Méhek lephetik el a fügéinket, de vajon miért?
A minap sikerült egy német nyelvű fügés csoportban belefutnom néhány érdekes fotóba, amelyeken méhek lepnek el érésben lévő fügéket. Azt már idehaza is megszoktuk, hogy a túlérett fügéket ha nem szedjük le időben, akkor megdézsmálhatják a madarak, de a darazsak és a hangyák is előszeretettel dézsmálják az érett fügéket. Az ellenük való védekezésről már írtam cikket, hiszen ezekben a potyázókban közös volt, hogy annyira nem mindenki szereti őket. Bár a madarakat sokan szeretik, de azért mégsem annyira, hogy átengedjék nekik a fügéiket...
A méhek azonban egy másik kategória. Őket szinte mindenki szereti, hiszen szorgos kis munkások, akik amellett, hogy hatalmas szerepük van a gyümölcstermők (meg persze minden más növénynél) a beporzásban, még isteni finom csemegét is állítanak elő. Ez az egyébként nagyon egészséges csemege a méz, amit szinte mindenki szeret. A méheket éppen ezért ha nem is mindenki, de a kertészkedők biztosan nagy becsben tartják. Ezek a kis rovarok nem szoktak potyázni, és megszállni a gyümölcsfáinkat, hogy leegyék a termést, mert ők nektárral táplálkoznak.
De akkor hogyan lehet, hogy néha ellepik a gyümölcsöket?
A jelenség oka az, hogy a méhek is könyebb utat választják, ha tehetik, mert köztudott a természetről, hogy takarékoskodó. Egyrész at évnek ebben a szakában sokkal kevesebb a nektárt adó virág, mint tavasszal vagy nyáron. Másrészt pedig a mézédes gyümölcsök levei jelentősen magasabb cukortartalommal kecsegtetnek, mint a virágok pollenjei.
A méhek tehát ilyenkor az a megoldást választják, ami kevesebb energia befektetésével több nyereséget ígér számukra. Ezért érdeklődésük ilyenkor s cukros gyümölcsökre irányul. Előszeretettel látogatják az érett vagy túlérett fügét, szőlőt, de akár még a szilvát is. Ezért tehát a cselekedetük nem élelemhiányra vezethető vissza, hiszen a méhészek többsége mindig hagy elegendő mézet a méheknél.
A méhek azonban nem bírnak leállni!
Ezért az aktív periódusuk alatt (tavasztól a hideg beálltáig) folyamatosan gyűjtögetnek akkor is, ha üres a kaptár, és akkor is, ha csordultig tele van. Én személy szerint azt tanácsolnám mindenkinek, hogy ha ilyet tapasztal, ne bántsa, ne kergesse el a méheket. Akkora mennyiségeket nem fognak „felzabálni”, mint a darazsak, és hasznosak is az ember számára. Hagyjunk nekik a fán pár fügét, hogy hadd gyűjtögessenek amennyit csak bírnak. Ne feldjük: nem csak ők vesznek el tőlünk, mi is elvesszünk tőlük. Fogjuk fel ezt egyfajta árúcserének, és képzeljük el, hogy a következő üveg mézben, amit felbontunk benne van a mi fügénk is. 😊
Fontos tudni azt is, hogy a méhek szájszerve nem elég erős ahhoz, hogy felhasítsák a gyümölcsök héját. Így ők csak a már eleve sérült fügékből fognak lakmározni, amelyek vagy maguktól felrepedtek egy kiadós eső után, vagy megkezdték a madarak, darazsak és hangyák. Tehát nem tekinthetünk rájuk károkozóként, mert a valódi kárt nem ők okozzák, ők maximum csak kihasználják azt, és profitálnak belőle.
Ne nehezteljük tehát a méhekre emiatt!
Én – élve az önismétlés eszközével – mindenkinek azt javasolnám, ha ilyet tapasztal, egyszerűen maradjon tétlen, és érezze magát szerencsésnek, amiért segítheti a méhek túlélését azzal, hogy nem tesz ellenük semmit. Az elsődleges károkozók ellen pedig több-kevesebb sikerrel tudunk védekezni. 😊
Megjegyzések
Szólj hozzá!