Szikomorfa (Ficus sycomorus), az ősi egyiptomiak szent növénye – fajtabemutató
A szikomorfa vagy szikomorfüge (Ficus sycomorus) az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó faj, amelyet az emberiség ősidők óta termeszt kultúrnövényként. A növény Afrikában, a Száhil övtől délre, és a Baktérítőtől északra őshonos, Közép-Afrika nyugati, esőerdővel borított területeinek kivételével.
Ugyancsak őshonosan nő az Arab-félsziget déli részén, és Madagaszkár egy igen kicsi részén, Ciprus szigetén, Libanonban – ahol a híres „Gemmayzeh-út” neve a növény arab nevéből (gemmayz) ered –, valamint meghonosították Izraelben és Egyiptomban. Természetes élőhelyén a fa tápanyagokban gazdag talajokon él a folyók mentén, de változatos növényvilágú erdőségekben ugyancsak megtalálható. Szokás nevezni még platánfügének, vagy fügeepernek is.
A szikomorfa (Ficus sycomorus) bemutatása
A szikomorfa kb. 20 méter magas fává nő, lombkoronája sűrű, 6 méter széles. Kb. 14 cm x 10 cm-es lekerekített, szív alakú levelei csigavonalban helyezkednek el az ágak körül. A levél durva tapintású, felső része sötétzöld, alsó fele valamivel világosabb, és feltűnő sárga erek tarkítják. A levélnyél 0.5–3 cm hosszú, és bolyhos. Termése nagy, ehető - kb. 2-3 centiméter átmérőjű - füge, színe barnászöld, sárga vagy vörös is lehet. A termés vastag csomókban nő hosszú ágacskákon, vagy ágzugokban. A virágzás és terméshozás egész évben folyamatosan történik, csúcsidőszaka július-december. Kérgének színe sárgászöldtől narancssárgáig terjedhet, és papírszerű csíkokban hámlik. A többi fügeféléhez hasonlóan tejnedvet tartalmaz.
A szikomorfa talajra nem túl igényes, mint általában a ficus fajok esetében ez megszokott, de sokkal szebben fejlődik mély, tápanyagokban gazdag, jó vízelvezetésű talajokon.. Csapadékigénye évi 500 mm - 1800 mm között mozog, de egészen a 2200 mm-ig még kielégítően fejlődik. A legkisebb fagyokat sem viseli el, de túléli, ha rövidebb időkre 0 Celsius fokra hűl a levegő. A mi éghajlatunkon ez a növény téli védelmet igényel, ennek okán csak dézsában tartható. Az extrém meleget azonban jól visel, eltűri akár a +40 Celsius fokos meleget is, így nyáron bátran kirakhatjuk a szabadba. Eredeti élőhelyén örökzöld növény, amely egész évben gyümölcsöt terem, de sajnos nálunk elmarad majd a beporzó fügedarázsfaj hiánya miatt. Mivel örökzöld, így télen bevihetjük akár a lakásba is, és átteleltethetjük ott.
Tavasszal azonban óvatosan vigyük ki a szabadba a hirtelen UV okozta napégés elkerülése miatt. Jól tűri a metszést, így kiválóan alakítható, ami szintén jó hír azoknak, akik dézsában kívánják tartani. Növekedése gyorsnak mondható: fagymentes területeken akár az évi 1,2-1,5 métert is elérheti.
Egy érdekesség a szikomorfa terméséről
Részlet a „Fügefa, amely alakította az emberi történelmet” című cikkemből: „...Az ókori egyiptomiak kiválasztottak egy Ficus sycomorus (Szikomorfa) nevű fajt, amelynek beporzó darazsa vagy kipusztult, vagy soha nem is élt Egyiptomban. Addigi ismereteik szerint ennek a fajnak beporzás hiányában egyetlen fügét sem lett volna szabad érlelnie. Ám egy szerencsés véletlennek köszönhetően, vagy egy zseniális kísérlet folytán az egyiptomi gazdák rájöttek, hogy ha pengével megvágják a fügét, akkor becsaphatják azt, ezáltal rávehetik a fügék beérlelésére. Nem sokkal később a füge az egyiptomi mezőgazdaság alappillére lett...” – ezt mindenképpen ki fogom próbálni, ha az én szikomorfám is termőre fordul. 😊
A szikomorfa (Ficus sycomorus) termesztése
Daniel Zohary és Maria Hopf botanikusok szerint a szikomorfát „szinte kizárólag” az ókori egyiptomiak termesztették. A Ficus sycomorus maradványai a dinasztikus kor előtt kezdenek megjelenni, és mennyiségben a Krisztus előtti harmadik évezred elejétől fordulnak elő leginkább. Ez a fikuszfaj volt az ókori egyiptomiak szent fája, az életfa.
