A gyakran „zseléfügének” is nevezett Mary Lane füge (Ficus Carica), melyet szokás „Jelly”-nek is hívni, szintén egy bakancslistás füge volt nálam. Igazából a fajtát nem is annyira nehéz beszerezni, hiszen nem ritkán még hazai kertészetekben is kapható.
Csakhogy az a helyzet ezzel a fügével is, mint több más fajtával: az adott név alatt többfajta változat is kapható. Én pedig pontosan azt a fajta Mary Lane fügét szerettem volna beszerezni, amelyiknek pontosan az a sárgadinnyére hajazó íze van, amit egyik mélyen tisztelt fügés társam tollából olvastam. Szerencsére sikerült tőle szereznem pár dugványt, így most már nekem is ebből a frenetikus fajtából néhány példányom.

A Mary Lane füge egyébként Kaliforniából származik, és közepes, vagy nagy méretű, sárga színű fügéket terem, amelyek lédúsak, és szinte teljesen mag nélküliek. Pépje borostyán sárga, vagy halvány narancssárga, és rendkívül édes, kiváló ízű – egyes beszámolók szerint könnyed agavé íze van, mint a Long Yellow-nak. Magas cukortartalma miatt szinte már-már zselés állagú, és állítólag aszalható is, de ez a füge mégis csak inkább friss fogyasztásra a legjobb. Serlegnyílása szorosan zárt, így nem kell attól tartanunk, hogy a cukros lére áhítozó rovarok, hangyák belemásznak a fügébe, valamint az idő előtti romlásra is kevésbé hajlamos ezáltal.

Évente két termést ad beporzás nélkül, azaz partenokarpikus módon. Nem túl igényes a termesztőterületre, szinte bármilyen talajon elvan. Viszonylag jól bírja érés közben a csapadékot, és sárga színének köszönhetően a madarak számára sem különösebben vonzó. A Mary Lane füge növekedési erélye közepes, bokra inkább szétterülő, termőképessége bő. Ezen tulajdonságai miatt akár a dézsás nevelésre is alkalmas lehet, de mint minden füge, ő is szabad földben érzi a legjobban magát. Szerintem egy nagyon értékes fajta, és bárkinek szívből ajánlom az ültetését.
Megjegyzések
Szólj hozzá!