Fügés ember

A babérfüge (Ficus ilicina) egy örökzöld, sziklákat körülölelő füge a száraz nyarú Dél-Afrikai Namaqualand régióból és északabbról, Namíbiából és Angola déli részéről, ahol főként nyáron esik a csapadék.

A Ficus ilicina sziklahasogatóként is emlegetett fügefaj, mert gyökerei tápanyagban dús termőtalaj helyett (termőtalajban is képes gyökeret ereszteni) sziklaszirtek repedéseiben kapaszkodik meg, és ahogy vastagszik, szétfeszíti a sziklákat. De nem csak a sziklarepedésekbe kapaszkodik bele, hanem lapos gyökereivel körül is öleli a köveket. Nevét apró, sötétzöld, babér alakú leveleiről kapta.

A babérfüge (Ficus ilicina) bemutatása

Terjedő, terebélyesedő sziklát körülölelő, örökzöld cserje, amely akár több méter átmérőjű bokorrá növekedhet. Magassága pedig esetenként akár a 4-5 métert is elérheti. Kérge szürkésfehér, sima. A felálló, szétterülő levelek elliptikus-hosszúkásak, 43–85 × 13–28 mm-esek, bőrszerű tapintásúak, sötétzöldek  teljes szegéllyel. A levélnyél rövid és robusztus, nagyjából 5-10 mm hosszú. Fejlődése legelején sziklarepedésekben csírázik, majd a gyökerek szisztematikusan keresik a mélyebb hasadékokat, hogy kiterjedt hálózatot alkossanak a sziklák között, és azok körül is egyaránt. A babérfüge viselkedését tekintve fojtogató füge, csak míg a többi társa fákat fojtogat az esőerdőkben, addig ez a növény a sziklákat fojtogatja.

A babérfüge gyümölcsök rövid szárúak (5 mm hosszú), lekerekítettek és körülbelül 10 mm átmérőjűek. Éretten világos sárgászöldek, enyhén lilás cserzettek. Gyümölcsei tavasszal érnek, de az év bármely szakában teremhetnek. A növény bármely részéből sérülés esetén – mint a ficus fajoknál megszokott – fehér, tejszerű latexes nedvet bocsát ki.

Babérfüge elterjedése és élőhelye

Széles körben elterjedt Dél-Afrika, Namíbia és Dél-Angola nyugati részének félszáraz, és száraz régióiban, a Rooibergtől, Vanrhynsdorptól északra az Orange folyóig, és északabbra. Növekszik a Succulent Karoo Biome, Nama-Karoo Biome területein, valamint a száraz félsivatagban, és a Savanna Biome területén északon. Élőhelye kizárólag sziklafalak, sziklák és gránitkupolák. A mag ezek réseiben csírázik, és onnan kezdi meg növekedését, ami sok más kőzethasító, vagy litofita füge esetében gyakori. Ez lehetővé teszi a növény számára, hogy túlélje a száraz évszakot. A vándorló gyökerek új területeket keresnek, új hasadékokba hatolnak be, amíg a növény jól meg nem gyökerezik. Ezek a gyökerek gyakran egy sziklafalon nőnek lefelé, és több évbe telik, mire elérik a talajt.

Különféle geológiai képződményeken való növekedését jegyezték fel, mint például gránit, kvarcitos homokkő, mészkő és dolomit. A Ficus ilicina élőhelyén, Namaqualandban él a Ficus cordata-val, amely utóbbi egy felfelé törő fa, világosabb zöld, tojásdad, vagy szív alakú levelekkel. Namíbia északi részén a Ficus ilicina a Ficus glumosa-val, és a Ficus bubu-val osztozik az élőhelyén.

Névlevezetés és történeti vonatkozások

A fikusz az eperfafélék (Moraceae) nagy családjába tartozik, amely főleg a trópusokra, és a szubtrópusokra korlátozódik. Ez a család 37 nemzetségből, és 1180 fajból áll. A fikusz a család legnagyobbja, mintegy 850 fajjal (Christenhusz 2017). A Ficus botanikai név valószínűleg a héber „fag”, vagy a perzsa „fica” szóból származik. Az ilicina sajátos elnevezés a babérfüge leveleire vonatkozik, amelyek a magyaltölgy (Quercus ilex) leveleihez hasonlítanak.

A babérfüge közönséges elnevezés a Lauraceae családba tartozó babérral (Laurus nobilis) való hasonlóságra utal. A Ficus ilicinát először Sonder botanikus nevezte el Urostigma ilicinumnak 1850-ben, Carl Zeyher német gyűjtő által gyűjtött növényekről. 1867-ben nevezték át Ficusbnak. Egy másik Namíbiából származó faj, a Ficus guerichiana, amelyet Engler nevezett el 1894-ben, de később kiderült, hogy a F. ilicina szinonimája. A két taxon között azonban vannak kis különbségek. A namíbiai növények levelei szélesebbek, hajlamosak egyenesebbre nőni, és a szárak enyhén szőrösek a csomópontokon. A Namaqua növények levelei keskenyebbek, száruk szőrtelen, és inkább sziklaölelők. Ezeket a tulajdonságokat a termesztés során megőrzik.

A Babérfüge rossz fagytűrő, így hazánkban mindenképpen igényli a védett, fagymentes helyen való teleltetést. Mint minden ficus fajnak, így a babárfügének is saját beporzó darázsfaja van, az Elissabethiella enriqesii apródarázs (Burrows & Burrows 2003).

A Ficus ilicina termesztése

A babérfüge kiválóan alkalmas sziklakertekhez olyan területeken, ahol nincs fagy. Lassú növekedésű, így kimondottan ideális bonsai növénynek. Lassú növekedése okán a babérfüge cserepes növényként is sikeresen termeszthető. Szaporítani magról, vagy dugványokról lehet. Törjük össze az aszalt gyümölcsöket, és tavasszal vagy nyáron vessük sekély tálcákba. Fedjük le vékony homokkal (1-2 mm vastag) és tartsuk nedvesen. A csírázás gyors, így nem kell sokat várni arra, hogy kiderüljön, életképes magokat sikerült-e szereznünk. A vegetatív szaporításhoz 10–15 cm hosszú félfás dugványokra van szükségünk, amelyeket tavasszal vagy nyáron a legjobb begyűjteni Távolítsuk el a leveleket a szár alsó feléről, és ültessük be kertészeti perlit, és tőzeg keverékébe. A melegágyban való gyökeresedés 2-3 héten belül megtörténik.

Forrás: pza.sanbi.org