Zohary és Hopf megjegyzi, hogy „az egyiptomi korai, középső és késői királyságok sírjaiban a gyümölcs és a fa, sőt néha a gallyak is sűrűn megjelentek.” A kiszáradt termőtesteken, amelyeket szikonoknak neveznek, számos esetben „jellegzetes hasítási nyomok vannak, amelyek arra utalnak, hogy ezt az érést előidéző művészetet az ókorban Egyiptomban gyakorolták”. Bár a szikomorfának szüksége van a csak őt beporzó fügedarázs (Ceratosolen arabicus) jelenlétére az ivaros szaporodáshoz, és ez a rovar Egyiptomból kihalt, Zohaynak és Hopfnak nincs kétsége afelől, hogy Egyiptom volt „a platánfüge termesztésének és fejlődésének fő területe”.
Az egyiptomi múmiák ládái közül igen sok készült a szikomorfa fájából. Azokon a trópusi területeken, ahol a fügedarázs gyakori, összetett mini-ökoszisztémák alakulnak ki a fügedarázs életciklusa mentén, beleértve a fügedarázsakat, a fonálférgeket, más parazitoid fügedarazsakat, és több különféle ragadozót. A fák folyamatos, úgynevezett aszinkron gyümölcstermése folyamatosan biztosítja az ökoszisztémát alkotó rovarok, és állatok állandó jelenlétét.
Sycamore vagy sycomore a helyes?
Ficus sycomorus, más néven platánfüge, vagy fügeeper (mert levelei hasonlítanak az eperfáéra), sycamore, vagy sycomore egy fügefaj, amelyet már az ókor óta termesztenek. A sycamore „a”-val írt kifejezést használták a nem rokon fákra is: a nagy juharra (Acer pseudoplatanus), vagy a platánokra (Platanus). A „sycomore” írásmód, amelynél a második magánhangzó nem „a”-val, hanem „o”-val kezdődik, a Ficus sycomorusra utalnak.
Szikomorfa felhasználása
A fügét általában nyersen fogyasztják, vagy szárítják későbbi felhasználásra. Namíbiában az erjesztett gyümölcsökből alkoholos italt készítenek. Egyiptomban pedig a fakérget faanyagként használják. Hideg vizes főzetet készítenek a tejtermelés serkentésére, a teheneket pedig e fa rendkívül tápláló, és könnyen emészthető leveleivel szokás etetni.
A levelek értékes takarmányt jelentenek a túlzsúfolt, félszáraz területeken, ahol a fa természetes módon előfordul. A latexes tejnedvét, vagy a kéreg kivonatát mellkasi panaszok, mirigyproblémák, torokgyulladás, és hasmenés esetén isszák. Egy marék lehullott levelet 1 csésze vízzel felforralnak, és a leszűrt teát vérhasra isszák. Tűzgyújtáskor egy darab száraz fadarabot használnak alaptömbként, a súrlódásos módszerrel. A belső kéregből pedig erős kötél készíthető.
Források: tropical.theferns.info, en.wikipedia.org, pza.sanbi.org
Ha megtetszet a cikkem, és felhasználnád saját cikk írására, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt található a forrás. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy forrásmegjelölés nélkül elvigyék több órányi munkád eredméynét! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel vágás nélkül. Legyünk egymásra tekintettel! 😊
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés szakmai tartalmak létrehozása rengeteg időt és energát emészt fel. Sok-sok utánaolvasást és kutatómunkát kell végeznem ahhoz, hogy a felmerülő fügés kérdéseiteketre, problémáitokra megtalálhassátok a szakmailag is helytálló válaszokat és megoldásokat. Ezt a munkát örömmel és odaadással végzem, mert szeretem a fügét, és nagy örömet okoz számomra, ha segíteni tudok nektek. 😊 Ebben a fáradtságos munkában azonban jól jön a támogatás, ezért arra kérlek titeket, hogy amennyiben módotokban áll, támogassatok, hogy minél több fantasztikus cikket irhassak nektek a fügéről. Mert ezek a cikkek első sorban nektek, fügét kedvelő kerttulajdonosknak szólnak. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Minden támogatás számít, és az összegből függetlenül hatalmas segítség. Mindenkinek előre is köszönöm! Ha úgy döntöttél támogatnál, kattints a támogatás gombra! Ha esetleg csak egy csésze gőzölgő fügekávéra hívnál meg, azt is örömmel elfogadom. 😉
Megjegyzések
Szólj hozzá!