Ezt az általam csak egyszerűen Kátai aszalódó füge névre keresztelt fügét egy Nagykátai sétám során találtam, egy kétszintes családi ház előtti utcafronton még 2021 nyarán. Érdekes volt, mert nem megszokott módon egytörzsű fának volt nevelve, melynek legalsó ágai is minimum három méteres magasságban voltak. Becsengettem, beszélgettem a tulajdonossal, aki elárulta, hogy azért van ilyen formára nevelve, hogy neki is jusson a termésből. Ugyanis az történt korábban, hogy mire ő megvárta volna, hogy igazán éretté, zamatossá váljanak a fán a fügék, Nagykáta jólelkű népe nemes egyszerűséggel közkincsnek nézte a fát, és az utolsó darabig idő előtt leszüretelték az egészet. Ekkor felkopaszította a fát a tulajdonos, hogy csak ő érje el a kétszintes ház emeletén lévő teraszról. A tulajdonos elmondása szerint sosem fagyott el a fa, ami nem csoda, hiszen a fa közvetlenül a ház előtt – attól alig egy méterre – áll.
A fa fajtáját azonban nem tudta megmondani. Állítólag több, mint tizenöt éves a fügefa, és egy itthoni kertészetben vette, de már nem emlékszik rá, mi állt a növény etikettjén. Egy azonban biztos, hogy
fantasztikusan aszalható édes fügék nőnek rajta. A fügék gömbölyded formájúak, teljes érésben sárgászöld színűek. A pép halványpiros, rendkívül édes, mézes, és lédús. Rendkívül jól
aszalható. Aszalva aranybarna színe van, mint egy jófajta mazsolának. Nagyon hasonlít a termése a
Kadota fügére, de fájának tulajdonságairól már ugyanez nem mondható el. Eléggé szétterülő az ágrendszere, nem kevés a majdnem vízszintesen növő ág sem. Levelei ujjasan karéjozottak, és hatalmasak.
A tulajdonos volt olyan kedves, hogy adott kóstolót az aszalt fügékből, amiket csak egyszerűen a beton kerítésoszlop tetején
aszalt a fügefa alatt. Puha volt, és omlós, íze pedig egyszerűen mennyei. A bolti aszalt fügék a nyomába sem érhetnek. Ekkor döntöttem el, hogy mindenképpen kérek tőle dugványnak valót. Nagyon pozitívan állt hozzá, így megbeszéltük, hogy valamikor lombhullás után újra eljövök, és kapok dugványokat. 2021 decemberében egy nappal szenteste előtt visszamentem, és ismét becsengettem. A tulajdonos nagyon kedves volt. Váltottunk néhány szót, majd ezt követően kihozott egy létrát, és azt mondta, vágjak magamnak egy olyan ágat, amilyet szeretnék.
Levágtam egy nagyjából másfél méteres ágat, amiből jó sok dugvány lett. Felvágtam őket, majd a felső végüket leviaszoltam, nehogy idő előtt kiszáradjanak. Vízbe tettem őket, mert jó ideje már elsődlegesen a
füge vízben gyökereztetése a kedvenc módszerem a
szaporításra. Szerencsére a Kátai aszalódó a könnyen gyökerező fajtákhoz tartozik, így hamar megeredtek. Ezt követően cserépbe ültettem őket, hogy aztán a napfényes ablakpárkányon várják a tavaszi kiültetést. Pár év múlva már talán saját tapasztalatokkal is tudok szolgálni a fajtát illetően. Akkor majd frissítem a posztot.
Megjegyzések
Szólj hozzá!