Fügés ember

Az elmúlt másfél évtizedben egyre többször esik szó a klímaváltozásról. Én most a klimatikus mélységekbe, és az ok-okozat közötti összefüggésekbe nem mennék bele. "Maga az aszály ugyanis közvetlenül nem kötődik a klímakatasztrófához, ám az egyre sűrűsödő hőhullámok, illetve az egyre és egyre forróbb nyarak sajnos az aszályhajlamot is jelentősen megnövelik, vagyis a két tényező (aszály - klímaváltozás) bár nem közvetlenül, de mégis összefügg." – köpönyeg.hu 

Én most az aszály, és a füge kapcsolatáról szeretnék írni néhány érdekes hivatalos adat, és pár saját tapasztalaton alapuló kijelentés köntösébe bújtatva, hiszen klímaváltozás ide vagy oda, az elmúlt évszázadok során is voltak melegebb, forróbb, hidegebb, fagyosabb, aszályosabb, és csapadékban bővelkedőbb periódusok (erről egyébként cikket is írtam Aszály – normális jelenség, vagy nyakunkon a klímakatasztrófa? címmel). 

Megosztottak egy erről szóló tanulmányt is, amely szerint a Dunától keletre általában a 200 millimétert sem érte el a féléves csapadék, az Alföld középső, és tiszántúli részén egy nagyobb területen 120 milliméter alatt maradt, amely az érintett területen szokásos érték nagyjából felének felel meg. Ezzel szemben a dunántúli hegyvidékeken, a nyugati és délnyugati országrészben többfelé a 250–300 millimétert is elérte már a június végéig lehullott csapadék mennyisége, amely megközelíti az átlagos csapadékmennyiséget. A tanulmányban kitértek arra is, hogy általában véve is 150–200 milliméterrel csapadékosabb a délnyugati országrész, mint a délkeleti. 1937-ben például 405,4 milliméterrel volt átlagosan csapadékosabb Zala és Somogy megye, mint Csongrád-Csanád és Békés. Ekkor viszont, a következő évben, 1938-ban, átlagban csak 8,4 milliméterrel volt csapadékosabb a két délnyugati megye. Azt írták: Magyarországon átlagosan háromévente fordul elő szárazabb, vagy csapadékosabb év. Rendszertelenül előfordulnak továbbá tartósan száraz, illetve csapadékos évek sorozatban is. Tartósan száraz évek jellemezték például az 1940-es évek közepét, vagy az 1980-as évek végét, 1990-es évek elejét. Tartósan csapadékos évek sorozata volt például az 1910-es vagy 1960-as években.

Az azonban egészen biztos, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben egyfajta melegedő tendencia figyelhető meg hazánkban is, ami teret adott a mediterráneum növényeinek kicsiny országunkban, hiszen a telek egyre enyhébbek, a nyarak egyre forróbbak lettek. Nem hiába, hogy a kiskert tulajdonosok körében is egyre kedveltebb lett a füge, amely manapság már egészen biztonságosan vészeli át a teleinket.

A füge kimondottan kedveli ezt a megváltozott éghajlatot!

Hogyne kedvelné, hiszen rengeteg közvetlen napfényt, meleget és a nem túl fagyos teleket kedveli. Ez idáig rendben van, azonban a fügének – bármennyire is a mediterráneum növénye – szüksége van vízre is az élethez, mint bármely más élőlénynek. Nem kíván túl sok vizet, de azért szüksége van rá. Egészen pontosan meghatározva a fügének az ideális, a nagyjából évi 500 mm csapadék, egyenletes eloszlásban. Hazánkban az évi csapadékmennyiség körülbelül 500-750 mm között mozog tájegységektől függően. Tehát a hazai évi csapadékmennyiség pontosan megfelelő a füge számára. Emiatt szoktam azt mondani, hogy normális körülmények között nem kell a fügét locsolni. Ismétlem, normális körülmények között. Igen ám, csakhogy jelenleg...

...egyáltalán nem normális körülmények között vagyunk.

