Fügefa csípése (tip pinching) – így vedd rá a fügét, hogy korábban teremjen
Mielőtt bármit is mondanék magáról a technikáról, előbb tisztázzuk, mi is az a „fig tree tip pinching” valójában. Akárhogyan is szeretném, nem tudom szebben magyarra fordítani, minthogy a fügefa hegyének csípése (rövidebben: a füge csípése), amely igazából nyugodtan tekinthető egyfajta kifinomult zöldmetszésnek is akár, hiszen ez is a metszés és alakítás témakörébe tartozik (a füge metszéséről egyébként korábban is esett már szó az oldalon: az egyik cikkemben azt latolgattam, kell-e egyáltalán metszeni a fügét, míg a másikban azt, ha a metszés mellett döntünk, akkor hogyan metszük meg szakszerűen a fügét).
Én mégis maradnék inkább a füge csípése kifejezésnél, mert bár furán hangzik, valójában egészen pontosan leírja az eljárást. Ennek a technikának a lényege, hogy oly módon befolyásoljuk a növényben működő biokémiai folyamatokat, aminek hatására előbb jelennek meg rajta a termések, így nagy valószínűséggel előbb is érnek be.
Mi az a „tip pinching”, azaz minek csipkedjem meg a fügefámat?
A fügefa csípése egy gyakori technika, amelyet a gyümölcstermelés elősegítésére alkalmaznak. A folyamat során az ujjainkkal óvatosan eltávolítjuk a füge friss hajtásainak csúcsrügyeit. Ez arra ösztönzi a fát, hogy a hosszanti növekedés helyett inkább új, oldalirányú hajtásokat hozzon. Ezen folyamat részeként a másodtermések is hamarabb megjelennek a fügebokron, vagy fügefán. Az időpont megválasztása azonban igen fontos, mert ha túl korán végezzük el, akkor visszavetheti a fügét a növekedésben, ha túl későn, akkor pedig nem tud kellően érvényesülni a hatása.
Mikor érdemes elvégezni a fügefa csípését?
Tavasszal, vagy nyár elején érdemes elvégezni, tehát hamarosan itt az ideje (én a dézsás fügéimen már elvégeztem, mert azok bő két-három heti fejlődési előnyt mutatnak a szabadföldi fügéimhez képest). Ha tavasszal végezzük el, amikor még nagyon intenzív a zöld növekedés, akkor nagyon sok új hajtás fejlődését tudjuk előidézni, amitől gyorsan lesz elágazásokban gazdag a fügénk.
Ez azonban rengeteg energiáját felemészti a növénynek, így abban az évben nem biztos, hogy bő másodtermésre számíthatunk. Ezért érdemes lehet megvárni az intenzív növekedés lassulását, és inkább nyár elején elvégezni a műveletet. Az ilyenkor végzett csipkedés több termés kialakulását idézi elő.
Magyarországon erre a legideálisabb időszak nagyjából június eleje-közepe az adott évi időjárás függvényében. Ha sikerül jól időzíteni, akkor valamivel kevesebb, és rövidebb új hajtásokat fejleszt a füge, mintha még tavasszal csipkedtük volna meg, így kevesebb energiát vesz attól, hogy gyümölcsöket neveljen ki.
Mi értelme van a fügefa csípésének?
Ha lecsípjük egy hajtás csúcsrügyét, akkor az olyan hormonális (auxin-citokinin nevű hormonpáros aránya) folyamatokat indít be, amely aktiválja a lecsípett végű hajtás levélhónaljaiban található rügyeket. Így azokból hamarabb fejlődnek új hajtások és a másodtermés fügéi, mintha hagytuk volna tovább növekedni a hajtást.
