a vidékről jött emberek is kíváncsiak voltak rá, éppúgy, mint a Lánchídra vagy a Múzeumra és a Nagy Kristófra, mert egyéb látnivaló nem volt Pesten...”
Igazi érdekesség lehetett a maga korában, és valóban nagy kár, hogy ebből nem túl sok minden maradt fent mára botanikai tekintetben. Minden estre itt nem álltam meg, hiszen a levél utolsó sora egy újabb reménysugár számomra: hátha a balatoni villájának kertjébe is ültetett a fügéiből.
Jókai Mór Emlékház
A Jókai Mór Emlékház tekintetében azt az információt kaptam, hogy bár Balatonfüreden szép számmal akadnak fügebokrok, a Jókai Mór Emlékház kertjében sajnos nincsen egy sem. Ugyanakkor felkértek rá, hogy a közelgő múzeumok éjszakája alkalmából megrendezett rendezvénysorozat keretében tartsak egy előadást a fügefákról, fügebokrokról június 22.-én, amelyet örömmel vállaltam el, így ha eljöttök majd, akkor találkozunk idén június 22.-én Balatonfüreden (részletek később lesznek elérhetők az eseményről). 😊
Jómagam még sosem jártam a Jókai Mór Emlékházban, úgyhogy nagyon várom már az alkalmat, hogy ellátogassak oda eme megtisztelő felkérés alkalmából... 😎
Megjegyzések
Szólj hozzá!