A tavalyi évben is kevesebb csapadék hullott már, mint az évi átlag, ráadásul egy viharos, szeles, csapadékmentes száraz téllel végződött az esztendő, majd ugyanígy kezdődött az idei év is. Az ezt megelőző őszi esőzések sem voltak elegendőek ahhoz, hogy megfelelően feltöltődjön a talaj csapadékkal, aminek köszönhetően nagyon sok helyről hallottam vissza – és sajnos jómagam is megtapasztaltam huszonhét tő kiültetett fügével –, hogy bár nem voltak a füge számára kritikus fagyok, tavasszal azok mégsem hajtottak ki...

Egyszerűen kiszáradtak!

Tavaly írtam is egy cikket a 2021/2022 téli időjárás előrejelzésről, amelyért a közösségi oldalakon megkaptam, hogy csak riogatok, pedig legfőbb vonalaiban sajnos utólag beigazolódott, amit írtam akkor. Sok kisebb hideg-betörés, kevés csapadék, szelek, viharok. Nem csoda, hogy ahol nem volt kellő mennyiségű csapadék a talajban, ott sok növény megsínylette. Nekem sem elfagytak a fügéim, hiszen a fagykár másként néz ki, mint a szimpla kiszáradás. Fiatal, és több éves tövek is talajszintig, vagy nem sokkal a feletti részig visszaszáradtak (szerencsére tavasszal mind kihajtott tőről). Hiszen ha kevés a csapadék a talajban, és a növény veszélyben érzi magát, elkezdi a nedvességet a legfelsőbb részektől kezdve visszaáramoltatni a gyökerekhez, hiszen onnan tud megújulni majd.

Akkor azt gondoltam, hogy nem lesz itt semmi baj, majd a tavaszi esőzések jönnek, és jól megmentenek minket. A talaj feltöltődik, és visszaáll a kozmikus rend a fügéim között. De nem így lett. Sőt, utána mentem, milyen időjárást jósolnak a 2022-es nyárra, majd májusban erről is írtam egy cikket. Ismét sok volt a szkeptikus a cikkel kapcsolatban, de mostanra kijelenthetjük, hogy sajnos ez az előrejelzés is beigazolódott. Nem jött májusi eső, sem júniusi, sem júliusi. Jött helyette rekordokat döntögető hőség, és aszály. Jelenleg ott tartunk, hogy a keleti tájakon, az Alföld jelentős részén kritikusan száraz a talaj, amely a növények számára hasznosítható vízmennyiség kevesebb, mint 40%-át tartalmazza. Az ország nagy részében (nyugati országrészt leszámítva) már a talaj első egy méteréből 120-150 mm csapadék hiányzik, ami rengeteg.

Az említett cikkemben már akkor javasoltam, hogy aki teheti, az most építsen ki öntözőrendszert, esővízgyűjtő rendszert, vagy fúrasson kutat, mert szükség lesz rá. Jómagam, aki ellene vagyok a füge túlzott öntözésének, rendszeresen öntözöm a fügéimet, mert a 3-4 éves bokrok ugyan látszólag jól bírják öntözés nélkül (nem lógnak, nem sárgulnak a levelek), de eldobálják idő előtt a terméseket, vagy azok látszólag beérnek, de aprók maradnak, és belül szárazak, ízetlenek... ehetetlenek. A kisebb fügék, amelyek az elmúlt két évben lettek ültetve - nem is bírják. Erőtlenül lógnak, ha 4-5 napnál tovább kimarad az öntözés. Viszont, ha nagyon hosszú ideig sújtja az aszály őket, akkor a korosabb fügebokrok levelei is elkezdenek lógni, sárgulni, vagy akár extrémebb esetben le is hullhatnak.

