Fügés ember

Mielőtt bármit is mondanék magáról a technikáról, előbb tisztázzuk, mi is az a „fig tree tip pinching” valójában. Akárhogyan is szeretném, nem tudom szebben magyarra fordítani, minthogy a fügefa hegyének csípése (rövidebben: a füge csípése), amely igazából nyugodtan tekinthető egyfajta kifinomult zöldmetszésnek is akár, hiszen ez is a metszés és alakítás témakörébe tartozik (a füge metszéséről egyébként korábban is esett már szó az oldalon: az egyik cikkemben azt latolgattam, kell-e egyáltalán metszeni a fügét, míg a másikban azt, ha a metszés mellett döntünk, akkor hogyan metszük meg szakszerűen a fügét).

Én mégis maradnék inkább a füge csípése kifejezésnél, mert bár furán hangzik, valójában egészen pontosan leírja az eljárást. Ennek a technikának a lényege, hogy oly módon befolyásoljuk a növényben működő biokémiai folyamatokat, aminek hatására előbb jelennek meg rajta a termések, így nagy valószínűséggel előbb is érnek be.

Mi az a „tip pinching”, azaz minek csipkedjem meg a fügefámat?

A fügefa csípése egy gyakori technika, amelyet a gyümölcstermelés elősegítésére alkalmaznak. A folyamat során az ujjainkkal óvatosan eltávolítjuk a füge friss hajtásainak csúcsrügyeit. Ez arra ösztönzi a fát, hogy a hosszanti növekedés helyett inkább új, oldalirányú hajtásokat hozzon. Ezen folyamat részeként a másodtermések is hamarabb megjelennek a fügebokron, vagy fügefán. Az időpont megválasztása azonban igen fontos, mert ha túl korán végezzük el, akkor visszavetheti a fügét a növekedésben, ha túl későn, akkor pedig nem tud kellően érvényesülni a hatása.

Mikor érdemes elvégezni a fügefa csípését?

Tavasszal, vagy nyár elején érdemes elvégezni, tehát hamarosan itt az ideje (én a dézsás fügéimen már elvégeztem, mert azok bő két-három heti fejlődési előnyt mutatnak a szabadföldi fügéimhez képest). Ha tavasszal végezzük el, amikor még nagyon intenzív a zöld növekedés, akkor nagyon sok új hajtás fejlődését tudjuk előidézni, amitől gyorsan lesz elágazásokban gazdag a fügénk.

Ez azonban rengeteg energiáját felemészti a növénynek, így abban az évben nem biztos, hogy bő másodtermésre számíthatunk. Ezért érdemes lehet megvárni az intenzív növekedés lassulását, és inkább nyár elején elvégezni a műveletet. Az ilyenkor végzett csipkedés több termés kialakulását idézi elő.

Magyarországon erre a legideálisabb időszak nagyjából június eleje-közepe az adott évi időjárás függvényében. Ha sikerül jól időzíteni, akkor valamivel kevesebb, és rövidebb új hajtásokat fejleszt a füge, mintha még tavasszal csipkedtük volna meg, így kevesebb energiát vesz attól, hogy gyümölcsöket neveljen ki.

Mi értelme van a fügefa csípésének?

Ha lecsípjük egy hajtás csúcsrügyét, akkor az olyan hormonális (auxin-citokinin nevű hormonpáros aránya) folyamatokat indít be, amely aktiválja a lecsípett végű hajtás levélhónaljaiban található rügyeket. Így azokból hamarabb fejlődnek új hajtások és a másodtermés fügéi, mintha hagytuk volna tovább növekedni a hajtást.

A citokinin nevű hormon a növények gyökereiben termelődik, és onnan áramlik felfelé a csúcsi részek irányába. Ez a hrmon a sejtosztódást, a sejtek differenciálódását és a zöld színtestek érését serkenti. Az auxinnal való aránya határozza meg az oldalhajtások növekedésének mértékét. Az auxin nevű hormon a növény csúcsrügyeiben termelődik, és onnan halad lefelé a gyökérzet irányába. Ez a hormon felelős – többek között – a növekedés irányításáért, és az apikális dominancia – vagy magyarul csúcsdominancia – kialakításáért és fenntartásáért. A csúcsdominancia azt jelenti, hogy a növény legfelső része (a csúcs) elnyomja az alsó részek (az oldalágak) növekedését. Az oldalág esetében is a központi helyzetű rész erősebben növekszik saját oldalágacskáinál. Ha eltávolítjuk a csúcsot (a csípéssel), akkor megszűnik az apikális dominancia (megváltozik az auxin-citokinin arány az auxin mennyiségének csökkenésével), ezáltal az alsóbb rügyek aktiválódnak, és elkezdenek növekedni és virágzani (ugye tudjuk, hogy a füge is egy virágzat igazából?).

