Fügés ember

Az, hogy a füge utóérő gyümölcs vagy sem, legalább annyira vita témája a kiskerti fügések körében, mint az, hogy kell-e a fügét locsolni, vagy kell-e a fügét metszeni. Az egyik tábor esküszik rá, hogy a füge utóérő, és ha leszedjük, akkor tálcán, zacskóba, dobozba zárva pár nap alatt beérik.

A másik tábor pedig váltig állítja, hogy a füge nem utóérő, és ha leszedtük, akkor ott befejeződött az érése, és úgy marad, ahogy van. Szerintük ezért fontos a fügét pont a kellő érettségben leszedni, mert az bizony nem fog tovább érni még varázsdobozban háromszsáz „fügém érj be!” varázsige ráolvasása után sem.

De vajon kinek van akkor igaza?

A tudomány szerencsére mindenre jobb választ tud adni, mint az átlag kiskerti fügekedvelő, így ha vitás kérdésben nem tudjuk szép szóval eldönteni, kinek van igaza, bátran forduljunk a tudományhoz. A tudományos álláspont pedig az, hogy a füge nem utóérő gyümölcs. Érés közben ugyanis a gyümölcsökben különböző biokémiai folyamatok zajlanak le a bennük termelődő etiléngáznak köszönhetően (ettől érik a gyümölcs), és ezek a folyamatok az utóérőkben a szüret után is folytatódnak. Cukortartalmuk növekszik, savtartalmuk pedig általában ezzel arányosan csökken. Beltartalmi értékeik pozitív irányba változnak.

A nem utóérő gyümölcsökben azonban ez a folyamat a szüretelés pillanatában leáll, nem termelődik bennük tovább etiléngáz. Beltartalmi értékeik nem növekszenek, ahogyan cukortarlamuk és savtartalmuk sem változik. Éppen ilyen nem utóérő gyümölcs a füge is. Amikor leszedjük, akkor az érése befejeződik, és onnantól beltartalmi értéke nem hogy nem javul, de folyamatosan csökken. A Clemson University cikke is ezt az állítást támasztja. Vizsgálatuk szerint sem érik tovább a leszedett füge, csak állaga változik meg, valamint elkezd dehidratálódni, így a megváltozott ví-cukor arány miatt tűnik édesebbnek.

Hogyan lehet akkor édesebb és finomabb a leszedett füge pár nap után?

Sehogyan sem! Az csupán egy érzéki csalódás, aminek az oka egyszerű: a kulcsszó a fonnyadás. A leszedett füge víztartalma párolog, ezáltal folyamatosan csökken. Ezt hívjuk dehidratálódásnak, vagy köznyelvi szóhasználatban fonnyadásnak. Emiatt érezzük édesebbnek és finomabbnak a fügét, amely valójában nem lett sem jobb, sem édesebb, sem finomabb, csupán csak szárazabb. Olyan ez, mintha egy csésze vízbe beledobnánk két kockacukrot, majd kóstolás után a konyhapultra tennénk, és három napig otthagynánk párologni. A harmadik napon azt tapasztalnánk, ha megkóstolnánk, hogy édesebb, finomabb, mint amikor elkészítettük. Pedig nem lett édesebb, hiszen a cukor pontosan ugyanannyi benne, mint korábban. Ami változott, az a víz mennyisége, és a kevesebb vízben ugyanannyi cukor édesebbnek tűnik.

Így történik ez a füge esetében is, ezért nem érdemes leszedni idő előtt, mert akárki akármit is mondjon, nem fog beérni. Sajnos azonban sok fejben hibásan rögzült az utóérés fogalma, és ezért leszedik a fügét akkor, amikor az még tele van a latexes tejnedvvel, amit az íze is sokkal rosszabb, mintha beérne. Persze lehet mondani, hogy így legalább nem eszik meg a hangyák és a darazsak, de hát pont azért nem kell nekik sem, mert még nem igazán érett.

Ne szedd le az éretlen fügét!

A cikkben elhelyezett két kép között elég erős a kontraszt szerintem. Míg az első képen egy pont időben, kellő érettségben szüretelt, mézédes lédús füge látható, addig a második képen egy kellőr érés előtt két-három nappal leszedett, majd két-három napig zárt dobozban fonnyasztott, részben dehidratálódott füge látható. A második képen látszik, hogy az érés nem fejeződött be, a füge közepe durván üreges maradt, mert sok ezernyi apró gyümölcs a füge belsejében nem érte el a kellő érettségi fokot. Egyáltalán nem olyan guszta, mint az első épen látható füge.

Ezért én azt tanácsolom mindenkinek, hogy engedjük el az esetlegesen rosszul rögzült, téves információkat és helyette próbáljunk meg azonosulni a tudományos állásponttal. Ne szedjük le az éretlen vagy félig érett fügéet, várjuk meg inkább amíg a füge igazán érett lesz, és csak azután szüreteljünk. Igaz, hogy akkor már nem áll el olyan sokáig, és az is tény, hogy ilyenkor nagyon szűk az az időrés, amikor még előbb szüretelünk mi, mint a hangyák és darazsak, de megéri. Megéri, mert az igazán érett füge íze össze sem hasonlítható a félig érett, több napig fonnyasztott latexes valamivel, ami ha nem kapkodunk, menyei finom fügévé érhetett volna a fán.