Itt az Alföldön akkora a szárazság, hogy 60-70 centiméteres mélységben is porlik a talaj, amikor ültetőgödröt ások. Márpedig ekkora szárazságot a füge sem szeret, hiszen eredeti hazája nem a sivatag. Az a kevés csapadék, ami pedig néhanapján hull, arra sem elegendő, hogy a felső 20 centimétert megáztassa. Akinél pedig kemény, agyagos, kötött talaj van, egyszerűen csak elfolyik a tetején, vagy simán felszárad, mielőtt a talaj mélyebb részeibe juthatna. Itt jegyzem meg, hogy a homokos talaj ebből a szempontból előnyösebb, mert az azonnal felissza a vizet, és mélyebbre is jut benne, mint a kötött talajokon. De ha nincs amit felszívjon, akkor ez is hiába.

Ugyanez a helyzet a mulcsolással. A mulcs nagyon jó dolog, mert csökkenti a talajból elpárolgó nedvesség mértékét. De ha nincs a talajban már semmi tartalék, akkor nincs is amit a mulcs visszatartson. Öntözéssel párosítva azonban a mulcsolás nagyon jó megoldás.

Nincs más megoldás, öntözni kell, és mulcsolni!

Ezért én rendszeresen öntözöm a fügéimet június eleje óta. Ha enni akarunk a füge bokrokról, akkor öntözni kell őket, és mulcsolni. Szalmával, fenyőkéreggel, agrofóliával vagy geotextillel. Bármivel, ami a locsoláskor átengedi a vizet, de nem forrósodik fel nagyon. Tehát nem jó a zúzott kő (még a fehér kavics sem), mert felforrósodik, és visszasugározza alulról a növényre a meleget még órákkal azután is, hogy a nap elbújt. Ettől pedig a növény még jobban szenved.

Ami pedig még segíthet abban, hogy kevesebb vizet veszítsen a füge alatt a talaj, ha megfontoljuk azt a tanácsot, amelyet én is rendszeresen szoktam osztogatni, hogy fügefa helyett neveljünk fügebokrot. A füge elég szétterülő bokrot alkot általában, aminek köszönhetően árnyékolja, takarja saját maga alatt a talajt, így az kevésbé melegszik fel, és sokkal kevesebb vizet párologtat, ami azért valljuk be, igen komoly előny aszály idején.

Esti, vagy reggeli öntözés?

Az öntözés ideális ideje mindig az este, amikor a nap már lement, és a hőmérséklet is jelentősen csökkent. Egy ekkor megejtett áztató öntözés után egészen a másnapi forróságig van ideje a talajnak magába szívni a vizet ahelyett, hogy a nagy része rögtön vízgőzzé alakulna. Én mindig este locsolok emiatt, és ezt is tanácsolom mindenkinek. Eddig minden növényem meghálálta ezt, közöttük a fügéim is.

Aszályos időben óvatosan a műtrágyával!

Ami pedig szintén nagyon fontos, hogy aszályos időben bánjunk óvatosan a műtrágyával, mert a túltrágyázás önmagában is okozhatja a fügék be nem érését, és/vagy korai hullását, de ha ez még társul a csapadék hiányával is, akkor sokszorozhatja a bajt. Ezért aszály idején vagy mellőzük a műtrágyát, vagy gondoskodjunk a megfelelő öntözésről.

Aki még nem készült fel, annak sem késő!

Egy másik tanulmány arról ír záró soraiban, hogy sajnos az idei ősszel sem várható gyökeresebb változás, és számottevő csapadékban sem reménykedhetünk:

A nyári félév végén a lehűlő levegőben nagyobb eséllyel indul meg a kondenzáció, és mivel a feldúsult nedvesség miatt ez magasabb hőmérsékleten történik, ezért több látens hőfelszabadulás, intenzívebb csapadékkal járó aktívabb ciklontevékenység várható. A térbeli eloszlás azonban nem egyenletes, például a mediterrán térségben az ősszel kialakuló intenzív ciklonok nem garantálják a Kárpát-medencében a csapadék többletet.

Így még most sem késő felkészülni, és valamilyen módon megoldani az öntözést, és talajtakarással, a füge bokorrá nevelésével megpróbálni minimalizálni a talajból kipárolgó nedvességet...