Tavaszi fügehullás – miért potyognak le éretlenül a fügék a fáról?
Ilyenkor tavasszal minden évben újra és újra előkerül az éretlenül lepotyogó fügék témája. Ez a jelenség elsőre talán ijesztőnek tűnhet, de ha megértjük a fügében – és amúgy minden más növényben is – ilyenkor lejátszódó folyamatokat, akkor talán könnyebben el tudjuk fogadni, hogy ez bizony normális.
De miről is van szó valójában?
Most tekintsünk el attól az eshetőségtől, hogy kaprifügént vagy szmirnai típusú fügénk van, és amiatt hullik. Az egy másik cikk témája. A jelenség könnyen elkülöníthető, mivel ha azért hullik le éretlenül a füge a fáról vagy bokorról, mert beporzást igénylő fajtánk vagy esetleg kaprifügénk van, akkor az összes füge lepotyog éretlenül. Ha azonban a termések egy része potyog csak le, a többi pedig rendszerint be is érik, másról van szó.
Írtam már korábban cikket a fügehullásról, amelyben körbejártam több lehetséges okot is, amelyben akár mi magunk is lehettünk az indikátorok egy rosszkor/rosszul végzett trágyázással, nem kellő vízellátással, vagy egyéb cselekedettel. Most azonban egy olyan jelenségről szeretnék írni, amit nem tudunk befolyásolni sehogyan sem.
Miért hullik le tömegesen a fügéről a termés?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy a fügebokron megjelenő fügék valójában nem gyümölcsök, hanem virágok. Igen, a füge egy virágzat. Hivatalos nevén serlegvirágzat, amit egy befelé fordított virághalmaznak kell elképzelni nagyjából. Erről részletesebben a füge típusai és virágzata cikkemben írtam, most nem is mennék ebbe jobban bele. Akit érdekel, olvassa el azt is. 😊
Tudni kell, hogy a növényeken (mivel itt most a gyümölcsökről van szó, továbbiakban csak gyümölcstermőkként fogom említeni) sosem lesz minden virágból termés. Az egyik legjobb példa erre az almafa. Nézzük meg, hogy mennyi, de mennyi gyönyörű virág van egy almafán, aztán figyeljük meg, hogy ezek közül mennyiből lesz ténylegesen alma. Mondhatnánk, hogy ez a megtermékenyítés hiánya miatt van, míg a nálunk leggyakoribb adriai típusú füge esetében nincs szükség megtermékenyítésre. Ez való igaz, de az alma még mindig remek példa, mert a megtermékenyített virágaiból sem lesz mindből alma. Rengeteg alma kezdemény alakul ki, amelyek bizonyos méretnél egyszerűen lehullanak. Lehetnek ezek borsó, de akár szilva méretűek is. Ennek oka, hogy a növény – így a füge is – szelektál, szinte minden gyümölcstermő ezt teszi.
De akkor miért olyan szokatlan ez a füge esetében?
Azért, mert ma még mindig az van általánosan a köztudatban, hogy a fügebokron megjelenő fügék gyümölcsök. Amint elfogadjuk, hogy azok nem gyümölcsök, hanem virágok, máris könnyebben elfogadhatóvá válik az is, hogy a növény kiszelektálja egy részét még mielőtt azokból valóban gyümölcs érhetne. Ez általában egyébként inkább az első terméshullára jellemző a füge esetében, ott azonban még az sem rendkívüli, ha…
…a fügéknek akár több, mint a fele lehullik!
A második terméshullámra kevésbé jellemző ez a jelenség. Ez talán a füge biológiájából eredhet, hiszen a füge esetében az igazi fő terméshullám a második. Évmilliók óta úgy fejlődött az evolúció során, hogy azt a terméshullámot porozza be a fügedarázs (amely egyébként már hazánk bizonyos részen is tartósan megtelepedett). És bár egyszer úgy esett, hogy kialakult az adriai típus, amely beporzás nélkül (partenokarpikus módon) képes gyümölcsöt érlelni, ez a terméshullás továbbra is megmaradt, és erre még rátesznek a környezeti tényezők is egy lapáttal.
Tavasszal az időjárásunk elég szeszélyes tud lenni, ami sajnos sok esetben jelenti azt, hogy igen nagy hőingadozások, illetve csapadékos és szárazabb időszakok követik egymást pont akkor, amikor az elsőtermés fügéi megjelennek a bokrokon és fejlődésnek indulnak. Ez a szeszélyes időjárás komoly stresszt jelent a nem ehhez szokott fügének, és sokszor reagál erre a stresszre a fügék elhullajtásával. Ez sem ismeretlán más gyümölcstermőktől, ahol a környezeti viszonyok szintén komoly szerepet játszanak a terméskötődésben.
Nem tehetünk ellene semmit!
El kell hát fogadni, hogy ez egy természetes folyamat, ez a természet évmilliók alatt kialakított rendje, ami ellen nem tehetünk semmit sem. Nem érdemes ilyenkor rohanni a műtrágyáért vagy locsolókannáért, mert a szomszéd – akinek egyébként lehet semmilyen növénytani ismerete sincsen – azt mondja, azért dobálja a termést, mert kevés a trágya vagy a víz. Általános szabály, hogy a túltrágyázás mindig több veszélyt hordoz magában, mint ha egyáltalán nem trágyáznánk. A túltrágyázással jó előre tönkre tehetjük akár a második terméshullámot is.
Ne essünk tehát pánikba! Ha amúgy be szoktak érni a fügék, csak most dobálja nagy számban, könnyen lehet, hogy az időjárás miatt van. Az idei év (2023) tavasza kiemelkedően kedvezőtlen volt például a fügék számára (leszámítva pár nagyon kedvező területet az országban), emiatt sok helyen panaszkodnak az átlagnál erősebb fügehullásra. De fogjuk fel úgy, hogy szerencsések vagyunk, mert mindenképpen több fügét fogunk látni idén a fügebokrainkon, mint mennyi gyümölcsöt például a kajszitermesztők fognak idén szüretelni.
Megjegyzések
Szólj hozzá!