Ennek a gyakorlatban az a haszna, hogy előrébb hozhatjuk a másodtermések érését, amelyek egy része lehet be sem tudna érni a tél beállta előtt. A rövid tenyészidejű területeken (pl. USA bizonyos részei) gyakorta alkalmazzák ezt a technikát. A megszállott, és gyakorlott fügések idehaza is alkalmazzák már régóta a módszert, de nem kapott nagy nyilvánosságot, inkább csak szűk kis közösségekben terjedt a módszer.

Hogyan kell elvégezni a fügefa csípését?

Bizonyára nagyon meglepő dolgot fogok mondani, de oda kell menni a fügebokorhoz, és jól meg kell csipkdeni. 😁 Az évi friss hajtások csúcsrügyeit, vagy hajtásvégeit kell lecsipkedni. Ezt a legegyszerűbb úgy elvégezni, hogy a friss, zöld ágvégeket egyszerűen két ujjunkkal lecsípjük. Innen ered az eljárás neve is. De végezhetjük ezt ollóval is, csak azzal sok esetben nehezebb hozzáférni. Arra azért ügyeljünk, hogy a füge szeret visszacsípni.

A lecsipkedések okozta sérüléseken ugyanis azonnal előtűnik a latexet tartalmazó fehér tejnedv, aminek bőrirritáló hatása van. Égési sérülésekhez hasonló tüneteket okozhat, főként ha valaki allergiás a latexra. Ezért ezt érdemes vékony gumikesztyűben végezni. Lehet csak a csúcsrügyet kicsípni, vagy 2-4 leveles hajtásvéget lecsípni. Ezzel az eljárással egyben a koronaformát is alakítjuk.

Minden hajtás végét le kell csípni?

Nem. Ezt semmiképpen sem ajánlom, mert az rengeteg új növekedési folyamatot indít be a növényben, amely akár még hátrányosan is visszaüthet azáltal, hogy kimeríti a fügét, és ezáltal lelassul a növekedése, vagy akár még terméshullást is okozhat. Ezért mint az életben mindenhol, itt is érvényes a mértékletesség szabálya. Sose csipkedjük ki az évi hajtások egyharmadánál többről a csúcsrügyet! Válasszuk ki a legintenzívebben növő, legalább 8-10 rügyes hajtásokat, ha tehetjük. Így elérhetjük a „kecske fügeimádó is jóllakik meg a káposzta fügebokor is megmarad” állapotot. 😎

Ez a módszer tényleg működik?

Igen, működik. Aki szkeptikus, az végezze el a reklámokból ismert „az egyik oldalt kezeltük, a másikat nem” kísérletet, és látni fogja, hogy a kicsipkedett végű hajtásokon hamarabb jelennek meg a másodtermés fügéi, és jobban is fejlődnek, mint azokon, amelyeket nem „kezeltünk”. A füge éréséről már írtam önálló cikket, aki azt olvasta, az tudhatja már, hogy a fügének onnantól, hogy megjelent az ágon, hozzávetőleg 90-120 napnyi fejlődésre van szüksége teljes beérésig. Ez az idő függ több tényezőtől is, mint például az időjárás, a fajta sajátosságai, beporzás megléte, de általánosságban 100 nappal lehet számolni. Ez nem kevés idő, és sajnos a hazai időjárási viszonyok nem mindig adnak ennyi meleg, napsütéses napot a hűvős, esős ősz beálltáig. Ezért igenis nagy jelentősége van az ilyen kis trükkös technikáknak. Itt egy tanulmány (angol), ahol említik a „tip pinching” technikát.

+1 tipp csak nagyon bevállalósoknak...

Ha hajlandóak vagyunk lemondani a kisebb számú első terméshullámról a jobb minőségű, és koraibb második hullám terméseiért, akkor azt is megtehetjük akár, hogy a frissen megjelent első hullám fügéit, még kicsike fügeként letörjük az ágakról. Ez azért elég drasztikus, és szélsőséges megoldás. De azokon a területeken, ahol a tavasz nagyon szeszélyes, amúgyis sokszor fordul elő az első terméshullám látszólag spontás lehullása, ami sok esetben a nem megfelelő időjárási körülmények következménye. Szóval nem ördögtől való a módszer. Én magam nem alkalmazom, mert szeretem az első hullám fügéit is, amelyek általában nagyobbak is mint a másodtermések. Sőt, bizonyos fajtáknál még alaki, és színbeli különbségek is lehetnek a különböző terméshullámok fügéi között.