A citokinin nevű hormon a növények gyökereiben termelődik, és onnan áramlik felfelé a csúcsi részek irányába. Ez a hrmon a sejtosztódást, a sejtek differenciálódását és a zöld színtestek érését serkenti. Az auxinnal való aránya határozza meg az oldalhajtások növekedésének mértékét. Az auxin nevű hormon a növény csúcsrügyeiben termelődik, és onnan halad lefelé a gyökérzet irányába. Ez a hormon felelős – többek között – a növekedés irányításáért, és az apikális dominancia – vagy magyarul csúcsdominancia – kialakításáért és fenntartásáért. A csúcsdominancia azt jelenti, hogy a növény legfelső része (a csúcs) elnyomja az alsó részek (az oldalágak) növekedését. Az oldalág esetében is a központi helyzetű rész erősebben növekszik saját oldalágacskáinál. Ha eltávolítjuk a csúcsot (a csípéssel), akkor megszűnik az apikális dominancia (megváltozik az auxin-citokinin arány az auxin mennyiségének csökkenésével), ezáltal az alsóbb rügyek aktiválódnak, és elkezdenek növekedni és virágzani (ugye tudjuk, hogy a füge is egy virágzat igazából?).
Ennek a gyakorlatban az a haszna, hogy előrébb hozhatjuk a másodtermések érését, amelyek egy része lehet be sem tudna érni a tél beállta előtt. A rövid tenyészidejű területeken (pl. USA bizonyos részei) gyakorta alkalmazzák ezt a technikát. A megszállott, és gyakorlott fügések idehaza is alkalmazzák már régóta a módszert, de nem kapott nagy nyilvánosságot, inkább csak szűk kis közösségekben terjedt a módszer.
Hogyan kell elvégezni a fügefa csípését?
Bizonyára nagyon meglepő dolgot fogok mondani, de oda kell menni a fügebokorhoz, és jól meg kell csipkdeni. 😁 Az évi friss hajtások csúcsrügyeit, vagy hajtásvégeit kell lecsipkedni. Ezt a legegyszerűbb úgy elvégezni, hogy a friss, zöld ágvégeket egyszerűen két ujjunkkal lecsípjük. Innen ered az eljárás neve is. De végezhetjük ezt ollóval is, csak azzal sok esetben nehezebb hozzáférni. Arra azért ügyeljünk, hogy a füge szeret visszacsípni.
A lecsipkedések okozta sérüléseken ugyanis azonnal előtűnik a latexet tartalmazó fehér tejnedv, aminek bőrirritáló hatása van. Égési sérülésekhez hasonló tüneteket okozhat, főként ha valaki allergiás a latexra. Ezért ezt érdemes vékony gumikesztyűben végezni. Lehet csak a csúcsrügyet kicsípni, vagy 2-4 leveles hajtásvéget lecsípni. Ezzel az eljárással egyben a koronaformát is alakítjuk.
Minden hajtás végét le kell csípni?
Nem. Ezt semmiképpen sem ajánlom, mert az rengeteg új növekedési folyamatot indít be a növényben, amely akár még hátrányosan is visszaüthet azáltal, hogy kimeríti a fügét, és ezáltal lelassul a növekedése, vagy akár még terméshullást is okozhat. Ezért mint az életben mindenhol, itt is érvényes a mértékletesség szabálya. Sose csipkedjük ki az évi hajtások egyharmadánál többről a csúcsrügyet! Válasszuk ki a legintenzívebben növő, legalább 8-10 rügyes hajtásokat, ha tehetjük. Így elérhetjük a „kecske fügeimádó is jóllakik meg a káposzta fügebokor is megmarad” állapotot. 😎
Ez a módszer tényleg működik?
Igen, működik. Aki szkeptikus, az végezze el a reklámokból ismert „az egyik oldalt kezeltük, a másikat nem” kísérletet, és látni fogja, hogy a kicsipkedett végű hajtásokon hamarabb jelennek meg a másodtermés fügéi, és jobban is fejlődnek, mint azokon, amelyeket nem „kezeltünk”. A füge éréséről már írtam önálló cikket, aki azt olvasta, az tudhatja már, hogy a fügének onnantól, hogy megjelent az ágon, hozzávetőleg 90-120 napnyi fejlődésre van szüksége teljes beérésig. Ez az idő függ több tényezőtől is, mint például az időjárás, a fajta sajátosságai, beporzás megléte, de általánosságban 100 nappal lehet számolni. Ez nem kevés idő, és sajnos a hazai időjárási viszonyok nem mindig adnak ennyi meleg, napsütéses napot a hűvős, esős ősz beálltáig. Ezért igenis nagy jelentősége van az ilyen kis trükkös technikáknak. Itt egy tanulmány (angol), ahol említik a „tip pinching” technikát.
+1 tipp csak nagyon bevállalósoknak...
Ha hajlandóak vagyunk lemondani a kisebb számú első terméshullámról a jobb minőségű, és koraibb második hullám terméseiért, akkor azt is megtehetjük akár, hogy a frissen megjelent első hullám fügéit, még kicsike fügeként letörjük az ágakról. Ez azért elég drasztikus, és szélsőséges megoldás. De azokon a területeken, ahol a tavasz nagyon szeszélyes, amúgyis sokszor fordul elő az első terméshullám látszólag spontás lehullása, ami sok esetben a nem megfelelő időjárási körülmények következménye. Szóval nem ördögtől való a módszer. Én magam nem alkalmazom, mert szeretem az első hullám fügéit is, amelyek általában nagyobbak is mint a másodtermések. Sőt, bizonyos fajtáknál még alaki, és színbeli különbségek is lehetnek a különböző terméshullámok fügéi között.
LEGYÉL TE IS FÜGÉS EMBER TÁMOGATÓ!
A minőségi fügés tartalmak létrehozása rengeteg időt és energiát emészt fel. És mint tudjuk, az idő pénz. Emellett a honlap fenntartása is pénzbe kerül, valamint a Farmosi füge-fajtagyűjtemény – amely egyben egy fügés génbank is – gondozása, fenntartása, és az ott végzett kutatómunka is jelentős erőforrásokat emészt fel. Ezt magánemberként egyre nehezebben tudom előteremteni, pedig azt gondolom, hogy értékteremtő projektbe fogtam bele. Ha sikerül megtalálnom azt a nagyjából két tucatnyi fügefajtát, amelyek termesztésével komoly sikereket lehet elérni Magyarország változóban lévő éghajlatán, az minden fügekedvelőnek csak jó lehet. Ha szerinted is értékes az önkéntes kutatómunkám, és van rá lehetőséged, kérlek, támogass engem, és ezáltal légy részese te is mindannak, amit megalkotok, létrehozok.
A hegy-lecsípécsípés az általam jobban hangzó fordítás a tip pinching-re. A helyzet a csípésre azért faramuci, mert nem metszésről van szó, de a darázs is csíp (pedig valójában szúr), a szúnyog is és a komák is becsípnek olykor...:)))))))) A hegy-lecsípécsípés aztán valójában mini-metszés.
VálaszTörlésÉrtem amit mondasz, de ennyi erővel akkor meg ott is el lehet mélázgatni azon, hogy a hegy is többértelmű, mert ott a Gellért-hegy meg a késhegy, miközben itt igazából a csúcsrügyről van szó nem is hegyről. De közben nem csak a csúcsrügyet szokták letörni vagy lecsípni, hanem mint írtam, akár 3-4 leveles friss hajtásvéget is. És mivel a mozdulat egy csípő mozdult, mint amikor megcsípünk valamit/valakit, én mégis maradnék inkább a csípés kifejezésnél. Főleg, hogy mivel ezt a műveletet kézzel végezzük. A metszés magában foglalja, hogy valamilyen eszközzel metszünk egyet. Itt közel nem erről van szó. 😉
Törléshegy-lecsípécsípés.... dilis számítógép... helyesbítek: hegy-lecsípés
VálaszTörlés